Érezted már úgy, hogy nem tudod egyértelműen eldönteni, mi lenne a legjobb döntés? Meghoztál egy döntést, és mégis azon rágódsz, hogy mi lett volna, ha másképp határozol?

Nem csoda, hiszen manapság a lehetőségek világát éljük. Bármerre nézünk, bármit teszünk választási alternatívák tömkelegével találjuk szemben magunkat. Felgyorsult a társadalom, az információáramlás soha nem látott méreteket ölt. Ebben a környezetben az ember akarva akaratlanul hezitál és gondolkozik azon utólag, hogy jó döntést hozott-e.

Barry Schwartz is felfigyelt erre a jelenségre. Könyvében (The Paradox of Choice, 2004) azt fejtegeti, hogy ha az ember túl sok választási lehetőséggel találja szemben magát, könnyen elveszhet bennük, szem elől tévesztheti az eredeti célját, és magasabb mértékű szorongást élhet át azzal szemben, ha kevesebb alternatívája lenne. Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik a döntéshozatal előtt állván alaposan elemzik a helyzetet, sokat tétováznak, majd végül sem biztosak abban, mely irányban haladjanak tovább. Ez a helyzet az élet bármely területén fennállhat, egészen a bevásárlástól kezdve, a pályaválasztáson át, a párválasztásig. Aki alaposan meg szeretné vizsgálni az esélyeit, és a teljesség igényének szellemében szeretné megnézni az összes opciót, fel kell kötnie a nadrágját. Ez a jelenség akár „mentális tébolyhoz” is vezethet.

Vegyük példának a párválasztást. Milyen csatornákat használnak a mai fiatalok és nem fiatalok, annak érdekében, hogy megtalálják a nagy Ő-t? Van-e egyáltalán nagy Ő, aki minden szempontból tökéletes?

Számos online párkereső oldal jött létre az utóbbi időben alternatívát kínálva a „hagyományos” ismerkedési módszerekkel szemben. Az ember ugyanúgy böngészhet a regisztrált felhasználók között, mintha ruhát vagy elektronikai cikket szeretne vásárolni, amely ezzel a mozzanattal már megfosztotta az ismerkedést a személyes jellegétől. Az ember kedvére nézegethet, összehasonlíthat, és végül, ha akar, kapcsolatba kerülhet a kiszemelt másikkal. Csakhogy, a végtelen felhasználó közül, ki tudja garantálni, hogy a legjobbat szúrtuk ki magunknak? Ki tudja, hogy egy hét múlva nem kattintunk rá egy még tökéletesebbnek ígérkező jelöltre? Illetve, ki mondja meg, hogy valójában kit is keresünk, amikor a nagy Ő-t hajszoljuk? Képesek vagyunk ellenállni a sok kínálkozó lehetőségnek?

A válasz természetesen nem egyértelmű, nagyban függ attól is, hogy milyen személyiségek kerülnek össze, hogyan alakul a kettőjük közötti interakció. Egy biztos, jobb, ha már az elején elhatározzuk magunkat, kit keresünk és milyen céllal. Ha megengedjük magunknak, hogy eltántorítson minket a sok vonzó opció, akkor csak kapkodni fogjuk a fejünket a sok felbukkanó lehetőség láttán. Ahogy a mondás is tartja, a szomszéd kertje mindig zöldebb. Minden esetben lehet valaki mást találni, aki helyesebb, megértőbb, okosabb, ügyesebb, finomabb illatú, stb. De vajon jobban el tudjuk majd fogadni a következőt úgy egészben, ahogy a csomagban jár? Ahelyett, hogy helyből lecserélnénk jelenlegi párunkat, megpróbálkozhatunk elfogadni őt, ahogy ő is elfogad minket. Elvégre egy kapcsolat egyik alappillére az elfogadás, amitől az ő nagy Ő-vé válik. Felesleges elképzelt ideálokat hajszolnunk, akik csak a mi képzeletünk szüleményei, mert sajnos ők nem fognak valósággá válni. Ellenben, mi tudunk a képzeletünk és akaratunk szerint változni, és a másikhoz idomulni. Ha arra várunk, hogy jöjjön egy tökéletes ember, lemaradhatunk olyan emberekről, akik mellett idővel boldogabbak is lehettünk volna. Illetve, ne feledjük, egy kapcsolat is folyamatosan változik, és a tökéletes is relatív. A kérdés, hogy bele merünk-e vágni ebbe az élethosszig tartó kalandba?

Sipos Kinga
Pszichológus