„A jó pszichológus észreveszi, ha magas labdát dobnak neki. Ha valóban jó, azt is tudja, hogy mikor érdemes azt lecsapni.” – jegyezte meg Lázár Gergely pszichológus „Az őszinteség pszichológiája” című előadáson, a segítő „őszinte visszajelzésének” szerepét ecsetelgetve, 2017. február 13-án este. A szakember már másodjára állt a közönség elé a Be Smart Klub szervezésében, közel kétszáz ember jelenlétében.  Mivel Gergely komoly szerepet vállalt a Jog és Pszichológia írói feladatköréből, most kíváncsiak voltunk előadói teljesítményére is.

Miért nehéz őszintének lenni? Talán túl erős bennünk a szégyenérzet? Esetleg tartunk a másik reakciójától?

A teltházas fogadtatás érdekes és izgalmas programot sejtetett, ami valóban nem maradt el. Az embertömeget kapásból kihívás elé állította az előadó: 18 kényes, de mégsem kínos kérdésre kellett felállással vagy leüléssel őszintén válaszolni, amiből Gergely sem vonta ki magát (passzolni nagyon nem lehetett, ugyanis, aki ülve maradt, az pont ezzel a döntésével jelezte álláspontját).

A nézők könnyen bevonhatónak bizonyultak és kifejezetten jól szórakoztak a váratlanul elcsattanó ironikus poénokon és szemléletes történeteken. A humor mellett kiemelt hangsúlyt kapott a tudományos pszichológia és a kulturális ismeretterjesztés és igényteremtés is. Jean Valjean, Al Pacino, Anne Frank, Konfuciusz nevei mellett előkerült Anna Freud és Kohlberg pszichológiai munkássága, melyek a téma vonatkozásában egyértelműen jelezték számunkra, hogy milyen sokoldalúan megközelíthető az őszinteség fogalomköre.

Lássunk néhány érdekesebb példát ezen felvetések közül.

Őszinteség, mint lelkiismereti kategória

Értelmezhető-e egyáltalán az őszinteség fogalma olyan lélektani jelenségeknél, mint például a pszichopátia? Gergely szerint nem igazán, hiszen bár ők sok esetben valóban képesek arra, hogy a nyílt tényeket, az „igazságot”, önfeltáró módon, elfogulatlanul közöljék (pl. hidegvérrel beszámoljanak arról, micsoda élvezetet okozott számukra, ahogy becsapták áldozataikat), még sincs valós felelősségérzetük, mely közléseik mögött állna. Így az igazsággal szembeni elfogulatlanság, ami szintén fontos ismérve lehet az őszinte magatartásnak, kevésnek bizonyulhat.

Erkölcsi fejlődés és a szeretet kifejezésének formái

Őszintétlen-e Bienvenu püspök, amikor a csendőrök előtt azt állítja, hogy ő adta az arany gyertyatartókat az őt megkárosító Jean Valjeannak? Gergely szerint, ha az erkölcsi fejlődés posztkonvencionális szintjéről közelítjük meg a kérdést, akkor nem, a valós szándék ugyanis az embertársi szeretetből, empátiából fakad, még akkor is, ha az állítás nem felel meg a történteknek. Konvencionális szinten fontosabb lehet a „jó benyomás” keltése, az, hogy mások elfogadhatónak tartsák a döntéseinket, ezt példázta a pszichológus egy személyes történetével, melyben kezdetben őszintének és együttérzőnek gondolta magát, majd később rájött arra, hogy az igazi motivációja a bizonyítási vágy és hiúságának megélése volt. Gergely, Gary Chapmanre utalva kiemelte, hogy a szeretet kifejezésének is több formája lehetséges. Az adott formát, eszközt a szituációtól függően választjuk ki mindig, mivel az őszinteség a szakember szerint rendszerszemléletű fogalom is, nemcsak viselkedési és kommunikációs forma. Így a „Nyomorultak” történetéből hozott példánál a nagylelkűség fontosabbá válhat annál, hogy őszintén a rideg tényekre szorítkozzunk.

Önismeret, spontaneitás és önkontroll vesztettség

Kétségkívül lényeges az, hogy önismeretre tegyünk szert és felismerjük a bennünk megbúvó érzelmek és motivációk jelzéseit, azonban szabad gyermeki minőségeink megélése, felszínre hozása – melynek legszemléletesebb példáit a gyerekek őszinte „üzeneteiben” találjuk meg – elhanyagolhatatlan akkor, ha őszintébbek kívánunk lenni. Ezt az értéket, hívja fel a figyelmet Gergely, ne keverjük össze az önkontroll vesztettséggel, ugyanis az „ami a szívemen, az a számon” elv, gyakorta nem szabad spontaneitásból, hanem inkább az önkontroll hiányból fakad.

A kérdés mindenesetre elhangzott: Ha őszintébbek szeretnétek lenni, kit választanátok ehhez példaképnek? A pszichológus egy kisgyermekre szavazott, akit még nem terhelt meg a környezet teljesíthetetlen és az önazonosságot romboló elvárásokkal.

Az őszinteség empátia nélkül csupán „bunkóság”?

A másikkal szembeni őszinteség sosem öncélú. Intimitást teremthetünk általa, nem azért élünk vele, hogy romboljuk azt. Ismeretes az őszinteségnek amolyan „kamaszos” formája, szépen beolvasunk, majd ezután gyakran azt is hozzátesszük, „ha nem inged, ne vedd magadra”! Gergely szerint ilyenkor valójában azt állítjuk: nem vállalom a felelősséget azért, hogy bántalak a szavaimmal. Az igazság valóban fájhat, de teherbírásunktól és józanságunktól függően – bár nem vehetjük magunkra mások keresztjét – mégis segíthetünk kikapcsolni azt a gombot, amit esetleg mi „nyomtunk be” a másikon. A szavak kiejtése felelősséggel jár, utalunk vissza a „bibliai” parancsra. A pszichológus szerint más további „ártalmas hiedelmek” is keringenek az őszinteség körül, például az is ide tartozhat, hogy „az őszinte embereket nem szeretik”. Gergely szerint ez egyáltalán nem igaz, inkább a tapintatlanság az, amit sokan kerülnek, hiszen, aki valóban érett, az tisztában van azzal, hogy egy kapcsolat mikor bírja el az őszinte közlés súlyát és türelmesen tiszteletben tartja a másik fejlődését is, hogy annak „őszinte mondanivalója” is beérhessen.

Az őszinteség gyógyíthat?

Egy, a szakember által prezentált kutatás szerint a rendszeres őszinte viselkedés által fizikai betegségek csökkentek, illetve szűntek meg a kutatásban résztvevő alanyoknál. Ahogy Gergely fogalmazott: „az őszinteség életünk stresszorait tekintve, minden bizonnyal egy hatékony megküzdési forma”. Természetesen ne várjunk csodát tőle, ahogy ne is értékeljük túl, de mindenképp tartsuk szem előtt, hiszen minőségi változásokat érhetünk el általa kapcsolatainkban és abban, ahogy hétköznapjaink kihívásaival szembenézünk.

Lázár Gergely

Az ELTE Tanácsadás-és iskolapszichológia szakirányán szerezte pszichológus diplomáját. Egészséges (nem patológiás) emberekkel végez tanácsadási tevékenységet, életvezetési témákra fókuszálva. Munkája során többféle módszert is alkalmaz. Vállalkozói tevékenysége mellett főállásban iskolapszichológusként dolgozik, ahol rengeteg nevelést, konfliktuskezelést érintő szituációval kerül szembe.
A „Jog és pszichológia” folyóirat számára elsősorban társkeresés, párkapcsolat, önmegismerés témában készít írásokat, melyek az Ön nézőpontjához, élettapasztalatához, gondolkodásmódjához friss szempontokat adhatnak, és új perspektívákat nyithatnak meg.
Honlapja: https://www.gery.hu/