“Bárcsak a Hufnágel Pistihez mentem volna feleségül!” – hangzott el minden egyes rajzfilmsorozat végén az ismert szlogen az anyuka, Mézga Gézáné, azaz Paula szájából. Megmosolyogtató ez a kijelentés, kivéve, ha pszichológusként és családállítóként tekintek rá.

Bert Hellinger – a családállítás módszerének megtalálója – tapasztalatai szerint vannak olyan rokonaink, akik nem vér szerint tartoznak a családhoz, hanem azon a jogon, hogy valamilyen módon megváltoztatták a család életét, sorsát.

Ilyen lehet például anyukám, vagy apukám egy előző fontos kapcsolata, exe.
Hogyan tudnak ők kapcsolódni a családhoz?

Nagyon fontos számunkra, hogy kik a biológiai szüleink, attól függetlenül, hogy a hétköznapokon milyen velük a kapcsolatunk. Az a tény, hogy tőlük, kettőjüktől származik az életem, rendkívüli jelentőséggel bír. Ugyanis ha az egyikük más lenne, nem én jönnék a világra. Pusztán az életem létének a ténye kialakít egy nagyon erős belső hálát a szüleim felé, és mindazok felé, akik miatt közvetetten is így alakult.

Ha anyukám, vagy apukám együtt maradt volna az exével, én nem lennék itt, nem születek meg. Magyarul a szülőm exkapcsolatának fájdalma árán jöhettem a világra. Ez okozhat egy olyan tudatalatti bűntudatot, amely könnyen megkeserítheti az életemet.

Akármilyen is volt a szülőm régi kapcsolata, még ha csak a zöldkártya miatt házasodtak össze, vagy az egyik félnek volt csak fontos a kapcsolat, akkor is átveheti a később született gyermek a néni, vagy a bácsi fájdalmát, veszteségét, akár egész sorsát is. A lányok inkább a női sorsokat, a fiúk inkább a férfi sorsokat vehetik át.

A sorsátvétel olyan módon nehezítheti meg az életet, hogy például az illető sikertelen lesz párkapcsolatok terén, mindig visszautasításokat él meg, nem tud tartós kapcsolatokat kialakítani, nem találja a párját. Akár ekcémától is szenvedhet.

Szerencsére a családállítás módszerén keresztül lehetőség nyílik tisztázni a családi viszonyokat, valamint visszaadni az átvett érzéseket és mintákat.

Mézga Aladár, a rajzfilmhős esetében is valószínűsíthető, hogy nehezen működnének a párkapcsolatai. A következő részben bemutatom, hogyan nézne ki az ő képzeletbeli családállítása.

Családállításon a kliens elmondja az állításvezetőnek a hozott témáját, problémáját. Beszélgetnek a családjáról, ezután a kliens képviselőket választ a csoporttagok közül saját magának és családtagjainak. A képviselők reprezentálják a családtagokat, elhelyezkedésükkel, valamint testi érzeteiken keresztül leképezik a családi rendszert, amelyből kiolvasható, honnan ered a probléma. Az oldás során kimondásra kerül az, ami valójában a mélyben rejtőzik, és ez gyakran fontos felismerésekhez, akár katarzishoz is vezethet, és megindul a gyógyulás folyamata.

Én: – Aladár, mi az a téma, amivel érkeztél?
Aladár: – Párkapcs. probl.
Én: – Párkapcsolati probléma?
Aladár: Igen. Jó, hogy érted a köbükim nyelvét!
Én: – Mi a baj konkrétan?
Aladár: – Valahogy nem sikerülnek a kapcsolataim. Olyan nők tetszenek, akik elutasítanak, vagy foglaltak. Pedig szeretném, ha megtalálhatnám a hozzám illő párt.
Én: – Rendben. A családállítás módszerével azt tudjuk megnézni, van-e valamilyen, a családodból eredő probléma, ami miatt nem sikerülnek a kapcsolataid.

Kérdezek a családodról. Szüleidnek milyen egymással a kapcsolata?

Aladár: – Megvannak. Sokat veszekednek, de valahol mélyen szeretik egymást.
Én: – Volt nekik a házasságuk előtt előző fontos kapcsolatuk?
Aladár: – Apámnak nem tudom. Anyu viszont mindig emlegeti, amikor veszekszenek apuval, hogy “Bárcsak a Hufnágel Pistihez mentem volna feleségül!”
Én: – Mi történt a Hufnágel Pistivel?
Aladár: – Udvarolt anyámnak, el is akarta venni feleségül, de anyám kikosarazta, mert apám tetszett neki.
Én: – Rendben, kezdjük el az állítást. Kérlek, hogy válassz ki a körben ülő csoporttagok közül három embert, egyet, aki Téged képvisel, a másik kettőt a szüleidnek.
Aladár: – Ok.
Én: – Ti, akik ki lettetek választva, semmi más dolgotok nincs, minthogy figyeljétek, van-e valami testi érzetetek, pl. bizsergés, zsibbadás, hideg-meleg érzés. Lehet mozogni is a térben.

Nézd, Aladár, milyen érdekesen állt fel a családod: Mézga Géza jobb oldalán áll Paula, Te pedig közvetlen anyukád mellett. Mindhárman egy sorban. Hogy vagytok, képviselők?
Aladár képviselője: – Anyám mellett érzem jól magam. Apámon nincs rajta a figyelmem.
Paula: – Nekem is a fiam fontos.
Géza: – Nekem semmi különös.
Én: – Amíg a szüleiddel egy sorban, azaz velük egy szinten állsz lelkileg, addig nem tudod megélni magad a családodban gyerekként. Valakinek a helyén állsz. Válasszuk be az illetőt! Kérlek, hívj be valakit a csoporttagok közül, aki a Hufnágel Pistit képviseli.

Látod, a Te képviselőd kimozdult a sorból, helyére beállt Hufnágel Pisti. Változott most valami a képviselőknél?
Aladár képviselője: – Nekem kellemetlen érzés van a gyomromnál. Nem tudom, hova kéne állnom.
Én: – Próbáld ki, hogy milyen az, ha leülsz.
Aladár képviselője: – Sokkal jobb.
Géza: – Nekem a Hufnágel nem szimpatikus.
Hufnágel Pisti: – Nekem sem az apa. Az anya viszont nagyon is!
Paula: – Nekem kellemetlen a Pisti jelenléte. Zavar, hogy így néz.
Én: – Aladár, kipróbálod, hogy milyen az, ha bejössz az állításba a képviselőd helyére?
Aladár: – Persze.
Én: – A képviselőd visszaülhet a körbe. Milyen ott Neked?
Aladár: – Furcsa.
Én: – Mondd ki, hogy furcsa végre a helyeden lenni. Milyen ez?
Aladár: – Könnyebb érzés.
Én: – Kérlek, nézz rá a Pisti bácsira, és mondd neki: Kedves Pisti bácsi. Te nagyon odavoltál az anyukámért. Ő pedig kikosarazott. Engem is mindig kikosaraznak a nők, mint téged.

Milyen?

Aladár: – Igaz. És szomorú.
Én: – Mondd meg neki azt is, hogy Neked az a szerencséd, hogy így történt. Mert ha anyukád mégis igent mondott volna, most nem lehetnél itt.

Milyen?

Aladár: – Igen, ez jó. De ő olyan szomorúnak tűnik.
Én: – Mondd meg neki, hogy nehéz az ő fájdalma árán létezni. De nem tudsz neki segíteni. Eddig az ő sorsát vitted, vele azonosultál, és olyan nőket választottál, akikkel nem tudtál kezdeni.
Aladár: – Tényleg. Ez durva.
Én: – Mondd meg, hogy csak egy dolgot tehetsz: kihasználod a szerencsédet, hogy mégis itt lehetsz. Szeretettel és tisztelettel leteszed a sorsát, és elkezded a saját életedet élni. Ezt kifejezheted felé egy rituális meghajlással is.

Milyen ez így?

Aladár: – Jó. Megkönnyebbülés. Most már nem látom szomorúnak.
Hufnágel Pisti: – Nekem is jó érzés, ha nem segít.
Én: – Közben a szüleid közelebb álltak egymáshoz.
Mézga Géza: – Így rendben vagyunk.
Én: – Most ránézhetsz a szüleidre is, Aladár. Milyen?
Aladár: – Jó őket együtt látni. De valami nem az igazi még.
Én: – Mondd meg nekik, hogy mostantól kiszállsz a hálószobájukból.
Aladár nevet.
Én: – Akármennyit is veszekszenek, nincs hozzá közöd. A saját életedre koncentrálj, és nézd meg, mostantól milyen lesz a nőkkel.
Aladár: – Kösz. Kapcs. ford.

Sas Viktória

vikiPszichológus a Károli Gáspár Református Egyetemen végzett 2010-ben.
Elfogadó hozzáállásával, a fókuszolás nevű módosult tudatállapottal dolgozó módszerrel kiegészítve segít visszatalálni az életvezetésükben elakadt embereknek saját, járható útjukra. Az egyént rendszerével, családjával együtt szemlélve is támogatja, a családállítás módszerén keresztül.
Témái a két módszer nézőpontjából szemlélve elsősorban az önismeret, élethelyzetek, párkapcsolat (nagy korkülönbséges kapcsolatok, pártalálási nehézség), és a méhen belüli időszak, illetve születési nehézségek.

Felhasznált irodalom:
Peter Orban (2007) A családfelállítás tankönyve Bioenergetic Kiadó, Budapest
Thomas Schäfer (2002) Ami a lelket megbetegíti, és ami meggyógyítja Bioenergetic Kft., Budapest
Thomas Schäfer (2008) Amikor a test jelez Édesvíz Kiadó, Budapest