A mobiltelefonok a mindennapjainkban egyre nagyobb teret hódítanak, hiszen a kommunikáción kívül rengeteg más funkció ellátására is képesek. Így feladataink rendszerezéséhez, kikapcsolódáshoz, informálódáshoz vagy akár egy élmény megörökítéséhez is az okostelefonunk után nyúlunk.

A mobilok elterjedésükkel rengeteg változást hoztak a hétköznapjainkba: befolyással voltak a napi rutinra, a realitás észlelésére, az identitásra és a nyelvhasználatra is. A számos hasznos funkció és pozitív hozadék mellett azonban számolnunk kell a káros következményekkel is.

Korábbi vizsgálatok felhívják a figyelmet a függőség kialakulásának esélyére, ami mellett egy másik probléma lehet az úgynevezett nomophobia is.

A nomophobia elnevezés az angol ’no mobile phobia’ kifejezésből származik, mely arra a félelemre utal, melyet valaki akkor él át, ha valami miatt nem elérhető a mobilja vagy számítógépe (pl.: nincs térerő, lemerülőben van az aksi). A helyzet jelentős szorongást, idegességet, diszkomfortérzetet vált ki. A szorongás, feszültség fakadhat abból, hogy nem vagyunk elérhetőek, információtól esünk el, vagy egy társas helyzetből nem tudunk kilépni általa.

Kiket érint?

Az első, 2008-as Egyesült Királyságban lefolytatott kutatás alapján a megkérdezettek (2163 fő) 53%-át érintette a jelenség (ennek 48% nő, 58% férfi). Egy indiai egészségügyi tanulókat vizsgáló kutatás eredményei szerint a megkérdezettek 75%-a érintett volt, akik közül 83% élt már át pánikrohamot a telefonhasználat korlátozottsága miatt. Életkor tekintetében főként a fiatal generáció tagjai körében terjedő jelenségről lehet szó.

A nomophobia tünetei lehetnek:

  1. Figyelmet érdemel, ha valaki rendszeresen, jelentős időt tölt a mobilhasználattal, valamint töltője állandóan kézközelben van.
  2. Jelentős szorongást él át olyan helyzetekben, amikor a telefonhasználat valamiért korlátozott, valamint ezeket a helyzeteket aktívan kerüli.
  3. A mobil állandóan bekapcsolt állapotban van, a személy együtt is alszik vele.
  4. Kerüli a szorongást kiváltó személyes találkozásokat és az online kommunikációt részesíti inkább előnyben.
  5. Rendszeresen rápillant a telefonjára, hogy érkezett-e üzenete, hívása.
  6. Jelentős anyagi vonzata van a telefonhasználatának.

Mit tehetünk?

Súlyosabb tünetek, így például az egyes életterületek sérülése, vagy pánikrohamok megjelenése esetén érdemes szakembert felkeresni. Fóbiák kezelésébe a kognitív viselkedésterápia, valamint a relaxáció is ajánlott.

Az önsegítő megoldások közül egyrészt a témával kapcsolatos információszerzés, valamint a relaxációs technikák alkalmazása javasolt.

A hétköznapjainkat tekintve érdemes mindenképpen csökkenteni a telefonhasználat mértékét, így például lefekvés előtt egy órával mellőzhetjük a nyomkodását, illetve kezdeményezzünk inkább személyes találkozókat barátainkkal a netes beszélgetések helyett.

Végül megemlítenék egy ingyenesen elérhető, angol nyelvű alkalmazást (Nomophobia), mely a nevében is jelzi, hogy a nomophobia jelenségére hivatott felhívni a figyelmet. Az alkalmazás látszólag egy játék, azonban folyamatosan a képernyő alján javaslatokat tesz arra, mit is tehetnénk a telefon aktuális használata helyett.

Kiss Anna

kissannaKlinikai szakpszichológus-jelölt, autogén tréner, gyógypedagógus. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerezte klinikai- és egészpszichológia szakos pszichológus, valamint gyógypedagógus diplomáját. 2016 óta a Nyírő Gyula Kórház-OPAI Drogbeteg Gondozó és Prevenciós Központ pszichológusa.
Honlapja: https://kiss-anna.hu

Forrás:

Bragazzi, NL, Puente, GD (2014). A proposal for including nomophobia in the new DSM-V. Psychology Research and Behavior Management, 7, 155-160.
Yildirim, C, Correia A (2015). Exploring the dimensions of nomophobia: Development and validation of a self-reported questionnaire. Computer in Human Behavior, 49, 130-137.
Yildirim, C, Sumuer, E, Adnan, M, Yildirim, S. (2015). A growing fear: Prevalence of nomophobia among Turkish college students. Sage Journal, 32(5), 1322-1331.