Szidás, káromkodás, ordibálás, hibáztatás, sértegetés, fenyegetőzés, kigúnyolás, méltóság aláásása, kritizálás… hasonlóan káros hatással lehetnek az elszenvedőre, mint a fizikai- vagy szexuális- és más bántalmazások. Erről viszont kevesebbet beszélünk, nagyon kevéssé észrevehető és nehéz jelenteni is, hisz milyen külsérelmi nyomokat lehetne regisztrálni?

cycle-of-abuse-1-600x600

Pedig súlyos következményekkel járhat, ha valaki hosszú időn keresztül folyamatos verbális abúzusnak van kitéve. Például kialakulhat poszttraumás stressz zavar, a gyerek áldozatok több fizikai agressziót, bűncselekményt követnek el és számos szociális zavar figyelhető meg esetükben.

Egy amerikai kutatás szerint a szülők 63%-a számolt be olyan esetekről, ahol bántották verbálisan a gyermeküket.

Több kutatás is azt bizonyítja, hogy ha valaki gyerekként hosszasan verbális abúzusnak van kitéve, nagyon megnövekedik annak az esélye, hogy felnőtt korára bizonytalan, dühös személyiségjegyek alakuljanak ki nála, megjelenhet továbbá a narcisztikus viselkedés, a kényszeres viselkedési zavar és a paranoia. Egy másik kutatás a lehetséges következményekként említi a depresszió kialakulásának megnövekedett rizikóját, a dühös-, ellenséges viselkedésmódot és a disszociatív zavarok megjelenését. Az utóbbiak különböző típusúak lehetnek, a személyiség egyfajta megbomlását jelenti; például a disszociatív amnézia, mikor az egyén nem tud visszaemlékezni bizonyos traumatikus vagy stresszkeltő önéletrajzi információkra a múltjából, és ez nem egyenlő a hétköznapi feledékenységgel. Más típusú disszociatív zavaroknál előfordulhat hallucináció, erős bizonytalanság érzet, vagy az, hogy tudattalanul a fájdalmas érzéseket fizikai tünetekké alakítja át a személy vagy akár a többszörös személyiség is létrejöhet.

A verbális abúzusnak azért is lehetnek hosszútávú következményei, mert folytonosan tud jelen lenni a gyermek életében, egy életen át elkísérheti őt. Ezzel, a fizikai bántalmazással és elhanyagolással együtt pedig a legrosszabb következményekre lehet számítani. Jelenleg a gyermekvédő szervezetek, orvosok, ügyvédek figyelmi fókuszában a fizikai és szexuális bántalmazás állnak, pedig a fizikai bántalmazást gyakran előzi meg a szóbeli. A prevenciós intézkedésekbe a verbális agresszió megelőzési módjainak is nagyobb teret kellene engedni.

A trauma bizony hatással van az agyra is, egyes fejlődő agyi területek károsodhatnak. A stresszhormonok mennyisége megnövekedik, ami károsíthatja a hippocampust. Ennek a következménye pedig az lehet, hogy az egyén az élete során nehezebben fog megbírkózni a stresszel. Tehát az agy kevésbé lesz ellenálló a későbbi stresszhatásokkal szemben.

Az agy plaszticitásában azonban lehet bízni, nem feltétlen visszafordíthatatlan sérülésekről van most szó. A plaszticitás azt jelenti, hogy képes változni és átalakulni az élet során; a sérült területeketet esetleg más egészséges területek tudnak helyettesíteni, vagy az információáramlás a károsodott útvonal helyett talál magának egy egészségeset. Azzal lehet számolni, hogy az agy gyerekkorban képes a legnagyobb változásokra, tehát ez kétélű lehet. Ekkor tudja a legnagyobb sérüléseket is elszenvedni, de regenerálódni is ekkor tud a legjobban. Ezért is van óriási szerepe a prevenciónak és az intervenciónak. A terápiás beavatkozások során vissza kell állítani a traumatizált gyermekben a biztonságérzetet, és a kontroll képességét.

cycle-of-abuse-2-600x600.jpg

Összehasonlítva, egy tanulmány azt mutatja, hogy a verbális abúzus következményei súlyosabbak lehetnek, mint komoly családon belüli bántalnazás szemtanújának lenni vagy szexuális bántalmazás áldozatának lenni otthonon kívül, de súlyosabbak a következmények, családtag által elkövetett szexuális bántalmazás esetében. (Megjegyzés: ez a kijelentés vitákat szülhet. A cikkben egy bizonyos kutatás résztvevőit vizsgálták, amit most nem kezdenék el részelezni és az összefoglaló cikk sem ment mélyen bele a kutatási módszerekbe. A lényege mégis ennek a kijelentésnek, hogy létezhet az a mértékű verbális agresszió, ami súlyosabb következményekkel játhat, mint a fent említett esetekben. Nyilván mindegyik típusú abúzus súlyossága egy bizonyos skálán mozog, ezért azt gondolom, nehéz egy ilyen összehasonlítást megtenni.)

A családon belüli érzelmi-, fizikai- vagy szexuális abúzus leggyakrabban olyan családokban fordul elő, ahol jelen van valamilyen mentális betegség, valamint genetikai összetevők súlyosbíthatják a tüneteket az egyéneknél.

Az alkalmanként előforduló kemény, durva vagy dühös szavak még nem fogják a gyermeket egy életre traumatizálni. De a rendszeres „szóbeli ütlegelés” ugyanolyan fájó tud lenni, mintha kővel olyan erősen megdobálnának, hogy eltörik a csontunk.

Ambrózi Kata
honlapja:ambrozikata.blog.hu/

A cikk eredeti megjelenésének a helye: https://anemaznem.blog.hu

A cikk hátteréül a Psychology Today-ben megjelent tanulmány szolgált. 

A képek innen vannak. A bántalmazás körforgását ábrázolják.