Pszichológia

Pszichológia

Az utolsó csepp a pohárban

2020.01.26. • By

Kéz a kézben: az alkoholizmus és az öngyilkosság

Vannak átlagos reggelek. Amikor azt hiszem, semmi extra nem fog történni, de a szenvedélybetegekkel való munkában az a legszebb, hogy bármikor, bármi megeshet. Ehhez idővel hozzá lehet szokni, mert ilyen a természete a dolognak. Impulzív, gyors, változékony és esetenként rendkívül szélsőséges. Sajnos ennek a végletességnek az egyik, nem éppen a legpozitívabb megnyilvánulása az, amikor az energiák, indulatok az önmagunknak való ártás irányába fordulnak (még akkor is, ha ez nem feltétlenül tudatos).

Munkapszichológia

5 jel, ami arra utal, hogy túlnőttél a munkakörödön!

2017.01.09. • By

A megszokás nagy úr és gyakran nem is gondolkodsz el azon, hogy miért esik annyira nehezedre bemenni hétfőn vagy ünnepek után a munkahelyedre. Egyszerűen csak nem érzed jól magadat és érzed, hogy nem tölt fel az elvégzett feladatsor. De valahol dolgozni kell, a számlákat pedig fizetni kell, nyugtatod magadat. A lelked mélyén viszont tudod és érzed, hogy ez az állapot nem tarthat örökké, mert abba, ha nem is fizikálisan, de mentálisan belehalsz.

Pszichológia

Ártalmas emberek? Mit tehetünk velük?

2016.11.13. • By

Az “ártalmas” emberek olyan személyek az életünkben, akiket inkább elkerülnénk, mintsem időd töltenénk velük. Amikor beszélünk velük, akkor az róluk szól, alig esik szó arról, mi van velünk. Lemerültnek érezzük magunkat a közös időtöltés után, nem tudunk töltekezni a kapcsolatból. Örökké tanácsot kérnek tőlünk, közben nem fogadják meg azokat, nem érdekli őket vagy azt válaszolják, hogy “te ezt úgy sem értheted”… és még sorolhatnám. Lehet, hogy ezek a személyek mások számára nem is “ártalmasak”, csupán a mi életünkre vannak ilyen hatással. Mindenki egyéni módon tapasztalja az élete során a hasonló kapcsolatokat, sok különféle változat létezik. Mit tehetünk velük? Meddig engedjük be őket az életünkbe? 

toxic

Pszichológia

Könyvajánló Kristin Neff Együttérzés önmagunkkal című könyvéhez

2016.11.09. • By

A szerző a pszichológiának egy viszonylag új kutatási területét ismerteti a könyvében tudományos pontossággal, mégis élvezhető stílusban.

Kristin Neff saját és munkatársai kutatási eredményeire alapozva „üzen hadat” a magas önbecsülést és annak hajszolását mindennek fölé helyező irányzatoknak, és megfogalmazza annak a lehetőségét, hogy önmagunk felé is azzal a kedvességgel, megértéssel és együttérzéssel forduljunk, ahogy azt a legjobb barátainkkal tesszük rendszeresen.

photo-1469504484373-b23e7ba83aa5

Az „önegyüttérzés” kifejezés a magyar anyanyelvűek számára elsőre kissé furcsán hangozhat, hiszen az „együttérzés” fogalma már magában foglalja a másik jelenlétét is („együtt érezni valakivel”).  A mögöttes tartalom azonban, azok a pszichés és érzelmi folyamatok, amelyeket az „együttérzés” kifejezés takar, nagyon jól visszaadják az angolban eredetileg „Self-Compassion”-ként elnevezett jelenséget (az angol „compassion” szó szerinti fordításban részvétet, szánakozást, könyörületet jelent).

A könyv 5 fő részből áll, melyek mindegyike egy-egy személyes történettel zárul a szerző életéből. Ezeken keresztül megismerhetjük a kutató pszichológus Kristin Neff saját útját és fejlődését az önítélkezéstől az önmaga iránt tanúsított kedvességig és együttérzésig, gyermekkorától, első házasságán át, jelenlegi férjével való megismerkedésükig, és autista gyermekük születéséig.

Emellett a fejezetek végén találunk a mindennapi életben is hasznosítható gyakorlatokat, melyek hozzásegíthetnek minket az önmagunkkal való együttérzés jótékony hatásainak felfedezéséhez, és a másokkal való versengésen alapuló önbecsülés hajszolása helyett egy sokkal mélyebb, bensőségesebb kapcsolat kialakításához saját magunkkal.

Ajánlom ezt a könyvet szakmabelieknek és a pszichológia iránt érdeklődő laikusoknak egyaránt, hiszen a benne foglaltak megszívlelése bárkit hozzásegíthet ahhoz, hogy az önmagával szembeni ítélkezés helyett képes legyen saját erősségeit és jó tulajdonságait méltányolni, a hibáit és gyengeségeit pedig megértő kedvességgel elfogadni.

Kulcsár Márta pszichológus

Pszichológia

“Az új páromnak már van gyereke. Hol a helyem ebben a rendszerben?”

2016.11.06. • By

Nevelőszülőnek lenni nehéz és felelősségteljes feladat, csakúgy, mint szülőnek lenni. Hogyan lehet jól csinálni?

Sokan élből visszautasítják a gondolatot, hogy olyan párt válasszanak, akinek már van gyermeke. Az ideális párnak ne legyen káros szenvedélye, legyen önálló egzisztenciája, karrierje. A 30-on túli párkeresők talán már ezeket a szempontokat is hozzáteszik, hiszen 30-on túl már hangosabban ketyeg a biológiai óra. Elég volt a kalandozásból, jöhet a családalapítás. Igen ám, de nem árt felismerni, hogy harminc éves korra jó esetben, sokan már tapasztalatot gyűjtöttek és túl vannak néhány, de legalább, egy komolyabb párkapcsolaton. Így nem teljesen kizárható, hogy, amikor a társkeresés kifürkészhetetlen szálai összefonódnak, éppen egy szingli párkereső akad össze egy ‘újrahasznosítottal’. Olyannal, aki szakított, akivel szakítottak, elvált vagy megözvegyült, és most újra társat keres. Gyerekkel.

photo-1467321309980-a57856cd25f7

Pszichológia

A Facebook és az önértékelés

2016.10.26. • By

A Facebook mára már tulajdonképpen internet az internetben, hiszen minden elérhető egy platformon belül: csevegés, játékok, ismerősök, hírportálok, és a sort lehetne folytatni. Nem mindegy tehát, milyen a jelenlétünk ebben a nagyon fontos térben.

facebook-box-1334045_960_720

Profilunk alkotása valójában nem más, mint az első benyomás kialakítása. Nem csak teljesebb képet adhatunk magunkról, de lehetőségünk van maszkírozni is jellemünket. Valódi identitásunkkal mégsem tudunk teljesen szembemenni, hiszen a kapcsolati hálóhoz offline ismeretségek kellenek, és bizony, ismerőseink (egy része) észrevenné, ha a profil tulajdonosa nem mondana igazat, vagy jelentősen pozitívabb színben tüntetné fel magát. Az online megjelenített összkép inkább egy olyan idealizált én-reprezentációt tükröz, ahol a torzulás mértéke szoros összefüggésben áll a felhasználó önértékelésével. A Facebook interaktivitásának köszönhetően pedig önértékelésünk alakulását számos tényező befolyásolja.

A like gomb feladata, hogy az emberek tetszésüket fejezhessék ki egy adott dolog vagy termék kedvelése kapcsán. Azonban a funkció bőven túlmutat az eredeti szerepén, mára önértékelésünk mértékegységévé vált. Pedig „lájkolni” több okból is lehet: modern eszköze az udvarlásnak, kifejezése a baráti lojalitásnak, de szimpátiánkat, empátiánkat, és rejtett én üzeneteinket is megfogalmazhatjuk vele. Tehát mindenképpen, mint egy visszajelzésként kell tekintenünk, aminek azonban számos oldala van- a küldő és a fogadó féltől függően is. Fogadó félként ugyanis könnyen egybemosódik azzal az érzéssel, ahogy a kibertérben az online személyiségünkre reflektálnak. Jól leírja ezt a jelenséget a napjainkban (általában inkább pejoratív jelzőként) használt lájkvadász kifejezés. A lájkok gyűjtése egy-egy posztunk, képünk, megosztásunk alatt gyakran azt az illúziót adja, hogy a dicséret nekünk szól, az elmaradt kedvelések például egy szelfi esetében pedig erősen visszavethetik az önbizalmunkat. Végső soron a pozitív környezeti reakciók fényében vagyunk képesek önmagunkat is pozitívnak látni.

Pszichológia

Szuperérzékenység, áldás vagy ellenség?     

2016.10.24. • By

Sokszor úgy érzed, hogy bizonyos ingerek által telítődsz? Könnyen átveszed más emberek hangulatát, legyen az pozitív vagy akár negatív? Nagy társaságban úgy érzed, hogy bárcsak egy pár perce egyedül lehetnél? Fokozottan empatikus vagy? Ha ezekre a kérdésekre igennel feleltél érdemes kitöltened a cikk végén lévő kérdőívet. Azonban ajánlom, hogy előbb olvasd el az írásomat, hogy többet megtudhass önmagadról!

photo-1467615089689-3ee02096e0f7

A szuperérzékenység egy olyan jellemvonás, amelyet először egy amerikai kutatónő, Dr. Elaine Aron írt le, – aki bevallása szerint maga is szuperérzékeny. Ez a vonás nem keverendő össze az extraverzió-introverzió dimenzió, introvertáltság fogalmával. Azonban a két fogalom között van némi átfedés, ugyanis a szuperérzékeny egyének körülbelül 70 százaléka, feltehetően introvertált is.