„És nem baj, hogy meleg vagyok?” LMBTQI emberekkel és a pszichológusokkal foglalkozó beszélgetést rendeztek 2017. április 21-én délután a Budapesti Pszichológiai Napokon, a Pszinapszison.

Mi az LMBTQI?

A betűszó szexuális orientációk kezdőbetűiből tevődik össze: leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer, interszex. A beszélgetés során is inkább az utóbbi kettő igényelt magyarázatot. „Queer az a biszex, aki járt bölcsész szakra.” – jegyezte meg viccesen Kuszing Gábor, aki korábban sokáig queernek vallotta magát, vagyis olyan személynek, aki visszautasít minden társadalmi címkét szexualitásával kapcsolatban. Ez fejezte ki számára, hogy nem szexuális orientációja van, az túl statikus, inkább érdeklődésről beszélhetünk. Interszex, a korábban hermafroditának címkézett személy. Dr. Ritter Andrea kiemeli, hogy ők azok, akik számára rendszerint születésükkor, a fejük felett választanak nemet.

Melyek azok a problémák, amelyekkel az LMBTQI emberek leggyakrabban pszichológushoz fordulnak?

A jelenlévő pszichológusoknak a három leggyakoribb esetet kellett összeszedniük, amelyekkel praxisukban találkoznak. Ezek között szerepelt olyan praktikus dolog is, mint a szakértői vélemény a transzneműek operációjához. Kuszing Gábor gyakran tapasztalja, hogy valaki azért keresi meg, mert elégedetlen a testével, és bizonytalan abban, hogy ez hogyan érintheti, illetve érinti-e az identitását. Bede Zsuszanna emelte ki a kétségbeesett szülői megkereséseket, akik klasszikusan azzal jönnek, hogy „azonnal meg kellene gyógyítani a gyereket”. Vannak akik, ijedtségükben kérnek segítséget, főleg fiúk, mert nem ismerik, nem világos előttük saját identitásuk. Az egyik leggyakoribb apropó a coming-out –, érdekes módon egyre több transznemű egyre korábban, 13-15 évesen teszi meg ezt a nagy lépést –, amely után gyakran feltűnnek a rémült családok.

Ha egy dolgot kérhetnénk a többségi társadalomtól és a pszichológusok közösségétől, mi lenne az?

A jelenlévők nagyrészt egybehangzóan arra jutottak, hogy a társadalomnak a heteronormativitás fogalmán kellene elgondolkodni egy kicsit. Ez az a felfogás, mely szerint a heteroszexualitás normális, a többi szexuális orientáció pedig nem az. Egyfajta diszkréciót, türelmet kérnének a társadalomtól a jelenlévő szakemberek. A pszichológusoktól pedig önreflexiót. Képződjenek a szakemberek, ismerjék a saját sztereotípiáikat, értsék az előítéleteiket, ha valamit nem tudnak, kérdezzenek! Kuszing Gábor kiemelte még a téma kontextus érzékenységét, vagyis a szakemberek vegyék figyelembe az egyén mögött meghúzódó társadalmi helyzetét, körülményeit is.

Mit mondana a pszichológus a rejtőzködő LMBTQI embereknek?

Kuszing Gábor: „Nincs semmi baj a szexuális érdeklődéseddel! Nem veled van a baj, hanem bajod van. A társadalommal van baj.” Bede Zsuzsanna a szülőknek tenné fel a kérdést: a gyerek harmóniája és boldogsága a fontosabb, vagy az, hogy megfeleljen a többségi társadalomnak? Krisztián: „Tudom, hogy fáj és nehéz! Nem minden közösség alkalmas a felvállalásra.” „Mindenki járja a saját útját! Én fogom a kezed.” – üzenné Dr. Ritter Andrea.

Márki Anett Neszta

A kép forrása: https://budapestpride.hu/