Biztosan találkoztál már azzal a jelenséggel, ahogyan egy barátod, vagy barátnőd szomorúan panaszolja: „A párom otthagyott. Pedig mindent megtettem, rengeteget adtam bele a kapcsolatba, hogy működjön, és nem sikerült.”

Vajon miért hagyták ott? Mit csinált rosszul?

Van a közismert mondás: „Jobb adni, mint kapni.” Attól függetlenül, hogy ezt a mondást ki érzi igaznak, és ki nem, sokan követjük az ideológiáját, és igyekszünk erőnkön felül csak adni és adni, figyelmen kívül hagyva, hogy mennyi érkezik vissza hozzánk. Pedig nagyon fontos, hogy meglegyen az egyensúly az adok-kapok kérdésében. Ugyanis, ha a mérleg eldől vagy az egyik, vagy a másik irányba, az ellehetetleníti a párkapcsolatot.

Hogyan működik az adok-kapok egyensúlya?

Egyensúlyban úgy lehet tartani a kapcsolatot, ha egyszer az egyik fél ad valamennyit, majd azt a másik viszonozza, de egy kicsivel többet tesz hozzá. Majd a másik szintén viszonoz és egy kicsivel többet rak bele. Szó szerint így épül a kapcsolat. Nehéz konkrét példát hozni hozzá, ezt igazán érezni lehet, hogy „hányadán állnak” a felek.

Azt könnyebb nyakon csípni, amikor valami elromlik: ha egy kapcsolatba az egyik fél többet ad bele, „túlad”, azt a másik egy idő után nem fogja tudni viszonozni, még akkor sem, ha szeretné. Ezáltal „eladósodik” a kapcsolatban, és az adósság súlya arra fogja késztetni, hogy kimeneküljön a kapcsolatból. Nem fogja tudni megmagyarázni, hogy pontosan mi nem tetszett neki, de az lesz az érzése, hogy innen menni kell. Másik esetben, akkor tud kibillenni a mérleg, ha valamelyik fél olyat tesz, ami nem fér bele a kapcsolat normájába, például megcsalja a másikat.

Mit lehet tenni, hogy helyrehozzuk az egyensúlyt?

Túladás esetén hagyni kell, hogy a másik fél behozhassa a lemaradását. Kérdés, hogy a túladó fél „kibírja-e”, hogy most ő az, akinek el kell fogadnia. Sok ember küzd ezzel a problémával: mindent odaad, de elfogadni nehezen tud. Ez az attitűd idővel szétmorzsolja az embert, nem csak a kapcsolatok vesznek el. Ha valaki ezt tapasztalja magán, érdemes szakemberhez fordulnia, hogy feltárhassák, miért ez a működésmód irányítja az illetőt, és megtanulhasson elfogadni, önmaga lenni.

Méltánytalanság esetén pedig megoldást nyújthat, ha a károkozó megkérdezi a párját: „Hogyan tudnám jóvátenni?” Bűvös kérdés ez, amelyet ha sikerül feltenni egymásnak szorult helyzetben, és meg is valósítani a jóvátételt, az szárnyakat adhat a kapcsolatnak.

Sas Viktória

vikiPszichológus a Károli Gáspár Református Egyetemen végzett 2010-ben.
Elfogadó hozzáállásával, a fókuszolás nevű módosult tudatállapottal dolgozó módszerrel kiegészítve segít visszatalálni az életvezetésükben elakadt embereknek saját, járható útjukra. Az egyént rendszerével, családjával együtt szemlélve is támogatja, a családállítás módszerén keresztül.
Témái a két módszer nézőpontjából szemlélve elsősorban az önismeret, élethelyzetek, párkapcsolat (nagy korkülönbséges kapcsolatok, pártalálási nehézség), és a méhen belüli időszak, illetve születési nehézségek.

Forrás: Peter Orban (2007) A családfelállítás tankönyve, Budapest, Bioenergetic Kiadó