Az “ártalmas” emberek olyan személyek az életünkben, akiket inkább elkerülnénk, mintsem időd töltenénk velük. Amikor beszélünk velük, akkor az róluk szól, alig esik szó arról, mi van velünk. Lemerültnek érezzük magunkat a közös időtöltés után, nem tudunk töltekezni a kapcsolatból. Örökké tanácsot kérnek tőlünk, közben nem fogadják meg azokat, nem érdekli őket vagy azt válaszolják, hogy “te ezt úgy sem értheted”… és még sorolhatnám. Lehet, hogy ezek a személyek mások számára nem is “ártalmasak”, csupán a mi életünkre vannak ilyen hatással. Mindenki egyéni módon tapasztalja az élete során a hasonló kapcsolatokat, sok különféle változat létezik. Mit tehetünk velük? Meddig engedjük be őket az életünkbe? 

toxic

1. Húzzunk határokat! Könnyebb mondani, mint csinálni… De gondoljunk bele, mi a kimerítőbb hosszútávon? Hallgatni a panaszáradatot három órán keresztül és utána rongyként hazamenni (ez így menne örökké) vagy egyszer-kétszer erőt venni magunkon a változás érdekében?

Adjunk időkeretet a beszélgetéseinknek. Döntsük el, számunkra mikor van az az időpont, amikor van energiánk meghallgatni őt és gondoljuk ki, milyen hosszan. Például, ha hétvégén más teendőnk van, nincs kedvünk a panaszt hallani órákon át, mert az elrontaná a kedvünk az egész hétvégére, szeretteinkkel lennénk, akkor dönthetünk úgy, hogy hétfőn egy fél órára visszahívjuk. Lehet neki azt mondani, hogy most ennyi időm van rád, mert dolgom van, ne haragudjon. Lehet neki azt mondani, hogy ez egy ilyen időszak az életemben, de szeretnék neked is időt szentelni, ekkor és ekkor érek rá. Fontos, hogy tartsuk magunkat a saját határainkhoz, álljunk ki értük. Nehéz elkezdeni, szigorú lépésnek tűnhet, de nem elküldjük őt melegebb éghajlatra, csak keretezzük a kapcsolatunkat.

2. Álljunk ki magunkért és mondjuk el, mit szeretnénk! Az előzőből következik, segít a határhúzásban. Ha tartjuk a határokat (kiállunk mellettük), amik megfelelőek számunkra, egyre könnyebb lesz kezelni ezeket a kapcsolatokat.

Emellett mondjuk el a másik félnek, hogy mit érzünk. Például: az utóbbi időben a beszélgetéseink után nagyon fáradtnak érzem magam. Amikor tanácsot kérsz tőlem és én adok neked, úgy érzem, nem vagy nyitott rá. Ez pedig számomra nehéz. Fontos nekem a barátságunk, szívesen beszélgetek ekkor és ekkor veled. Remélem együtt kitalálunk erre valamilyen megoldást.
Gyakoroljunk tükör előtt, amíg magabiztosabbnak érezzük magunkat, gondoljunk át lehetséges forgatókönyveket a személytől függően. Próbáljunk meg felkészülni erre a beszélgetésre. Nehéz dolgunk van, mert valószínűleg a személynek sok gondja van, problémákkal küzd és nem fogja elsőre jól venni a párbeszédet. Ezért is fontos őt biztosítani arról, hogy ott vagyunk neki, nem megszakítani szeretnénk a barátságot, hanem megoldani. Ez most egy olyan periódus, ami számunkra is nehéz, nem csak neki.

3. Legyünk “egészséges” emberek között! Töltsünk minél több időt olyan barátokkal, akikkel képesek vagyunk egymást kölcsönösen feltölteni, akik nem húznak le bennünket. Ápoljuk ezeket a fontos kapcsolatainkat. Ha csak “ártalmas” emberek vesznek bennünket körül és nem teszünk azért, hogy támogató kapcsolataink is legyenek, akkor egyre rosszabbul fogjuk érezni magunkat, ránk is hatással lesznek. Találjunk olyan barátokat, akikkel közös az érdeklődésünk, kellemes időt tudunk együtt eltölteni.

Vagy akár egy pszichológust is érdemes lehet felkeresni egy kis támogatásért.

2919584686_f386cbdfe2_b

4. Viselkedjünk úgy vele, ahogyan azt viszont várnánk tőle! Mutassunk példát. Ha a mi életünkben van éppen egy fontos esemény, osszuk meg vele, majd kérdezzünk vissza, hogy vele mi a helyzet mostanság? Mert már túl sokat beszéltem magamról, kíváncsi vagyok ő miképp van… Visszajelezhetjük neki, mennyire jól esett, hogy meghallgatott bennünket vagy a segítségét. Irányíthatjuk mi is a beszélgetést, vegyük át a szót, “erről az jut eszembe…”  Megpróbálhatjuk a párbeszédeket is jobban keretezni, nem kell hagynunk, hogy magukkal sodorjon bennünket.

5. Szakítsuk meg vele a kapcsolatot. Ha az előző négy lépést már mind végigpróbáltuk legjobb tudásunk, igyekezetünk szerint és ennek ellenére sem változott a kapcsolatunk, akkor sajnos nincs más választásunk. Ha továbbra is gonosz velünk, beleragadtunk egy megszakíthatatlan körbe, ha csak szívja az energiánkat, nem nyitott a tanácsainkra, nem kér segítséget mástól sem; mi pedig többször többféleképpen megpróbáltunk segíteni neki, végigcsináltuk az előző pontokat, a saját ötleteinket, talán már nincs más választásunk. Ez a legnehezebb lépés.

Egyszerűen eljutunk arra a pontra, ahonnan már végképp tehetetlennek érezzük magunkat. Remélhetőleg mire ide eljutunk, addigra már több, a fentieknek megfelelő beszélgetésen túl vagyunk, többször ki tudtuk fejezni saját érzéseinket, nem éri őt sokként. Addigra kapott már elegendő indokot, kapott tőlünk figyelmeztető jeleket. Viszont, hogy ezeket elfogadja-e vagy sem, az már rajta múlik, nem rajtunk. Ez az ő választása.

Fontos, hogy törődjünk saját magunkkal, fontos, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Csak így lehetünk egész emberek, csak jó közérzettel tudunk másoknak is segíteni, mások számára is pozitív jelenlétet biztosítani.
Ha viszont benne maradunk a “mérgező” kapcsolatban és nem szállunk ki, nem teszünk lépéseket az első 4 közül (vagy a saját ötleteink alapján), akkor kiszolgáljuk a másik igényeit, játszmáját, amivel megerősítjük az ő viselkedését és jogosan érezheti helyesnek azt.

A fenti pontok lényeges eleme a megértő, barátságos viselkedés határozottsággal párosítva. Minden eset, minden kapcsolat egyedi.

Ambrózi Kata

pszichológus

honlapja: https://ambrozikata.blog.hu/

13340336_576397272541194_4279952213172685669_o