A Jog és Pszichológia előadássorozatának keretén belül 2018. október 1-jén Hruska Emese doktorjelölt, zenepszichológus mesélt a maximalizmusról. A népszerű téma előnyei és árnyoldalai is szóba kerültek. Továbbá megtudhattuk, hogy inkább a kiválóságra érdemes törekedni, nem a tökéletességre.

„Sokféle maximalistáról beszélhetünk”

Bármennyire is úgy tűnhet, hogy vannak a maximalisták, meg vannak, akik egyáltalán nem azok, a kép ennél sokkal árnyaltabb. Hruska Emese hangsúlyozta, hogy ezt az egészet egy kontinuumként érdemes elképzelni, egy hosszabb egyenesként, ahol nem lehet éles határvonalakat húzni. Vannak ugyan csoportosítási lehetőségek, de a szélsőségek között eltérő mértékben törekedhetünk a maximumra. Lehetünk kicsit maximalisták például a munkahelyen, de az is lehet, hogy „még akkor is dolgozunk, amikor mások már rég hazamentek”.

Érdemes az irányultság szerint megkülönböztetni bizonyos típusokat. Lehetnek magas elvárásaink magunk felé és aggodalmaskodhatunk a saját teljesítményünk miatt. Az is elképzelhető azonban, hogy másoktól is ugyanolyan sokat követelünk, mint magunktól. Vagy éppen fordítva, tőlük jóval többet. Az elsőre szorongónak tűnő csoportok között ott vannak az egészséges maximalisták is, akik nem szenvednek ettől az állapottól, hanem „csak” magasra teszik a mércét, de nem félnek a kihívásoktól. Vagyis attól lesznek jók, hogy sokat gyakorolnak.

Legyünk optimalisták!

A negatív maximalisták kerülik a kudarcot, csak a célra összpontosítanak. Emiatt sokszor rugalmatlanok, önmagukkal szemben is könyörtelenek lehetnek. A cél felé vezető úton elfelejtik, hogy a valóság nem a „mindent vagy semmit” elven működik. Ahelyett, hogy a tökéletességre törekszünk, igyekezzünk a kiválóságra! Legyünk optimalisták, vagyis rugalmasak, nyitottak a javaslatokra, önmagunkkal szemben is elnézőek. Az egészséges maximalisták vagy más néven optimalisták nyitottak a kudarcra (is), tanulási lehetőségként tekintenek rá, hiszen „nincs kudarc csak visszajelzés”, ahogy az NLP (neurolingvisztikus programozás) mondja. A kulcs pedig a reális célok kitűzésében rejlik, olyan kihívások megfogalmazásában, amelyek elérhetőek számunkra.

Hruska Emese előadásának egyik fontos üzenete volt, hogy olykor viszont hiába igyekszünk minden szempontból kiválóak lenni, vannak, akik mégis jobbak (megelőznek minket), mert családi hátterükből adódóan „előnnyel indulnak”. A rugalmas gondolkodáshoz az is hozzátartozhat, hogy az egyéni erőforrásainkhoz igazítva tűzzük ki az egyéni céljainkat. És akkor is beszállunk a versenybe, amikor nem biztos, hogy mi leszünk az elsők. Az optimalisták ezeket alkalmazzák ösztönösen vagy tudatosan, amely nagymértékben növeli az elégedettség-érzésüket. Fontos kiemelni, hogy ezek a módszerek tanulhatók, így a maximalizmussal járó kellemetlenségek csökkenthetők. Kis gyakorlással optimalistákká válhatunk, akik kiegyensúlyozottan viszonyulnak teljesítményükhöz.

Márki Anett Neszta