Divatos napszemüveg, rúzs és más sminkszerek, exkluzív parfüm, telefon, pénztárca, tablet. Talán nem túlzás azt állítani, hogy manapság így fest egy átlagos, 21. századi, modern nő táskájának tartalma. De az odafigyelés a külsőségekre nem érhet itt véget: a hódító tudatos életformának köszönhetően egyre többen pattannak nyeregbe, hogy biciklivel vagy akár rollerrel, görkorcsolyával közelítsék meg munkahelyüket „összekötve a kellemest a hasznossal” alapon. Nap mint nap számos értékes holmit cipelünk át a munkahelyünk küszöbén nem is gondolva talán arra, hogy mennyi minden történhet velük, amíg mi szorgos hangyaként dolgozunk. Felel-e a munkáltató a parkolóból ellopott kerékpárért, meg kell-e térítenie az íróasztal sarkáról ügyetlenül levert mobiltelefont? Ezekre a kérdésekre igyekszünk választ adni cikkünkben.


Sok munkavállaló gondolja úgy, az, hogy mit hordok magammal, mi lapul a táskámban, milyen ékszert viselek, a privátszféra jogába tartozó kérdés, amibe a munkáltatónak egyáltalán nincs beleszólása. A közhiedelemmel ellentétben maga a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) rögzíti, hogy a munkába járáshoz, illetve a munkavégzéshez nem szükséges dolgok nem vihetők be a munkahelyre.[1] Tehát a munkáltató kifejezett, tiltó rendelkezése nélkül sem lehet a munkahelyre magunkkal vinni például nagyobb értékű készpénzt, sminkszereket, parfümöt, tabletet, hiszen ezek használata a munkába való eljutáshoz, illetve a munkakörhöz tartozó feladatok elvégzéséhez általában nem kapcsolódik.

A munkahelyre bevitt dolgok másik csoportját a szokásos életvitel körébe tartozó tárgyak alkotják, amelyek munkahelyre való bevitelét a munkáltató nem tilthatja meg a munkavállalók számára.  A kisebb értékű készpénz, mobiltelefon, napszemüveg, fájdalomcsillapító, a mindennapi közlekedéshez használt bicikli, motorkerékpár a munkába járáshoz, illetve a munkavégzéshez szükséges személyes ingóságaink. Ugyan a munkáltatónak nincs arra lehetősége, hogy ezen értékek behozatalát munkajogi alapon megtiltsa a munkavállalóknak, arra viszont van, hogy a munkavédelmi szabályok betartása végett ezek használatát a munkahelyen korlátozza, vagy azok mellőzésére adjon utasítást. Nem nehéz belátni, hogy bizonyos munkagépek használatakor mennyire veszélyes tud lenni a nyaklánc, karikagyűrű, fülbevaló vagy egyéb testékszer viselése.

Eltörött, ellopták, megsérült? Felel-e a munkáltató a munkavállalót ért kárért?

A munkáltatót szigorú, objektív felelősség terheli a munkavállaló munkahelyre bevitt, szokásos életvitel körébe tartozó értékeiben bekövetkezett károkért, azaz főszabály szerint irreleváns az, hogy a károkozásban a munkáltató vétkes volt-e vagy sem.[2] A munkáltató tehát köteles teljes mértékben helytállni bármely olyan dologban esett kárért, amit a munkavállaló jogszerűen vihetett be a munkahelyére, így többek közt a parkolóból ellopott bicikliért és az eltörött mobilkijelzőért is felel. Kivéve, ha a káresemény bekövetkeztét megelőzően előírta a munkavállalók számára a munkahelyre bevitt dolgok bejelentését vagy azok megőrzőben való elhelyezését.[3] Ugyanis, ha a munkavállaló a munkáltató engedélye nélkül visz be a munkahelyre munkába járáshoz, illetve munkavégzéshez nem szükséges dolgot, vagy az előírásokkal ellentétesen azt nem jelenti be, vagy nem helyezi el az erre kijelölt értékmegőrzőben, ruhatárban, öltőzőben, akkor a munkáltató – objektív felelősség helyett – csak a szándékosan okozott károkat köteles megtéríteni. Így például, ha a munkavállaló elmulasztotta a kötelezően előírt biciklitároló használatát, és a kerékpárnak figyelmetlenségből nekihajt a beszállító teherautója, a munkáltató mentesül a kártérítési felelősség alól. Azt azonban, hogy a munkavállaló megszegte a munkahelyi előírásokat a munkáltatónak kell bizonyítania.[4]

dr. Rédl Petra

Jogász-politológus. Politológus alapdiplomáját 2010-ben szerezte az ELTE Állam- és Jogtudományi karán, majd 2012-ben ugyanitt közpolitika szakirányon mesterképzéses diplomát szerzett. Jogi tanulmányokat 2009-től a Pázmány Péter Jog-és Államtudományi karán folytatott, ahol 2014-ben diplomázott. Az egyetemi éveiben kiemelt érdeklődéssel fordult a munkajog felé, azon belül is a foglalkoztatáspolitika dilemmái ragadták meg leginkább. Dolgozata a XXXII. OTDK kollektív munkajogi szekciójában 3. helyezést ért el. A szerző jelenleg a Miniszterelnökség Humánpolitikai Főosztályának munkajogásza.

2017.03.12

Felhívjuk a tisztelt olvasók figyelmét, hogy jelen írás kizárólag a közzététel idején hatályos jogi szabályozást mutatja be, tartalma időközben elavulttá válhat. 

[1] Mt. 168. § (1) bek.

[2] Mt. 166-168. §

[3] Mt. 168. § (2) bek.

[4] BH1997. 502.