Sokszor előfordul, hogy a felek már aláírták a munkaszerződést, a munkavállaló azonban egy későbbi időpontban áll csak munkába, mert például az a projekt, amire a munkáltató felvette a munkavállalót, csak később indul el, vagy a munkavállalónak az előző munkahelyén le kell töltenie a harminc napos felmondási időt.

Ilyen esetben mindkét felet különösen terheli a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelménye. Ennek megfelelően a Munka Törvénykönyve előírja, hogy a felek a munkaszerződés megkötése és a munkaviszony kezdetének napja közötti időszakban nem tanúsíthatnak olyan magatartást, amely a munkaviszony létrejöttét meghiúsítaná.[1] A munkáltató például nem vehet fel másik, utóbb jobbnak tűnő jelentkezőt a munkavállaló munkakörére, de a munkavállaló sem állhat el a foglalkoztatástól csak azért, mert időközben jobb ajánlatot talált.

Vissza lehet-e lépni a munkaszerződéstől jogszerűen?

Előállhatnak azonban a munkaszerződés aláírásakor még fenn nem álló olyan körülmények, lényeges változások, amelyek a munkaviszony teljesítését lehetetlenné tennék, vagy aránytalan sérelemmel járnának a fél számára.

A munkavállaló oldalán felmerült ilyen körülmény lehet, ha a munkaszerződés megkötését követően olyan betegségére derül fény, amely mellett nem tudja ellátni a munkakört, amire leszerződött. Hasonló indok lehet, ha a munkavállaló házastársa egy nagyon kedvező állásajánlatot kap, ami miatt viszont az egész család az ország másik felébe költözik. Közeli hozzátartozó folyamatos ápolása is a munkaszerződéstől elállás indoka lehet.

A munkáltatónak a munkaviszony fenntartásához fűződő érdeke megszűnhet amiatt, mert az a projekt, amire a munkavállalót alkalmazta volna, mégiscsak meghiúsul, vagy a munkáltató időközben felszámolási eljárás alá kerül.

Ezekben az esetekben a Munka Törvénykönyve megteremti az elállás lehetőségét.[2] Ennek eredménye, hogy a munkaszerződés felbontásra kerül, olyan, mintha létre sem jött volna. Mivel a fenti indokok esetén jogszerű az elállás, ezért a felek kártérítésre nem tarthatnak igényt.

Mit tehet a munkavállaló, ha a munkáltató jogellenesen áll el a munkaszerződéstől?

Ha a munkáltató elállása nem volt jogszerű, mert azt nem indokolta, vagy nem igazolt olyan körülményt, amely a munkaszerződés megkötése után keletkezett, és a munkaviszony teljesítését lehetetlenné tenné, vagy aránytalan sérelemmel járna, akkor a munkáltató jogellenes magatartása miatt a munkavállaló kártérítési igénnyel élhet.

Milyen kártérítési igények merülhetnek fel a munkavállaló oldalán?

Az új munkáltató elállása esetén a munkavállaló két szék között a pad alá esik, és állás nélkül marad, hiszen a munkaszerződés aláírását követően meglévő munkaviszonyát felmondással – vagy a munkáltató hajlandósága esetén közös megegyezéssel – már megszüntette. Ebben az esetben kárként, egész pontosan elmaradt jövedelemként követelhető az a munkabér, amit a munkavállaló az új helyen megkapott volna. A munkavállalót kárenyhítési kötelezettség terheli, így köteles új munkát keresni, illetve a munkaügyi központnál álláskeresőként regisztrálni, és álláskeresési járadékot igényelni. Az álláskeresési járadék összegét megtérült jövedelemként le kell vonni a kártérítésként követelt összegből. Az álláskeresésre fordított költségek is kárként jelentkeznek, például postaköltség, erkölcsi bizonyítvány költsége. Kárként követelhető a munkavállaló által fizetett egészségbiztosítási járulék is, amit a munkavállaló biztosítási jogviszony hiányában azért köteles fizetni, hogy ne maradjon egészségügyi ellátás nélkül. Ha a munkavállaló olyan új állást talál, amelyben nem kapja meg azt a munkabért, amit a meghiúsult munkaviszonyban kapott volna, a különbözet a három éves elévülési idő tartamára érvényesíthető.

Hogyan tudja a munkavállaló az elállás miatt keletkezett kárát érvényesíteni?

A kártérítés érvényesítése érdekében a munkavégzés helye szerinti közigazgatási és munkaügyi bíróság előtt kell keresetet indítani. Ha a bíróság megállapítja, hogy a munkáltató jogellenesen állt el a munkaszerződéstől, és az ítélet meghozatala után a három éves elévülési időn belül a munkavállalónak további kára keletkezik, azt újabb perben érvényesítheti, ahol a bíróság már csak az összegszerűséget fogja tárgyalni, hiszen az elállás jogellenességéről a korábbi perben már döntött.

Dr. Jónás Tünde

Munkajogi ügyvéd. Jogi diplomáját 2010-ben szerezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karán, summa cum laude minősítéssel. Egyetemi évei alatt fokozott érdeklődéssel fordult a munkajog iránt, évfolyam-és szakdolgozatát is munkajogi témában írta. A diploma megszerzését követően ügyvédjelöltként dolgozott, amely során elsődlegesen munkajogi ügyekkel foglalkozott, egy év kivételével, amely alatt általános polgári jogi gyakorlatot is szerzett. 2012-ben elvégezte a Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kara által szervezett munkajogi szakjogász képzést. Az ügyvédi szakvizsgák teljesítését követően 2014. októbere óta egyéni ügyvédként dolgozik, amely során elsősorban munkajogi ügyekkel foglalkozik.

[1] a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 49. § (1) bekezdés
[2] Mt. 49. § (2) bekezdés