Az első rész képet kaphattunk arról, hogy a szülő-gyerek kapcsolat minőségét nagyban átformálhatja, ha elfogadással és értő figyelemmel közelítünk gyerekünk felé.

A mindennapi élet természetes velejárói a konfliktusok, hisz minden ember egyéni világlátással és akarattal rendelkezik. Az viszont tanulható, hogy a konfliktus békésebb lefolyású legyen, és mindenki valamelyest elégedetten távozzon. A következő módszer ebben nyújt segítséget.

Küldjünk „én-üzeneteket”!

A mindennapi interakcióinkban legtöbbször „te-üzeneteket” használunk, tehát a másik fél benne az alany. Az „én-üzenet” lényege, hogy azt fejezzük ki, amit a viselkedése bennünk okoz, mely mentes a gyerek kritizálásától, támadásától, korholásától, vagy megszégyenítésétől.

Egy példával szemléltetem a két üzenet különbségét:

„Te-üzenet”: – El sem hiszem, hogy már megint nem takarítottad ki a szobádat, hiába könyörögtem! Micsoda trehány disznó vagy!

„Én-üzenet”: – Nagyon csalódott és dühös vagyok, hogy ismét hiába kértem, hogy takaríts ki. Nagyon jól esne nekem, ha Te is részt tudnál vállalni a munkából, mert én túlterheltnek érzem magam.

Sejthetjük, hogy a második változattal hamarabb célt érhetünk, mert nem támadásnak, és személye el nem fogadásának veszi a gyerek, hanem a másik őszinte érzései kelthetnek benne belső motivációt az adott viselkedés végrehajtására.

Tehát, ha csökkenteni akarjuk a gyerek lázadását egy nem kívánt tevékenységgel kapcsolatban, ne osztogassunk parancsokat, hanem fejezzük ki nyugodtan azt, ahogy a probléma érint minket!

„Ha a füle botját se hajtja”…

Előfordulhat, hogy szavaink süket fülekre találnak, gyerekünk a kérésünket, esetleges kifakadásunkat figyelmen kívül hagyja. Ez esetben érdemes elgondolkodnunk, hogy jelen van-e a kapcsolatunkban a kölcsönös tisztelet és őszinte odafigyelés. Ha rendszeresen empatikusan meghallgatjuk és megfontoljuk a gyerek mondanivalóját, valószínűleg ő is nyitottabb lesz, amikor mi tárjuk elé az érzéseinket, elképzelésünket.

Győztes-vesztes csaták nélkül

Konfliktusok mindig lesznek a szülő-gyerek kapcsolatban, a kérdés az, hogy mennyire konstruktívan tudjuk kezelni azokat. Legtöbbször hamarabb szabadulunk, ha ráerőltetjük az akaratunkat a gyerekre, vagy épphogy engedünk a kívánságának, holott ütközik az értékrendünkkel. A kölcsönös meghallgatás, demokratikus légkörben történő megvitatás, ahol mindenki szabadon érvelhet, olyan megoldáshoz vezethet, mely mindegyik fél számára elfogadható lehet. Amikor a gyerek és a szülő akarata szembefeszül egymással, érdemes a vereségmentes módszert alkalmazni, mely lényege, hogy az érdekelt felek mindegyike ajánlhat megoldási lehetőségeket, melyeket közösen megvitatnak (emlékezzünk az értő figyelem és „én-üzenet”módszerére), és remélhetőleg felmerül olyan lehetőség, mely kedvező számukra. A közös megállapodás következtében nem érzi úgy a gyerek sem, hogy rákényszerítették az adott dolgot, hanem motiváltabban és felelősségteljesebben viszonyul a helyzethez. Tehát kérdezzük meg nyugodtan gyermekünket, szerinte mi lenne a legjobb megoldás az adott problémára!

Azonban ne tévesszük össze az engedékeny nevelési stílussal!

A világos korlátok állítása, határok meghúzása, és ezek magyarázattal ellátott, „én-üzenetek” formájában történő közvetítése a szükséges törődés részét képezik, mivel iránymutatás nélkül a gyermek lelkébe bizonytalanság költözik.

A röviden bemutatott empatikus hozzáállás és demokratikusabb konfliktuskezelés elősegíthetik, hogy egy békésebb otthonban, szeretettelibb családban éljük mindennapjainkat.

Gordon, T.: P.E.T. A szülői eredményesség tanulása (1998)

László Enikő

A Debreceni Egyetem egészségpszichológia mesterszakos hallgatója. Kedvelt témái közé tartozik a pozitív pszichológia, önmegvalósítás és önbizalom, gyereknevelés és krízisek. Szemléletéhez az analitikus szemléletű lélektan, valamint a kognitív pszichológia állnak a legközelebb. Hitvallása, hogy pszichológusként a szakmai és egyéni fejlődés együtt jár, és folytonos önfejlődéssel lehet csak magánéleti és szakmai sikereket elérni. Szabad idejét legszívesebben festéssel tölti, mely számára az önkifejezés és élményfeldolgozás eszköze, így nagy érdeklődéssel fordul a művészetpszichológia felé is. A jövőben a hipnózis, valamint a tanácsadás módszerével szeretne segítséget nyújtani a hozzáfordulóknak.