Amikor valamiben nagyon jók vagyunk, és ezt meg is tudjuk ünnepelni, annak kétségkívül számos pozitív hatása lehet akár az egyének szintjén, de társadalmi szinten is. Nem tudom a nyáron mennyire figyelted a futball EB-t, de én úgy érzem nagyon látványos hatása volt az EB körüli ünneplésnek az emberekre. Emlékszem régebben mondtál olyat, hogy Magyarországon sokkal több lehajtott fejű embert látsz az utcán, sokkal kevesebben mosolyognak mint például Kanadában. Én határozottan úgy éreztem hogy az ünneplés során, és akár másnap is sokkal több felemelt fejű és mosolygós embert láttam. Te észleltél bármi változást az EB időszakában?

feldmar-andras

Igen, nagyon büszkék voltunk, nem szégyelltük magunkat.

Mit gondolsz, hosszú vagy akár rövidtávon milyen hatással lehet egy ország lakosságára az, hogyha több alkalma van az országnak ünnepelni?

Nem az ünneplés van a hátterében ennek szerintem. Az ünneplés az csak egy része az egésznek. Szerintem nagyon egyedül vagyunk. Minél többet kell dolgozni, minél jobban félünk, minél több a rosszindulat, annál jobban elszigetelődünk egymástól. Amikor belőnek egy gólt a magyarok és egyszerre többszázezer ember ordít, akkor részt vesznek az emberek valamiben, kialakul egy együttlét. Nem csak a sport teszi ezt, hanem a zene is. Ha egy vonósnégyes játszik akkor előfordulhat hogy szinte eggyé válnak, és úgy játszanak mintha egy ember lennének. Azért kell annyit gyakorolniuk, hogy néha úgy játsszanak, mintha eggyek lennének. És hogyha ezekben a pillanatokban azok, akik ott vannak a koncerten is észreveszik, hogy mi történik, akkor ők is benne vannak abban a pillanatban, és az mindig élteti az embert, amikor részt tudunk venni valamiben. Például ha egy darab kenyeret ennénk itt együtt, ugyanabból a kenyérből, akkor valahogy közelebb éreznénk magunkat egymáshoz, mert van egy közös élményünk, hogy tudjuk hogy ugyanazt a kenyeret esszük. Zenében, sportban, ünneplésben jöhetnek létre ilyen rituálék, sok mindenben lehetne együtt ünnepelni és együtt érezni. Erre nagy szükségünk van.

14489809_1791174061151268_1787588836_o Az interjút készítette: Szalay Dániel

a Jog és Pszichológia folyóirat állandó szerzője, az ELTE PPK Pszichológia szakán szerzett diplomát, előtte az MZTSZ Kőbányai Zenei Studió növendékeként zenét tanult. Jelenleg a Randstad Sourceright fejvadászaként dolgozik, angolul és németül felsőfokú szinten beszél, mindennapos munkájában nagy szerepet játszanak az idegen nyelvek. Szabadidejét zenéléssel, olvasással és utazással tölti.

Fotó: Fáczán Ádám

Ádám fotó

az ELTE-n és részben a lille-i Charles de Gaulle egyetemen végezte felsőfokú tanulmányait, diplomái szerint bölcsész, nyelvész, tolmács és fordító. Francia-, angol- és orosz nyelvtudását egy informatikai cégnél, munkájában is kamatoztatja, szabadidejében pedig négy éve a fotózásnak él. Autodidakta módon tanulta és tanulja továbbra is a fényképezést.
 Érdemes megtekinteni portfólióját: https://www.flickr.com/photos/134609939@N07/