Az evés, az étkezés életünk szerves része. Szervezetünknek tápanyagokra, vitaminokra, ásványi sókra és nyomelemekre van szüksége ahhoz, hogy egészséges legyen és megfelelően működhessen. Az evés azonban több a puszta táplálékfelvételnél. Gondoljuk csak végig, például az ünnepi étkezések vagy akár egy közös hétvégi családi ebéd mennyivel inkább szól a közös tevékenységről, az együtt eltöltött minőségi időről, mint konkrétan az elfogyasztott fogásokról. Azonban nem mindenkinek ilyen (vagy hasonlóan pozitív) a viszonya az étellel, az étkezéssel. Különösen nem az evészavarral jellemezhető egyéneknek, akiknek számuk az elmúlt évek, évtizedek alatt jelentősen növekedett.

Mi áll kialakulásának a hátterében?

A legtöbb ember csak legyint az evészavar hallatán: ,,Egyen rendesen!”, ,,Ha rendesen enne, nem lenne semmi baja…”, gondolván, hogy az evészavarok egyetlen kulcseleme az evés. Ennek ellenére valójában sok tényező, például a családi háttér, a kontrollérzés hiánya, a függőség-függetlenség-autonómia konfliktusa, a referenciacsoport véleménye, a médiából sugárzott szépségideálok bonyolult kölcsönhatása játszhat szerepet az evészavarok kialakulásában.

Milyen evészavarokkal találkozhatunk?

A két legismertebb, „klasszikusnak” számító evészavar az anorexia nervosa és a bulimia nervosa. Előbbi lényege az étel elutasítása, a nagymértékű fogyás, a kóros soványság, alultápláltság, míg utóbbi kórkép esetében a testsúly általában normális, de túlevéses epizódok jelentkeznek, melyeket kompenzáló viselkedés (például önhánytatás, has- és vízhajtózás, intenzív testedzés, stb.) követ.

Ezeken kívül napjainkban – a teljesség igénye nélkül – számos újszerűnek számító evészavarral találkozhatunk. Ilyen például a túlevéses zavar (bingeeating), amelyre a falási epizódok során a szükségest jóval meghaladó ételmennyiség elfogyasztása jellemző, de nem követi önhánytatás, vagy az éjszakai falászavar (bulimia nocturna), amely során az evés, a falás az éjszakai órákban történik, reggel azonban általában étvágytalanság fedezhető fel.

Vannak egyes, kifejezetten sportolókra jellemző evészavarok is. Ilyen például az anorexai athletica. Ebben az esetben az egyén nem a súlyvesztés, a fogyásvágy, vagy a külső megjelenés miatt diétázik, hanem a jobb teljesítmény elérése motiválja. Ugyanebben a kategóriában, ne feledkezzünk meg a testépítő típusú evészavarról sem, amelynél a központi tünet a testzsír fóbia. Az illető a testzsír folyamatos csökkentésére törekszik az intenzív testedzéssel és a speciális étrenddel.

Végül fontos megemlíteni az izomdiszmorfiát is, amely főleg olyan férfiakat értint, akik súlytöbbletük és izomzatuk ellenére nem látják magukat kellően izmosnak. Külsejük ellenére általában sovány, satnya, kicsi emberként tekintenek magukra, és félnek a soványságtól. Tehát ez az evészavar egyfajta soványság fóbia.

Amennyiben felmerül bármely kórkép gyanúja, bizonyos tüneteket észlelünk magunkon vagy a környezetünkön, ne féljünk szakemberhez fordulni és segítséget kérni! Az egyéni, speciális, a megfelelő igényeket kielégítő étrend összeállítása és a pszichoterápiás munka együttes alkalmazása a legcélravezetőbb.

Tatai Csilla
Nagyváradon született. Jelenleg a Debreceni Egyetem pszichológia alapszakos (BA) hallgatója, és mellette dolgozik. Fő érdeklődési területe az egészségpszichológia, végzett kutatásokat a gyulladásos betegek és a lisztérzékenyek körében.