Huszonéves ismerőseimet kérdezve, egyre több helyről hallom, hogy a kiégés kifejezést használja: olyanok, akik alig pár éve kezdtek el dolgozni, már a nyugdíjról álmodoznak, és rengeteg a pályamódosítás, munkahelyváltás az Y generáció tagjainál. Korábbi kutatások alapján a fiatalkori kiégésben leginkább a 25 év körüliek érintettek, akik már legalább egy diplomával és pár éves munkatapasztalattal rendelkeznek.[1]

A fiatalkori kiégés nem a segítő szakmákhoz kapcsolódik, ahogy azt a klasszikus kiégésről gondolták, de a tünetek hasonlóak: állandó fáradtság, motiválatlanság, a koncentráció és a stressztűrés csökkenése, alvásproblémák, betegségek, általános fizikai és érzelmi kimerültség.

Egyik legfőbb oka, hogy a munkával kapcsolatos elvárások nem egyeznek a valósággal. Az Y generáció a munkát nem csupán a pénzszerzés eszközének, hanem az önmegvalósítás módjának tekinti, és fontosak számukra a társas kapcsolatok, visszajelzések a munkahelyen. Ezzel együtt viszont egy olyan világban, ahol valaki egy nap alatt híres lehet az interneten, illetve látszólag semmi munkával gazdagodott meg – mert az Instagram szűrők ugye elrejtik a verejtéket –, arra szocializálódtak, hogy azonnali sikert, gyors előrelépést kell elérniük. És itt találkoznak a munkaerőpiac valóságával, ami könnyen lerombolja ezeket az álmokat. A kezdeti lelkesedés gyorsan fásultságba csap át, amikor a fiatal, ambiciózus munkavállaló azzal szembesül, hogy a cégeket nem az ember, hanem a profit érdekli, akár a munkavállalók kizsigerelésének árán is.

A másik nagy probléma az állandó bizonytalanság: a munkahelyek annyit változtak az elmúlt évtizedekben, hogy ami a tanulmányok kezdetén még egy biztos karrierútnak tűnt, az egyetemről kikerülve korántsem az, vagy teljesen más, mint amilyennek elképzelték. A szülők még azt mondták, tanulj, menj egyetemre, és akkor lesz állásod, a cégeket viszont látszólag nem érdeklik a tanulmányok, csak a tapasztalat, és semmire nem elég egy diploma a munkaerőpiacon, ami látszólag feleslegessé teszi a sok befektetett energiát és tanulással töltött órát. Ma már nyitott az út, hogy azt tanuljuk, ami érdekel, a népszerű szakokra sem lehetetlen bejutni, viszont az egyáltalán nem garantált, hogy a hangzatos nevű képzések piacképes szakmát is adnak a fiatal munkavállalók kezébe. Ahogy egyik huszonéves ismerősöm fogalmazott: „ott rontottuk el, hogy azt tanultuk, ami jól hangzott, nem azt, amivel el is tudunk helyezkedni.”

A kiégés könnyen kapunyitási pánikhoz, vagy – a másik divatos nevén – életnegyedi válsághoz vezethet, mely a tinédzserkorhoz hasonló útkeresést és bizonytalanságot válthat ki az egész személyiséget illetően, és a munkán túl a kapcsolatokra, értékrendre, általános jóllétre is kiterjed. Társadalmunkban a felnőtt öndefiníciója leginkább a munkája által meghatározott (a „Ki vagy te kérdést” a legtöbben azzal válaszolják meg, hogy mivel foglalkoznak), ezért nem meglepő, hogy a munka hiánya vagy kudarca identitáskrízist vált ki a fiatal felnőttekben.

10 dolog, amit tehetsz a kiégés ellen

  1. Válassz olyan munkahelyet, ahol elismerik a teljesítményt, világosak az elvárások és van visszajelzés!
  2. Építs kapcsolatokat a munkahelyeden, igyekezz bevonódni a közösségbe!
  3. Ameddig tanulsz, használd ki maximálisan a szakmai gyakorlat, gyakornokoskodás adta lehetőségeket – így testközelből megtapasztalhatod, milyen a választott munka, és hasznos tapasztalatot is szerezhetsz a későbbi elhelyezkedéshez.
  4. Ne vállalj el mindent, csak azért mert lelkes vagy és pályakezdő – így lehet a leggyorsabban kiégni, mert kevés helyen értékelik a pluszmunkát.
  5. Azonosítsd, hogy mi zavar a munkahelyeden, és próbálj meg célirányosan változtatni rajta! Nem biztos, hogy egyből ott kell hagynod az állásod, ha kezd eleged lenni – először próbálj meg más megközelítéseket, perspektívákat keresni benne, ha a vezetőség is nyitott erre.
  6. Találd meg azt a munkát, ami feltölt, a fizetéstől vagy a presztízstől függetlenül! Gyakran inkább az utóbbi két faktor befolyásol a pályaválasztásban ahelyett, hogy mikor érezzük jól magunkat, és ezáltal beszűkítjük a lehetőségeinket, később pedig csalódunk a munkánkban.
  7. Szánj időt a hobbijaidra! Lehet ez egy színezőkönyv, kézműveskedés, sport vagy bármilyen elfoglaltság, amivel ki tudsz kapcsolódni – ne hanyagold el a munka javára!
  8. Iktasd be a rendszeres sportot az életedbe – találd meg azt a mozgásformát, amiben jól érzed magad, mert számos kutatás bizonyítja, hogy ez univerzális csodaszer az önbizalom, céltudatosság, általános jóllét és egészség növelésére.
  9. Önkénteskedj! Több segítő szervezetnél fogadnak önkénteseket, amivel egyrészt célt és értelmet adhatsz az életednek, másrészt egy új közösséget is megismerhetsz – win-win!
  10. Keress új kihívásokat a munkádban! Sokszor ott kezdődik a kiégés, amikor úgy érezzük, megáll a fejlődés egy adott munkahelyen, nem tudunk előrelépni, rutinszerűvé válnak a feladatok. Ezért fontos, hogy megtaláld a lehetőségeket, amikor fejlődni tudsz, új feladatokkal megküzdeni és ezáltal úgy érezni, hogy haladsz valamerre, nem állóvízben tocsogsz.

Laura Helstáb

pszichológus-újságíró. Diplomáját az Eötvös Loránd Tudományegyetem pszichológia mesterképzésén, tanácsadás és iskolapszichológia szakirányon szerezte, illetve ugyanitt kommunikáció és médiatudomány alapképzést végzett. Az egyetem alatt újságíróként és stylistként dolgozott, diplomamunkájában pedig az újságírás és a pszichológia kapcsolatát kutatta. Érdeklődési területe az írott tanácsadás mellett az Y generáció pszichológiája, valamint a divat.

[1] HRportal.hu