Előfordult már Önnel, hogy munkatársa Önre testálta feladatait? Volt már, hogy párja nem azt nézte, hogyan tudnának valamit megoldani együtt, hanem csak a saját hasznát kereste?


Ha találkozott már ilyennel, az nem meglepő. Az önzőség természetes emberi tulajdonság, mindegyikünkben jelen van. Kérdés, hogy mit tehetünk ellene, hogyan cselekedjünk, ha valakinek meg szeretnénk változtatni az önző magatartását.

Cikkünkben azt vizsgáljuk, hogy a matematika, azon belül is, a játékelmélet, milyen megoldást kínál erre, és azt a gyakorlatban hogyan kamatoztathatjuk. Ehhez először is ismerjük meg a játékelmélet talán legtöbbet elemzett kérdését, a fogolydilemmát.

Ennek történetét az alábbiakban összegezhetjük. Egy hölgy betelefonál a rendőrségre, mert a szomszéd lakásból dulakodás hangjai szűrődnek ki. A kiérkező rendőrök a tulajdonost holtan találják, és a lakásban elfognak két betörőt. A gyanúsítottak azzal védekeznek, hogy a tulajdonos már halott volt, mikor ők bementek a lakásba. A rendőrök külön cellába helyezik őket, és egy ajánlattal állnak elő a számukra. Ha az egyikük bevall mindent, miközben a társa tagad, akkor az együttműködésért cserébe őt elengedik, a társát pedig pedig tíz évre elítélik. Ha mindketten vallanak, akkor már nem olyan értékes a vallomásuk, ezért ugyan az együttműködésért cserébe csökkentik a büntetést, de mindkettőjük kap öt évet. Ha egyikük sem vall, akkor a gyilkosságot nem tudják rájuk bizonyítani, viszont a betörésért fejenként egy évre börtönbe zárják őket.

A rabok számára az lenne a legelőnyösebb, ha mindketten hallgatnának. Viszont, ha egyikük tartja a száját, a másikjuk pedig önzőn viselkedik, és vall a társa ellen, akkor az együttműködő rab pórul jár. Ezért végül mindkét rab önző lesz, mindketten vallanak, és így fejenként öt évet fognak börtönben tölteni, ahelyett, hogy egy évvel megúsznák.

Azt, hogy ez a fogolydilemma esetében hogyan kerülhető el, a matematika sem tudja megmondani. Azonban más a helyzet, hogyha a szereplők fognak a jövőben is hasonló döntéseket hozni, és nem egyszeri döntésről van szó. Például, hogyha most a munkatársa dönt arról, hogy ki kapja a rosszabb feladatot, legközelebb viszont már Ön fog.

Ebben az esetben már van a játékelméletnek megfelelő válasza. Ez az úgynevezett TFT (tit for tat, vagyis szemet szemért) stratégia. Matematikusok által számítógépes programoknak rendezett többmenetes fogolydilemma játékokon többször is ez a rendkívül egyszerű program érte el a legjobb eredményt.

A stratégia mindössze annyiból áll, hogy valaki először együttműködő döntést hoz, majd ezt követően mindig aszerint választ az együttműködés és a versengés között, hogy a társa előzőleg hogyan viselkedett.

Vagyis, ha munkatársa vagy párja mindent Önre hárít, ezt Ön ne hagyja szó nélkül! Alljon ki magáért, még akkor is, ha ez rövidtávon rosszabb eredményre vezet, mintha tűrne. Viszont ezzel kikényszerítheti az együttműködést, ami hosszútávon mindkettőjüknek előnyösebb lesz. Azonban ehhez nagyon fontos, hogy ha a másik fél már nem viselkedik önzőn, Ön se tegye!

Természetesen ez a stratégia nem csak a példánk esetében használható, hanem ennél jóval szélesebb körben lehet a segítségünkre. Ehhez végezetül nézzük meg, hogy milyen okokból kifolyólag olyan sikeres ez a stratégia:

  • Kiismerhető.
    A másik fél számára hamar nyilvánvalóvá válik a stratégia, és ha akar, tud hozzá alkalmazkodni.
  • Barátságos.
    Magától soha nem kezd versengést.
  • Harcias
    Nem engedi, hogy kizsákmányolják. Ha a másik megüti, ő visszaüt.
  • Megbocsátó.
    Ha a másik visszatér az együttműködésre, nem fog haragot tartani.

Azt hiszem, ezek a tulajdonságok nekünk is bármikor a hasznunkra válhatnak.

Dencsi Tibor

Jogi szakokleveles közgazdász
Pszichológiai asszisztens