Talán hallott már ennek a módszernek a létezéséről. Sőt már lehet el is ment egy ilyen csoportba. De vajon jó helyen járt?

Napjainkban egyre többféle módszerről, segítségről hallhat az ember azzal kapcsolatban, hova fordulhat, ha problémája akad. Éppen emiatt nehéz lehet kiválasztani a legideálisabbat.

A családállítás módszere azért lehet megosztó, mert bár tényleg nagyon hatékony módszer, nem jelent mindenre megoldást, ráadásul van olyan része, amely tudományosan nem magyarázható, és ez sokak számára ijesztő lehet. Szeretném megosztani a tényeket, és eloszlatni a kételyeket a módszerrel kapcsolatban.

family-718358_960_720

Mi benne a tudományos és mi nem az?

Alapvetően a családállítás az Ön eredendő családját vizsgálja, olyan szempontból, hogy van-e esetleg olyan trauma, nehézség a családban, amelyet átvehetett, “megörökölhetett” érzésben, viselkedésben, akár sorsban is, anélkül, hogy tudna róla. Ebből a gondolatból tapasztalati úton kikísérletezett módon alakult ki a klasszikus családállítás.

A klasszikus családállítás elméleti alapjai olyan pszichológiai irányzatok által megfogalmazott és leírt működési módokon nyugszik, mint a családterápia, pszichoanalízis és a szociálpszichológia.

A családállítás alapja a rendszerszemlélet, ami azt jelenti, hogy minden, ami rendszerben működik, megjeleníthető és változtatható a megfelelő szabályok tiszteletben tartásával.

Például rá lehet nézni egy munkahelyi rendszerre: mitől, hogyan működhetne jobban? A választásait is meg lehet könnyíteni akképpen, ha megnézi, hogy a rendszerében hogyan jelennek meg a választható pontok, mint ahogy akár egy személygépkocsi rendszerében is meg lehet állapítani állítás segítségével, hogy melyik alkatrész a hibás. Mivel a család is rendszer, bele lehet nézni a család mélylélek-szintű mozgásába, feltárva ezáltal azokat a családi traumákat, amelyek generációkon keresztül problémát okozhatnak.

A családállítás során a családtagokat, tehát a rendszerelemeket a csoporttagok „képviselik”, ami azt jelenti, hogy ők képezik le magát a rendszert.

Bárki alkalmas arra, hogy bármilyen rendszerelemet megjelenítsen, tehát a családállítás csoportokon ismeretlen emberek segítenek egymásnak „megmutatni” a családi rendszert. Fontos, hogy nem eljátsszák a családtagok szerepét, mint a pszichodrámában, hanem csak képviselnek. Amikor valaki családállításra megy, egy témával, megfogalmazott problémával szoktunk dolgozni, aminek a gyökerét keressük.

family-718359_960_720A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy Ön elmondja az állításvezetőnek a hozott témáját, majd beszélgetünk a családjáról. Ezután megkérem, hogy válasszon képviselőket a csoporttagok közül saját magának és a családtagjainak. A képviselők elhelyezkednek a helyiségben, és beszámolnak testi érzéseikről, amely alapján, valamint az Ön érzelmi reakcióinak megerősítésével feltárjuk a családi dinamikát. A rendszerben új rendet teremteni úgy lehet, ha megfogalmazásra és kimondásra kerül a valóság, ami valójában a mélyben rejtőzik. Ezeket nevezzük „gyógyító mondatoknak”, segítségükkel lehet rituális módon letenni a családból hozott terheket, nem saját érzéseket, megéléseket. Gyakran fontos felismeréseket adnak, akár katarzishoz is vezethetnek. Ezáltal tud megindulni a gyógyulás folyamata.

Kvantumfizikusok azt állítják, nem tudják sem megerősíteni, sem cáfolni, hogy létezhet ez a jelenség, mely szerint idegen emberek képesek megélni mások családtagjainak az érzéseit. Ugyanakkor rengeteg olyan elmélet született már, amely egyre inkább alátámasztja a családállítási történések létjogosultságát. Rupert Sheldrake volt az, aki vizsgálta az összetartozó lények, az állatcsoportok tagjai, az állat és a gazdája, és az egymással kötődésben élő emberek között is létező láthatatlan összeköttetéseket – az ő elmélete szerint létezik egy energiamező, ún. morfogenetikus mező –, melynek köszönhetően az egyedek a távolból is tudnak egymásról. 2003-ban a Wieslochban tartott Első Nemzetközi Család- és Rendszerfelállító Konferencián Bert Hellinger, a családállítás „megtalálója”, és Sheldrake egyetértettek abban, hogy ugyanazzal a jelenséggel dolgoznak.

A transzgenerációs öröklés témájában pedig az epigenetikus szemlélet megtalálói fedeznek fel egyre több egyezőséget, amely összecseng a családállítás által tapasztaltakkal.

Arról is hallani, hogy van, aki ezoterikus nézetekkel ötvözve használja a családállítást, asztrológiai fogalmakkal egybekötve, vagy akár előző életek feltárására. Pszichológusként azt javaslom, hogyha elakadt az életében, vagy mindig ugyanabban a szituációban találja magát, esetleg van egy olyan dolog, amit már sokféleképpen próbált megoldani, de nem ment, akkor érdemes első körben klasszikus családállítással ránézni a probléma gyökerére.

Lássunk egy megtörtént példaesetet!

Egy hölgy párkapcsolati problémával érkezett a csoportba, a kapcsolatai különböző okok miatt sohasem fordultak komolyabbra, pedig ő vágyott arra, hogy megállapodhasson, és családja lehessen. Az állítás egy olyan családi eseményt mutatott, amiről az illető sem tudott: anyai ágon az üknagymama gyermekszülésbe halt bele. A lélek ezt a tapasztalatot úgy fordítja le magában nem tudatos módon, hogy a szülés egy nagyon veszélyes dolog, bele is lehet halni. A hölgy tudat alatt olyan párkapcsolatokat választott, amelyekkel elkerülhette, hogy a kapcsolatok a gyermekáldás irányába fordulhassanak, tulajdonképpen így védelmezve a saját életét.

grandmother-453131_960_720
A családállítás ilyen esetben rávilágít arra, hogy honnan jön ez a tudat alatti félelem, egyben tudatosítja, hogy ez nem Önnel történt. Ez a felismerés, valamint az üknagymama történetének tiszteletben tartása hozza el azt a változást, hogy a lélek megengedi magának, hogy a saját életét élhesse, bármilyen befolyásoltság nélkül.

A hölgy visszajelzése az állítás után: “Azért írok, hogy megköszönjem a tegnapi napot. Nagyon hálás voltam az empatikus, de mikor lehetőség volt rá, mégis kedves-humoros közegért. Az állításban ugye az én nagymamám is felállt (hozzá tartozott a kései terhességben abortált csecsemő) és mögötte egy női ős, akiről az állításban csak azt tudtuk, régi (azaz nem a nagyanyám anyja) szintű ős. Az akkor meg nem határozható női ősnél sejtettünk egy gyerekszülés közbeni halált és a csecsemő halálát is éreztünk, amit ki is mondtál (ugye itt rázott ki sokunkat a hideg a teremben, amikor ezt a sejtésed kimondtad, engem is). Ma beszélgettem anyukámmal (nem mondtam neki, hogy állításon voltam) és megkérdeztem arról, hogy a nagymamám nagymamájáról (az én ükszüleimről, azaz az állításban csecsemőt abortáló nagyanyám nagyanyjáról) tud-e valamit. Az első mondata ez volt: hogyne, meghalt gyerekszülésben. Mondanom sem kell, egyből felültem az ágyon és a hideg is kirázott. Anyám elmesélte, az ükanyám a nyolcadik gyerek szülésekor halt meg (azon a szinten még bőven volt gyerek) és a csecsemő utána nem sokkal meghalt. Ekkor éreztem azt először (úgy, hogy öt éve ismerem tapasztalatból a módszert), hogy itt a bizonyíték, hogy működik.”

Összefoglalásképp azt lehet mondani, hogy a családállítás egy olyan hatékony problémamegoldó módszer, amely pszichológiai gyökereken nyugszik, és bár van tudományosan még nem magyarázható, tapasztalatokon alapuló része, változást hozhat a problémájában. Erős módszer, ami ad egy löketet, azonban előfordulhat, hogy önmagában nem elég a megoldáshoz. Ilyen esetben érdemes más módszerekhez is nyúlni. Ha több alkalom után sem lát változást, tapasztalataim alapján valamilyen fajta pszichoterápiát javaslok a problémája mélyebb átdolgozására.  Mivel a családállítás főleg a családi hatásokat vizsgálja, a személyes élete megélésére kevésbé kerül hangsúly. A pszichoterápia jó módja annak, hogy eltakaríthassa a saját életében felhalmozott nehézségek porát.

Sas Viktória
pszichológus, családállító terapeuta