Zsóka kép

Mik szoktak a kapcsolatban rejlő konfliktusok leggyakoribb okai lenni?

Ilyen ok lehet például a munkanélküliség, a betegség, esetleg az, ha túlságosan sokat van jelen valakinek az édesanyja, vagy ha beteg gyerek születik a családba, tehát valami olyan tényező kerül a kapcsolatba, ami miatt az elkezd máshogy működni.

Emellett a párkapcsolat igen nagy rákfenéje az, amikor nem egyforma dinamikával fejlődik, ha valamelyik fél például benne marad a szimbiózis fázisában. Ezt az okozhatja, hogy gyerekkorában nem élte meg ezt az élményt. Nekem van egy elméletem, miszerint mindenki egy üres szeretettankkal jön a világra. Ha ez a tank valakinek a gyerekkora során üresen marad, akkor a párkapcsolatában akarja ezt megtölteni, és olyan párt választ magának, aki alkalmas erre. Így a párkapcsolatban jól érzi magát a szimbiózis fázisban, hiszen megkapja azt, amit gyerekkorában nem: a száz százalékos figyelmet, a törődést, azt, hogy fontosnak érezze magát. Ha viszont a másik fél egészséges családból jött, előfordul, hogy ő már a következő fázisban, az én fázisban szeretne boldogulni. Emiatt az, aki benne maradt az első fázisban úgy érzi, hogy már nem szeretik eléggé, megcsalták, és ugyanazt éli meg, amit gyerekkorában. Itt ebben az esetben megint a kommunikáció segíthet, az, hogyha megértik a másikat, elemzik, hogy ő vajon miért érez így. Ha megérti az illető, hogy ez a probléma nem a kapcsolatának a betegsége, hanem még a gyerekkori traumájának fel nem dolgozása, akkor vagy szakember segítségét kérheti, vagy ők ketten meg tudják ezt oldani, és tovább tudják lendíteni a kapcsolatot.

A kapcsolatban lévő konfliktus egyéb oka lehet az is, ha a felek nem érettek a kapcsolatra, például mert nem akkor kerültek be a kapcsolatba, amikor annak eljött az ideje, hanem valami sürgető tényező játszott közbe. Ez lehetett például az, hogy az illető környezetében már mindenkinek van párja és emiatt a nyomás miatt ő is úgy érezi, hogy keresni kell egyet magának. Tehát nagyon széles a spaletta, ami ehhez a konfliktushoz vezethet.

A konfliktusaink során gyakran komoly sérelmeket okozunk a párunknak. Az okozott sérelmek begyógyíthatóak-e, ha igen, miként?

Igen, begyógyíthatók, de mivel millió sérelem van, ezért millió féle módon lehet őket begyógyítani. Mindenképpen nagyon fontos azonban, hogy megkeressük az okát annak, hogy azok a sérelmek miből keletkeztek. Lehet például, hogy gyerekkori sérelmek felnagyítása. Van, akit elhanyagoltak gyerekkorában, nem kapott elég figyelmet, akár azért, mert a sokadik gyermek volt a családban vagy éppen azért, mert az első gyermek volt, és az utána következő gyerekek kapták a figyelmet. Az ilyen ember számára például a figyelem nagyon fontos, és ha ezt nem kapja meg, megsértődik, megbántódik. Az egyke gyereknek viszont, aki mindig figyelmet kapott, később nem hiányzik a kizárólagos figyelem, ő attól sértődik meg, ha nem kapja meg azt, amire vágyik, és a környezete nem ugrik rögtön az ő kívánsága szerint.

Olyan esetekben, amikor például egy párkapcsolatban valaki kikacsint a kapcsolatból, nem történik meg a megcsalás, csak megérintődik, akkor a fájdalmat, amit ezáltal a másik félnek okozott kommunikációval lehet begyógyítani. Nagyon őszinte, mély kommunikációval, mégpedig úgy, hogy időt szánnak rá.

NAGYON NAGY HÍVE VAGYOK A SZERTARTÁSOKNAK
A PÁRKAPCSOLATBAN.

Ez alatt egyszerűen arra kell gondolni, hogy legyen minden héten idő, néhány óra arra, hogy a felek csak a kapcsolatukkal foglalkozzanak. Nagyon fontos, hogy ez az idő az elismerésen és a köszönetmondáson alapuljon.

Egy mélyebb konfliktus vagy sérelem estében, amelyik esetleg szakítással is jár, úgy gondolom, hogy gyászfolyamatként működik. Ez egy olyan folyamat, mint amin valaki vagy valami elvesztésekor megyünk át, ennek is vannak stációi. Az első, amikor az illető nem hiszi el, hogy vele történik meg a dolog. Úgy gondolja, hogy ez csak tévedés lehet, csak mással történhet meg. A második a düh fázisa, az érzelmek tombolása, amikor mindenkit gyűlöl
az illető, leginkább azt, aki a fájdalmat okozta. A harmadik stáció pedig az, amikor kifárad az egész dolog, és ekkor jön el az ideje a mediációnak. Ilyenkor újra lehet gombolni a kabátot, újra lehet építeni a kapcsolatot. A negyedik fázis pedig az újraközeledés vagy az új partnerrel való továbblépés.

Meddig a pontig célszerű küzdeni a párkapcsolatunkért, és mikor érdemes már a párunktól inkább különválni?

konyv_nHa már nagyon rosszul érezzük magunkat a párkapcsolatban, és úgy érezzük, hogy nincs helyünk amellett az ember mellett, valamint úgy érezzük, hogy nincs erőnk már küzdeni érte, akkor ki kell lépni a párkapcsolatból. Előtte azonban mindenképpen érdemes szakemberek segítségét igénybe venni, hogy ne érezze azt később az illető, hogy felelőtlenül lépett. Két fiatal párkapcsolatában a továbblépés nem akkora kockázat, de ha gyerekeik is vannak a párnak, akkor mindenképpen meg kell ezt gondolni, hiszen a gyerekek mindenképpen sérülnek egy válás során. Ha ez elkerülhető, ha rendbe lehet hozni még a párkapcsolatot, akkor érdemes. A gyerek egy bizonyos idő után meg fogja a szülőtől kérdezni, hogy biztos, hogy mindent megtettetek annak érdekében, hogy ne csonka családban nőjek fel?

Ez esetben a szülő pedig azt tudja mondani, hogy igen, mi mindent megpróbáltunk miattatok, hogy rendbe hozzuk a kapcsolatot, de ennek ellenére nem sikerült. Így a gyermek nem fogja úgy érezni, hogy ő nem volt annyira fontos a családnak, hogy tegyenek érte.

Mit tehetnek a kapcsolatunk fejlesztése vagy megőrzése érdekében azok, akik hosszú távon harmonikus párkapcsolatban szeretnének élni?

Merjék megélni a szimbiózis fázisát, minél tovább. A szimbiózisban a párok nagyon sokat beszélgetnek, megismerik egymást, megtanulnak Péterül, megtanulnak Zsuzsául. Ennek köszönhetően aztán, amikor jönnek a problémák, a gyerekek, a munkahely, akkor van hova nyúlni, van muníciója a kapcsolatnak, erős alapokon áll. Abban az esetben, ahol nem ketten vannak a kapcsolatban, hanem mondjuk egy mozaikcsaládról beszélünk, sokkal nehezebb ezt a szimbiózist megélni. Abban a helyzetben is nehezebb, ha a párkapcsolat egy nagyon korai szakaszában jön a gyerek, és rögtön hárman vannak a kapcsolatban. Ilyen esetekben is nagyon fontos, hogy a párok sokat legyenek együtt, sokat beszélgessenek, még a gyerekekkel rendelkező családokban is. A legfontosabb emberi kapcsolat a párkapcsolat, hiszen az egy teremtő kapcsolat, és abból lesznek a gyerekek. Ha ezt elhanyagoljuk, mert a gyerekek életét éljük, akkor a végén ők fogják elvinni a balhét.

dr. Kundrák Villő

AAEAAQAAAAAAAAX7AAAAJDYzMzFlY2JkLWZmMzItNGUzMC05ZTU3LTA4MTc1ZGUzNzJkMgA folyóirat alapítója és főszerkesztője, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának a doktorandusza, a Randstad Sourceright fejvadásza. A 2010-11-es tanév során Erasmus ösztöndíjának köszönhetően Madridban, az Universidad Pontificia Comillas de Madrid Egyetemen folytatott jogi tanulmányokat. Ezt követően, az ‘SAAS Foundation’ ösztöndíjasaként 2012-ben szerezett jogi diplomát a skóciai University of Abertay ‘European Business Law’ szakán. Ugyanebben az évben a Fondation pour le droit continental ösztöndíjának jóvoltából lehetősége nyílt az Université Paris I Panthéon-Sorbonne Egyetemen jogot hallgatni. Második jogi diplomáját a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán szerezte 2014-ben. Franciául, angolul, spanyolul felsőfokú szinten beszél. Országos bajnoki helyezett vívásban, valamint lövészetben is. Szabadidejét futással, lovaglással, festészettel és utazással tölti, lehetőleg családjának, barátainak a társaságában.

Az interjút leírta: Blaskovits Nóra
Fotók: Juhász Andrea