Indiában néhány év alatt óriási emelkedés figyelhető meg az emberkereskedelem áldozatainak arányát tekintve. Öt év alatt mintegy 40 százalékkal nőtt ez az arány a 2009-től 2013-ig vizsgált időszakban.

Az elmúlt években előrelépés történt a megelőzést és a jelenség csökkentését illetően, ugyanis egyre több nemzetközi szervezet igyekszik felhívni a figyelmet a jogi szabályozás hiányosságaira és a nem megfelelő hatósági munkavégzésre. A tavalyi évben új büntető törvénykönyvi tényállást fogadtak el az emberkereskedelemre vonatkozóan, amely a ’kényszermunkára kényszerítést’ is tartalmazza, amely a prostitúcióra kényszerítést után a leggyakoribb. Indiában a lánygyermekek nem örvendenek akkora megbecsülésnek, mint a fiúgyermekek, a velük való kereskedelem is kiterjedtebb.

women_in_deogarh_morning_orissa_india

A legmagasabb arányban gyermekeket visznek el erre szakosodott személyek, a közvetítők, de nem ritka az sem, hogy a szülők vagy a nagyszülők maguk adják el az alig pár napos csecsemőket.

Gyakori, hogy a kisebb gyermekes szülőket személyesen megkeresik és állást ajánlanak a gyermekeknek más városokban, amelyhez a szülők beleegyezését kérik. A túlnépesedés következtében különösen a vidékeken élő nők fogadják el a közvetítők által a nagyvárosokba kínált állásajánlatokat, akik a szegénységből való kiemelkedéssel kecsegtetik áldozataikat. Az ajánlat elfogadása után a gyermekeket tovább közvetítik erre szakosodott emberkereskedőknek, akik óriási haszonnal adnak túl az immár áldozattá vált kiskorúakon nagy gyárak vagy bordélyházak tulajainak.

A gyermekkereskedelem Indiában a szexuális kizsákmányolás mellett magába foglalja a munka alapú kizsákmányolást is, ugyanis az áldozatokat gyakran fizikailag és lelkileg bántalmazzák, miközben munkaerejüket kihasználva a végkimerülésig dolgoztatják őket.

8320787291_4f9b874e8d_b

Amellett, hogy a leányokat gyakran felesleges elemnek tekintik akár a saját családjaik is, tekintve, hogy gyakran még a család megélhetéséhez sem tudnak kellő mértékben hozzájárulni, a hagyományok is az emberkereskedelem virágzását segítik elő.

A lányok férjhez adása mellett a hozományuk előteremtése is a családjuk feladata, amely a vidéki, szegény családokra óriási megterhelést ró. A gyermekek neme miatt végzett abortusz is meglehetősen gyakori ezen okok miatt.[1] A helyzetet tovább rontja, hogy Indiában a tradíciók továbbra is nagyon erősen a mindennapok részét képezik, amelyeket évek kemény munkájával lehet lépésről-lépésre erodálni.

A 100-200 évvel ezelőtti helyzethez képest sokat változott a nők megítélése, de ahogy a fentebbi példák mutatják, korántsem eléggé.[2]  Indiában az ún. dévadászi rendszer is elősegítette a prostitúciót és ezáltal az emberkereskedelem e formáját. Bár a szokást 1982-ben betiltották, továbbra is gyakori, hogy a fiatal lányokat az isteneknek ajánlják fel szakrális prostituáltakként, megkerülve a törvényi szabályozást és ezzel a prostitúció pozitív megítélését segítik elő.

Az oktatás és az egészségügyi ellátás hiánya is súlyosbítja a helyzetet. A szülők sokszor a létfenntartásért való küzdelem mellett nem tudják megfizetni az oktatás költségeit, amely hiánya felerősíti az olyan nézeteket, miszerint a szűz lányokkal való szeretkezés kigyógyít a nemi betegségekből, így a különösen fiatal lányok iránt nagy a kereslet a bordélyházakban.

A jelenséget elősegíti továbbá, hogy az ezzel foglalkozó és az ehhez értő indiai ügyvédek száma igen alacsony, amelyen tovább ront az áldozatok társadalom általi megbélyegzése is.

A hatóságok amellett, hogy nem fordítanak kellő időt, figyelmet és nem járnak el körültekintően az ilyen ügyekben, az áldozatokat rengeteg megszégyenítő vizsgálatnak is alávetik, amellyel a látenciát segítik elő.

stop_human_trafficking

A változás szele azonban lassan Indiát is eléri. A szigorúbb büntetőjogi szabályozás és az egyre több figyelemfelkeltő kampány mellett a társadalom egyre nagyobb rétege is igyekszik tenni az emberkereskedelem ellen. A Shaurya Dal szerveződés keretében minden faluban egy 10 főből álló csoport – 5 nő és 5 férfi, összefog, hogy megakadályozzák a korai gyermekházasságokat, a leányok eladását vagy elrablását, emellett számos kórházat és iskolát nyitnak. A rendszer eredetileg a nők elleni erőszak megakadályozása érdekében jött létre, a kiterjedt tevékenységük a hatékonyságukat mutatja. Az esetek nagyobb feltárása érdekében létrehoztak csak nőkből álló rendőri testületeket is, amelyeknek azonban más bűncselekmények feltárásával is foglalkozniuk kell. A kormány emellett számos plakátot helyez el a nagyvárosokban és a különösen veszélyt jelentő zsúfolt vonatjáratokon, ahol segélyhívó számokat is feltüntetnek. A gyermekekkel szembeni hozzáállást is próbálják megváltoztatni, így létrehoztak egy honlapot, ahol arra ösztönzik a szülőket, hogy az eltűnt gyermekeik fotóját töltsék fel és ne adják fel a keresésüket. Ennek következtében a honlap elindulásának első félévében több száz indiai gyermek került vissza otthonába.

dr. Monostori Zsanett

[1] 30 év alatt 12.000.000 meg nem született lánycsecsemőt hajtottak el a nemük miatt.

[2] Az 1829-től törvény tiltotta, hogy az özvegyeket máglyán égessék el férjük halála után.