Szöul a plasztikai sebészet fővárosa. Koreában 2013-ban ötből egy nő átesett valamiféle kozmetikai beavatkozáson, míg Amerikában 20 nőre jutott egy hasonló beavatkozás. A közszereplőket, a szépség-, média-, zeneiparban szinte mindenkit érint, férfiakat is beleértve. 

miss-daegu-2013-korean-pageant-or-clone-parade

A plasztikai sebészet elterjedése a szemnagyobbító műtétekkel kezdődött és Dr. Ralph Millard amerikai orvos nevéhez fűződött az ’50-es években. Lehet amerikai és nyugati hatásról beszélni, de tagadják, hogy hollywoodi celebekhez akarnak hasonlítani, inkább még szebb koreai nőkké szeretnének válni.

Mára  ijesztően behálózták az egész koreai társadalmat a szépészeti beavatkozások. TV Showt rendeznek, hogy megmutassák, mire képesek a fantasztikus koreai plasztikai sebészek. A szépségkirálynő választásokon a zsűri arra kíváncsi, mennyire elhivatottak a jelöltek és az a tiszteletreméltó, ha valaki bármiféle szépészeti beavatkozásnak szó nélkül kiteszi magát az eredmény érdekében. El is hiszem, hogy az elhivatottság számít, mivel általa képesek kifaragni azt az arcot, amit szerepeltetni szeretnének a világdöntőn. Ezek a lányok elképesztően egyformák számomra és nem a rasszizmus beszél belőlem. Az ázsiai nők és férfiak abszolút megkülönböztethetőek egymástól és szépek, úgy, ahogy vannak. Ennek az “egyenszabászatnak” vagy nevezzük stílusnak, neve is van, létező dolog: Gangnam Style face.

A zeneiparban szereplő celebeket gyakran 13-14 éves korukban toborozzák a különböző csapatokba és olyanra alakítják őket, amilyet az éppen aktuális trendek megkívánnak (Girls Generation, EXO-K). Nincs is más esélyük, ha tényleg ilyen karriert szeretnének befutni. Ezeknek a csapatoknak a sikere tovább bizonyíthatja és megerősítheti a szépség szükségességét. (Megj.: nem a résztvevőket bírálom, hanem a rendszert) Nekik is és a szépségkirálynőknek is elképesztően szigorú szabályoknak kell megfelelniük. Megmondják a napirendet, megszabják kivel találkozhatnak, sok esetben meg van tiltva a randevúzás és sok egyéb tilalommal jár a hasonló élet. Elképesztő árat kell fizetniük, hogy azt csinálhassák, amit szeretnének. Szerintem feladják a saját személyiségüket és esélyt sem adnak annak, hogy kifejlődhessen az. Illetve szerintem azzá válnak, amivé alakítják őket. Miley Cyrus életében volt egy óriási törés, amikor a Hannah Montana megcsinált figurájából önmagát felvállaló énekesnővé akart válni. Tiszteletreméltó, hogy ő észrevette és harcol azért, hogy megtalálja önmagát.

econ_korea42_01_630x420.jpg

De, ha még csak a szépségipart érintenénk. A metrókban lépten-nyomon hirdetésekbe lehet botlani. Vagy éppen itt nézhető meg egy vlog sorozat egy lányról, aki elmeséli a saját történetét, közben végig lehet kísérni őt a folyamatokon, megismerhetővé teszi a részleteket és láthatóvá az eredményt. Olyan közelségbe hozza az egész élményt, amitől úgy tűnik, nem csak a kiváltságos gazdagoké a lehetőség ilyen műtétekre. Nem is! Bevett szokás Koreában a szülőktől, hogy kozmetikai műtétet ajándékoznak a gyerekeiknek érettségire. Így szebbek lesznek és nagyobb előnnyel indulnak az egyetemeken. Hiszen tanulásban már eleve nagy a kompetíció, mivel mással lehet még kitűnni, mint egy szebb arccal… (irónia.)

A szülők biztatásában számomra az a legborzasztóbb, hogy nem azt erősítik a gyerekeikben, hogy szépek úgy, ahogy vannak, hanem támogatják egyetértően, hogy még nem elég szépek.

Valahol ezáltal úgy érzem, az egész koreai társadalom azt közvetíti lakosai felé, hogy ők eredendően nem lehetnek szépek. Hisz itt vannak ezek a műtéti lehetőségek, igenis, lehet még szebbé válni! Miért ne tenné meg ezt mindenki?

Egy kiugrott szépségkirálynő versenyző úgy nyilatkozott, hogy ezek között a gyönyörű nők között az ember önbizalma nullára csökken. Úgy gondolják az emberek, hogy a műtétek révén nagyobb önbizalomra tesznek szert, amire büszkék is. Nem szégyenkeznek amiatt, hogy szépészeti beavatkozáson mentek keresztül.

Néhány esetben természetesen abszolút indokolt lehet egy plasztikai műtét. Ebben a videóban (bár nem tudom, minden fotó eredeti-e, de a mondanivaló miatt igazából lényegtelen is) feltűnik néhány olyan példa, amit meg tudok érteni, hogy kés alá feküdt az illető. Viszont jó részük bájos és szép volt a műtét előtt is, hasonlóan a korábban említett vlogban szereplő lányhoz…

Hogy hol és hogyan kezdődött pontosan? Sok okot lehet találni, aminek sok olyan következménye lett, ami miatt elképesztően nehéz lenne visszafordítani ezt a folyamatot (mivel okozóvá vált).

Ez a mém sok helyen felbukkant az interneten:

Milyen lehet egy nem éppen tökéletes arcú (minden gyerek tökéletes!) gyerekként felnőni egy tökéletesre szabott családban? Ahol nem is hasonlít anyára és apára? Belegondolnak, hogy ezzel miféle generációs károkat lehet okozni? A szülők, akik kinézetben a tökéletességre törekedtek életükben és el is érték műtétekkel, milyen szemmel fognak nézni az elvárásaiknak nem megfelelő gyerekeikre? Egy életen át nyugtatgatják őket, hogy majd titeket is átszabunk, amint lehet? Ezek a gyerekek sem lehetnek eredendően szépek. Esélyük sincs.

Valahogy így képzelem el a body shaming non plus ultrát. Van ennél rosszabb? Biztos…

Mindenki szép! Mindenki értékes emberi lény eredendően! Az a koreai család gyönyörű a bal oldali fotón. Te is gyönyörű vagy ott a monitor előtt! 

Ambrózi Kata

honlapja: https://ambrozikata.blog.hu/

A cikk eredeti megjelenésének helye: A nem az nem blog, elérhető: https://anemaznem.blog.hu