Egy éjszaka átlagosan négy és fél órát töltünk egy másik világban, ahol furcsaságok történhetnek, meglepő emberekkel találkozhatunk és olykor szörnyen ijesztő dolgokkal kell szembenéznünk. Az álmok régóta foglalkoztatják az embereket: mi végre látjuk őket? Hogyan keletkeznek? Van-e céljuk vagy funkciójuk, és ha igen mi az?  

Az álom alvás során látott, túlnyomórészt vizuális jellegű képek sorozata. Bizonyos dolgokat már az ókorban megfogalmaztak vele kapcsolatban, amikor még az istenek üzenetének tekintették az éjjeli látomásokat. A görög filozófusok már ekkor kiemelték a személy és a kontextus jelentőségét az álommunkában. Arisztotelész szerint az alvó ember lelke mutatkozik meg álmaiban.

Boldogabbá tesznek-e álmaink?

Freud pszichológiája az álmok területén is meghatározó. A pszichoanalízis atyja részletes elméletet dolgozott ki, álmoskönyve ma is ott lapul sok könyvespolcon. Elméletében az álmok az alvás őreként funkcionálnak. Azokban mindig tudattalan vágyaink, gondolataink fejeződnek ki, melyek megvalósítása napközben akadályokba ütközött.

Az analitikus Jung szerint a bensővé vált kapcsolati tapasztalások, azaz komplexusok okozzák az álmokat. Ilyenkor személyiségünk egy olyan oldala mutatkozik meg, amelyet napközben elnyomunk, vagy nem veszünk róla tudomást.  Jung szerint éppen ezért az álom funkciója, hogy felpezsdítse az ember életörömét, boldogabb irányba terelje a személyiséget. Mindez akkor tud megvalósulni, ha szembe merünk nézni álmainkkal.

Az álmoknak nagy szerepe lehet a trauma utáni gyógyulási folyamatban. Ernest Hartmann az agy hálózatos modelljére építve úgy találta, hogy alvás közben érzelmek által kiváltott kérdések jelennek meg, amelyeket az álom kontextusba helyez és megválaszol. A mechanizmus által a heves érzelmek csillapodnak, a trauma beleszövődik a személy életébe, kontextusába, egyre kevésbé lesz kiugró és megterhelő.

Álom és emlékezet – mit mond a kognitív pszichológia?

Több kutatás szerint is bizonyos memóriafolyamatok zajlanak az alvás során. Például tízszer jobban teljesítenek ébren tartott társaiknál orientációs feladatban azok a személyek, akik aludhattak és álmodhattak az útvesztőről. Eszerint álmaink révén jobban emlékezünk. Crick és Mitchinson viszont éppen ellenkező állásponton van: az álmok felejteni segítenek. Ha agyunkat egy nagyon sűrű neuronhálózatként képzeljük el, ahol újabb és újabb kapcsolatok jönnek létre az egységek között, akkor egy idő után a hálózat telítődhet. Álmunkban a véletlenszerű aktivációk révén bizonyos kapcsolatoktól megszabadulunk, vagyis elfelejtünk dolgokat, míg másokat megerősítünk, így az éjszakai „takarítás” után a neuronhálózat hatékonyabban tud működni.

Zhang elmélete szerint (Continual Activation Theory), a munkamemória agyunk szíveként funkcionál. Külső ingerek hiányában, éjszaka sem állhat meg, folyamatosan dolgoznia kell, hogy fenntartsa elménk működését. Ezért, amint a külső aktiváció egy bizonyos szint alá esik, a munkamemória automatikusan adatokat generál, amelyek gondolatok és érzelmek formájában jelennek meg álmunkban.

A fentiekből is megállapítható, hogy rengeteg elmélet verseng az álmok funkcionális magyarázatának területén, érdekes magyarázatok születtek evolúciós szempontból is, melyekről itt most nem esett szó. Azonban egy biztos: ha csak egy megoldás létezik, arról még nem alakult ki konszenzus a tudományban.

Márki Anett Neszta

Forrás

Amy Adkins: Why do we dream? (TED)

Crick, F., & Mitchinson, G. The function of dream sleep. Nature, 1983, 304.5922: 111-114.

Freud, S. (1991). Az álomról. Hatágú Síp Alapítvány, Budapest.

Jung, C. G. (1996). Álom és lelkiismeret. Európa Kiadó, Budapest.

Kast, V. (2010). Álmok. Európa Könyvkiadó, Budapest.

Zhang, J. (2005). Continual-activation theory of dreaming. Dynamical Psychology, 6).