„Megölte nyolc gyermekét az édesanya….” „20 éves lány otthon szülte kisbabáját, ám a csecsemő az ellátás hiánya miatt elhunyt…” „Zacskóba rakta, majd a mosógépbe rejtette kisbabáját, aki ennek következtében megfulladt…” „Előre eltervezték kisbabájuk megölését a fiatalok… „A sort pedig a végtelenségig lehetne folytatni az elmúlt félév csecsemőgyilkosságainak összefoglalóival. A cikk a miértre keresi a választ.

photo-1474995143851-50d1b4226f65

A csecsemőgyilkosságot fél évezreddel ezelőtt halállal büntették. Szabadságvesztésre a gyilkos anyák azonban csak akkor számíthattak, ha „csupán” eltitkolták a terhességüket vagy segítség nélkül szültek, gyilkosságot azonban nem követtek el.

A 19. században változott némiképp a társadalom hozzáállása is az ilyen tettet elkövető anyák iránt, ekkor kezdték vizsgálni a lelki és pszichés folyamatokat, amelyeket a szülés, illetve az azt követő rövid időszak vált ki az anyákból.

A következő évszázadban a hazai jogalkotás a csecsemőgyilkosságok értékelése során is elismerte az olyan negatív lelki tényezőket, mint például a magára hagyatottság és a kitaszítottság érzésére, amelyeket azóta hol jobban, hol kevésbé vettek figyelembe a szankió kiszabása során, de a  büntető törvénykönyvben már megjelenítették.

Mindenekelőtt a legfontosabb vizsgálat az elkövetés után, hogy a nő helyzetét a korábbi áldott állapotára figyelemmel mérjék fel. A szociális – és anyagi körülményei, a kora, a környezetének támogatása, a mentális helyzete, a szégyen érzete, amennyiben a gyermek házasságon kívül születik. Ha eltitkolja terhességét környezete elől, mert nem számíthat annak megértésére és az anyagi téren nyújtott segítségre, a szülést követő felfokozott érzelmi állapotában elkövetett gyilkosság a minősítés során enyhítő tényező lehet. Ezért is nagyon fontos a pszichológiai vizsgálat az ilyen elkövetőknél.

Azonban, ha csak az elmúlt egy-két év eseteinek a rövid összefoglalóit olvassuk el, láthatjuk, hogy a csecsemőgyilkosság ugyanúgy jelen van egy átlagos, közepes színvonalon élő család életében, mint a mélyszegénységben élőkében. A ’miért’ kérdése összetettebb, egységes válasz nem adható rá. A hatóságok minden egyes borzalmas esetnél a pszichológiai vizsgálatot várják, ám ritka, hogy azokat nyilvánosságra hozzák. Így a kérdés megválaszolása még nehezebb.

photo-1457954275879-87d67ee5507e

Általánosságban megállapítható, hogy ezek az anyák nem veszik észre időben a terhességet az első 12 hétben, így az abortusz már nem lehetőség számukra, annak ellenére, hogy ebben az időszakban gyakoriak az ún. „fantomvérzések” is.

Valószínűsíthető a legtöbb esetben, hogy a gyilkosságot elkövető nők nem tervezik gyermekeik meggyilkolását a terhesség hónapjai alatt, ám az esetleges hirtelen megindult szülés beszűkült tudatállapotot eredményezhet náluk, amelynek következtében csak „el akarják hallgattatni” az újszülöttet, vagyis nem képesek a pillanatnyi helyzetben az akaratuknak megfelelő magatartás tanúsítására.

Ezen az állapoton a magára hagyatottság érzése sem segít és a legveszélyeztetebbek e bűncselekmény elkövetése kapcsán a tinédzserkorban teherbe eső lányok. Ez a tény felveti annak a kérdésnek a létjogosultságát is, hogy a környezet mennyiben felelős az ilyen tetteknél.[1] Nehezen hihető, hogy a fiatalkorúval együtt élő családtagok nem veszik észre az erre utaló jeleket, ám az esetek egy része sajnos ezt mutatja.

Megtörtént eset volt, hogy a fiatal kislány azért nem vette észre a terhességét, mert ún. csípőnadrágot hordott és egyébként is hízásra volt hajlamos, a fantomvérzés nála is jelentkezett, a szülők mindezek miatt pedig nem figyeltek fel a jelentős súlynövekedésre.

human_embryo

Egy másik elszomorító esetben a szülők felelőssége is megkérdőjelezhetetlen, ugyanis nem csak azt nem vették észre, hogy a velük egy lakásban élő lányuk gyermeket vár.Amikor a lánynál megindult a szülés, elment otthon amosdóba, azt gondolván, hogy gyomorrontástól szenved, így az anyaméhből kibújó baba feje a wc porcelán részén koppant és mire az édesapa értesítette a mentőket, addigra a csecsemő megfulladt.

A csecsemőgyilkosságokat sem lehet egyetlen nemre korlátozni. Ritkább, de előfordul, hogy az apák az elkövetők. Sémát itt sem lehet felállítani, minden esetet egyedileg vizsgálni kell, azonban némi párhuzamot lehet találni egy-egy ilyen ügy között. Ha a gyermek olyan családba születik, ahol az apa lelkileg és/vagy fizikailag bántalmazza a családot, akkor előfordulhat, hogy a férfi így szeretné büntetni a szülőanyát, hogy a kisgyermekben kárt tesz, esetleg szexuálisan bántalmazza, a legbrutálisabb esetben pedig a csecsemő és a saját életét is eldobja. Ez egy bosszúfolyamat vége, amellyel örökre fájdalmat akar okozni a párjának és meg akarja mutatni, hogy ő a családfő, akire mindenkinek hallgatnia kell, és mindenkinek engedelmeskednie kell neki.[2] 2015-ben egy apa a 6 hónapos csecsemővel a karjában ugrott a mélybe, hogy az anyának olyan fájdalmat okozzon, amely egy életen át kísérteni fogja.[3]

A cikk a terjedelme és témája miatt nem foglalkozik az abortusz, vagyis a magzatelhajtás kérdéskörével, illetve annak a párhuzamba állításával, hogy csecsemő vagy a magzat megölés minősül-e súlyosabb bűntettnek. Emellett a cikk túlnyomó többségben az újszülöttek megölésével foglalkozott, mivel az esetek nagy részében a szülés utáni pár órában követik el ezeket a gyilkosságokat. Aki mélyebben szeretne foglalkozni a témával, figyelmébe tudom ajánlani dr. Cseres Judit kriminológus Eltékozolt újszülöttek c. könyvét, mely 197 esetet elemez, vizsgálva az egyedi körülményeket, ahogyan azt többször is kifejtettem, nem lehet egységes képet alkotni az egyes csecsemőgyilkosságok okairól.

dr. Monostori Zsanett

[1] Budavári Zita, a Bölcső Alapítvány elnökének megfigyelései alapján következtetett véleményének a kivonata.

[3] Az esetről a véleményét a NANE szervezet szakembere mondta el egy interjúban