Orvostudományunk fejlettségének köszönhetően mára már nem világosak a határok élet és halál között. Nem mondhatjuk ki világosan, hogy addig élek, amíg a szívem dobog. Így em könnyű választ találni arra, hogy jogunkban áll-e megfosztani magunkat életünk utolsó perceitől és a halál természetes élményétől? Szabadságunkban áll egyes embereket előbb, másokat utóbb halálba küldenünk?

Mi is az eutanázia?

Eutanázia során az orvos minden esetben a beteg érdekében a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő beteget halálba segíti, akár egy életfenntartó kezelés megszüntetésével, akár egy gyógyszeres kezelés elmulasztásával. Leggyakoribb különbségtétel az aktív és passzív formák között találhatóak. Passzív eutanázia esetén az orvos a pácienst engedi meghalni a kezelés beszüntetésével, a lélegeztető gép lekapcsolásával. Aktív eutanázia esetén az orvos olyan cselekvést hajt végre a betegen, amely során sok esetben egy egészséges ember életének is vége lenne, például halálos injekció beadásával. Az eutanáziát önkéntesség alapján is feloszthatjuk. Az önkéntes eutanázia vezet korunk legalizációs törekvéseihez, hiszen ez a fajtája a beteg befolyásmentes, kifejezett kérésére történik, ha az illető rendelkezik teljes beszámítási képességével. Nem önkéntes eutanáziáról beszélünk, ha a beteget már nem lehet megkérdezni sorsa felől, ilyenkor mások (család, hozzátartozók) döntenek helyette, akik a beteg legjobb érdekét kell, hogy figyelembe vegyék. Ma Magyarországon az önkéntes passzív eutanázia engedélyezett bizonyos törvényi keretek között.

Az eutanázia kapcsán a beteg önrendelkezési joga, valamint az ellátás visszautasításának joga kerül előtérbe[1], melyek szerint a betegnek joga van szabadon dönteni arról, hogy mely kezeléseket vesz igénybe, valamint beleegyezik-e egyes gyógyszerek szedésébe, eljárások lefolytatásába. Egyetlen korlátot képez, ha a beteg döntése más ember életét, egészségét és testi épségét veszélyeztetné.(például. meg van az esélye, hogy a várandós anya egészséges gyermeket képes világra hozni) [2] A betegség természetes lefolyását lehetővé téve az életfenntartó vagy életmentő beavatkozás visszautasítására csak akkor nyílik lehetőség, mikor a beteg olyan súlyos betegségben szenved, amely az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid időn belül – megfelelő egészségügyi ellátás mellett is – halálhoz vezet, valamint gyógyíthatatlan. [3]

Az ellátás visszautasításának jogi korlátai a következőek: Egy három tagból álló orvosi bizottság (beteg kezelőorvosa, pszichiáter, kezelésben részt nem vett szakorvos) megvizsgálja a beteget, majd írásban nyilatkozatot tesznek a páciens teljes beszámítási képességében hozott döntéséről. Nyilatkoznak továbbá arról is, hogy a betegség visszafordíthatatlan, valamint rövid időn belül halálhoz vezetne. A betegnek a három napon belül két tanú előtt ismételten nyilatkozni kell az ellátás visszautasításának akaratáról. [4]

Egy egészséges embernek talán nehéz felfogni, miért is akar egy ember véget vetni életének. Éveink múlásával, betegségeink jelentkezésével azonban a halál ténye egyre inkább előtérbe kerül, s talán egy boldog élet elengedhetetlen feltétele, hogy biztosak lehessünk abban, ha eljön az ideje és szükséges, akkor önrendelkezési jogunkat törvényesen érvényesíthetjük.

Tatár Erika

[1] 1997.évi. CLIV. törvény (Eütv.)

[2] Eütv. 20.§ (6)

[3] Eütv. 20.§ (3)

[4] Eütv. 20.§ (5)