hqdefault (2)Pánikbetegség nem létezik. Nagyon gyakori jelenség, hogy valaki pánikrohamot él meg, de fontos tudni, hogy ez nem betegség, még akkor sem, ha rendszeresek a rohamok. Teljesen normális, egészséges ember is tud pánikrohamot átélni. Ennek ellenére érdemes minél előbb tenni valamit, mert a leggyakoribb és működésképtelen megoldási stratégia az szokott lenni, hogy a pánikrohamot átélt személyek kerülni kezdik a fenyegető helyzeteket ezzel beszűkítik az életterüket. Szépen lassan pedig a fenyegető helyzetek elkerülése köré épül az életük.

A leggyakoribb fajtája a tömegközlekedési eszközökön, vagy sok emberrel összezárt helyeken fellépő szívdobogás, hányinger, hasmenés, fuldoklás és az ezt követő félelem.

Ilyenkor könnyebbnek tűnik kerülni a hasonló helyzeteket. Ez a döntés hosszú távon azzal bosszulja meg magát, hogy beszűkül az élettér, ellehetetlenedik a munka és csak súlyosbodnak a tünetek.

keyboard-155722_960_720Hogyan segít a terápia? A pánikrohamok megszüntethetőek terápiával és pár hét alatt visszaállhat a rendes életvitel. Sokan évekig szenvednek a tünetektől, hatalmas veszteségeket halmoznak fel, a szociális életük romlik, érzelmileg, idegileg kimerülnek. Például egy 34 éves nő kliensem 15 évig szenvedett pánikrohamoktól. Dolgozni már nem tudott nem mert tömegközlekedni és vezetni. Szívdobogás, szédülés, ájulás tört rá.  A férje ápolta és tartotta el, a barátaival alig tudott találkozni. Gyereket nem mert vállalni, mert szerinte így nem tudta volna felnevelni. 10 hetes terápia után a tünetei megszűntek, a tüneteket kiváltó okokat feldolgozta, azóta az önismeretén dolgozik. Minden évben kapok tőle levelet, a terápia óta dolgozik és a második gyerekét várja.

A pánikroham mechanizmusa a következő: tudatosan, vagy tudattalanul elkezdünk gondolkozni valami félelmetes dolgon. Bevillan egy kép arról, hogy kigyullad a metró, elájulunk sorbanállás közben vagy hasonló.

A test megfelelő reakciója egy rémisztő gondolatra pedig az, hogy felkészíti a szervezetet az elképzelf helyzetre, felgyorsítja a szívverést, a légzést, hogy küzdeni, vagy menekülni tudjunk.

Ezek lehetnek kellemesek, vagy rémisztőek. A gondolatok minden esetben ingerlik az agy érzelmi és vegetatív központját, amik megfelelően reagálnak. Ha kellemes dolgokra gondolunk, elégedettség öröm és annak megfelelő kellemes ellazult testi állapot lesz rajtunk úrrá. Ha ijesztőre, kellemetlenre, akkor mondjuk félelem. Az agy megfelelő reakciója egy rémisztő gondolatra (kigyullad a metró, elájulok sorban állás közben) pedig az, hogy felgyorsítja a szervezetet, a szívet, a légzést, hogy küzdeni, vagy menekülni tudjunk.

A pánikrohamot átélt személy figyelme ott kapcsolódik be a folyamatba, hogy észleli, hogy felpörgött a szervezete (a kiváltó gondolat nem feltétlen tudatosul).

Azt, hogy ez miért történt, azt nem tudja, de megpróbálja kitalálni: biztos szívrohamom van. Ilyenkor belekerülhet egy gondolati spirálba. Megijed a szívrohamtól és az ijedtség még jobban felpörgeti a szívét. Ezután összeköti a félelmét a metróval, tömeggel, busszal, repülővel, egyebekkel és a következő találkozásnál arra gondol: jaj, csak ne legyen megint ugyan az. Jaj, csak ne dobogjon a szívem! És persze fog, mert az agy nagyon gyorsan tanul, különösen, ha félelmetes, veszélyes dolgokról van szó.

A terápia ennek a viszonylag törékeny gondolati műveletnek az elrontására irányul.

A lépéssorozat bármelyik elemét elrontjuk, már nem kapjuk meg ugyanazt az eredményt. Például, ha a ,,szívrohamom van”, belső dialógust nem ijedtség, követi, hanem egy humoros megállapítás, máris másmilyen lelkiállapotba kerülhetünk. Kognitív viselkedésterápiával, autogén tréninggel, NLP-vel, vagy hipnózissal azt lehet elérni, hogy ez a folyamat, valahol megváltozzon.

Ferles Péter

MG_1259Tanácsadó szakpszichológus. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem pszichológia szakán, Családi- és párkapcsolati tanácsadás szakirányon, a Károli Gáspár Református Egyetemen, valamint a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett. 2010-ben a Feldmár Intézetnél kezdett dolgozni, azóta a Pasaréti Pszichológiai Rendelőben pszichológiai tanácsadással illetve egyéni és párterápiás tanácsadással foglalkozik. Fő szakterülete a destruktív családi és párkapcsolati problémák, a szorongás és az önértékelés.