Pszichológia

Munkapszichológia

5 jel, ami arra utal, hogy túlnőttél a munkakörödön!

2017.01.09. • By

A megszokás nagy úr és gyakran nem is gondolkodsz el azon, hogy miért esik annyira nehezedre bemenni hétfőn vagy ünnepek után a munkahelyedre. Egyszerűen csak nem érzed jól magadat és érzed, hogy nem tölt fel az elvégzett feladatsor. De valahol dolgozni kell, a számlákat pedig fizetni kell, nyugtatod magadat. A lelked mélyén viszont tudod és érzed, hogy ez az állapot nem tarthat örökké, mert abba, ha nem is fizikálisan, de mentálisan belehalsz.

Pszichológia

Ártalmas emberek? Mit tehetünk velük?

2016.11.13. • By

Az “ártalmas” emberek olyan személyek az életünkben, akiket inkább elkerülnénk, mintsem időd töltenénk velük. Amikor beszélünk velük, akkor az róluk szól, alig esik szó arról, mi van velünk. Lemerültnek érezzük magunkat a közös időtöltés után, nem tudunk töltekezni a kapcsolatból. Örökké tanácsot kérnek tőlünk, közben nem fogadják meg azokat, nem érdekli őket vagy azt válaszolják, hogy “te ezt úgy sem értheted”… és még sorolhatnám. Lehet, hogy ezek a személyek mások számára nem is “ártalmasak”, csupán a mi életünkre vannak ilyen hatással. Mindenki egyéni módon tapasztalja az élete során a hasonló kapcsolatokat, sok különféle változat létezik. Mit tehetünk velük? Meddig engedjük be őket az életünkbe? 

toxic

Pszichológia

Könyvajánló Kristin Neff Együttérzés önmagunkkal című könyvéhez

2016.11.09. • By

A szerző a pszichológiának egy viszonylag új kutatási területét ismerteti a könyvében tudományos pontossággal, mégis élvezhető stílusban.

Kristin Neff saját és munkatársai kutatási eredményeire alapozva „üzen hadat” a magas önbecsülést és annak hajszolását mindennek fölé helyező irányzatoknak, és megfogalmazza annak a lehetőségét, hogy önmagunk felé is azzal a kedvességgel, megértéssel és együttérzéssel forduljunk, ahogy azt a legjobb barátainkkal tesszük rendszeresen.

photo-1469504484373-b23e7ba83aa5

Az „önegyüttérzés” kifejezés a magyar anyanyelvűek számára elsőre kissé furcsán hangozhat, hiszen az „együttérzés” fogalma már magában foglalja a másik jelenlétét is („együtt érezni valakivel”).  A mögöttes tartalom azonban, azok a pszichés és érzelmi folyamatok, amelyeket az „együttérzés” kifejezés takar, nagyon jól visszaadják az angolban eredetileg „Self-Compassion”-ként elnevezett jelenséget (az angol „compassion” szó szerinti fordításban részvétet, szánakozást, könyörületet jelent).

A könyv 5 fő részből áll, melyek mindegyike egy-egy személyes történettel zárul a szerző életéből. Ezeken keresztül megismerhetjük a kutató pszichológus Kristin Neff saját útját és fejlődését az önítélkezéstől az önmaga iránt tanúsított kedvességig és együttérzésig, gyermekkorától, első házasságán át, jelenlegi férjével való megismerkedésükig, és autista gyermekük születéséig.

Emellett a fejezetek végén találunk a mindennapi életben is hasznosítható gyakorlatokat, melyek hozzásegíthetnek minket az önmagunkkal való együttérzés jótékony hatásainak felfedezéséhez, és a másokkal való versengésen alapuló önbecsülés hajszolása helyett egy sokkal mélyebb, bensőségesebb kapcsolat kialakításához saját magunkkal.

Ajánlom ezt a könyvet szakmabelieknek és a pszichológia iránt érdeklődő laikusoknak egyaránt, hiszen a benne foglaltak megszívlelése bárkit hozzásegíthet ahhoz, hogy az önmagával szembeni ítélkezés helyett képes legyen saját erősségeit és jó tulajdonságait méltányolni, a hibáit és gyengeségeit pedig megértő kedvességgel elfogadni.

Kulcsár Márta pszichológus

Pszichológia

“Az új páromnak már van gyereke. Hol a helyem ebben a rendszerben?”

2016.11.06. • By

Nevelőszülőnek lenni nehéz és felelősségteljes feladat, csakúgy, mint szülőnek lenni. Hogyan lehet jól csinálni?

Sokan élből visszautasítják a gondolatot, hogy olyan párt válasszanak, akinek már van gyermeke. Az ideális párnak ne legyen káros szenvedélye, legyen önálló egzisztenciája, karrierje. A 30-on túli párkeresők talán már ezeket a szempontokat is hozzáteszik, hiszen 30-on túl már hangosabban ketyeg a biológiai óra. Elég volt a kalandozásból, jöhet a családalapítás. Igen ám, de nem árt felismerni, hogy harminc éves korra jó esetben, sokan már tapasztalatot gyűjtöttek és túl vannak néhány, de legalább, egy komolyabb párkapcsolaton. Így nem teljesen kizárható, hogy, amikor a társkeresés kifürkészhetetlen szálai összefonódnak, éppen egy szingli párkereső akad össze egy ‘újrahasznosítottal’. Olyannal, aki szakított, akivel szakítottak, elvált vagy megözvegyült, és most újra társat keres. Gyerekkel.

photo-1467321309980-a57856cd25f7

Pszichológia

A Facebook és az önértékelés

2016.10.26. • By

A Facebook mára már tulajdonképpen internet az internetben, hiszen minden elérhető egy platformon belül: csevegés, játékok, ismerősök, hírportálok, és a sort lehetne folytatni. Nem mindegy tehát, milyen a jelenlétünk ebben a nagyon fontos térben.

facebook-box-1334045_960_720

Profilunk alkotása valójában nem más, mint az első benyomás kialakítása. Nem csak teljesebb képet adhatunk magunkról, de lehetőségünk van maszkírozni is jellemünket. Valódi identitásunkkal mégsem tudunk teljesen szembemenni, hiszen a kapcsolati hálóhoz offline ismeretségek kellenek, és bizony, ismerőseink (egy része) észrevenné, ha a profil tulajdonosa nem mondana igazat, vagy jelentősen pozitívabb színben tüntetné fel magát. Az online megjelenített összkép inkább egy olyan idealizált én-reprezentációt tükröz, ahol a torzulás mértéke szoros összefüggésben áll a felhasználó önértékelésével. A Facebook interaktivitásának köszönhetően pedig önértékelésünk alakulását számos tényező befolyásolja.

A like gomb feladata, hogy az emberek tetszésüket fejezhessék ki egy adott dolog vagy termék kedvelése kapcsán. Azonban a funkció bőven túlmutat az eredeti szerepén, mára önértékelésünk mértékegységévé vált. Pedig „lájkolni” több okból is lehet: modern eszköze az udvarlásnak, kifejezése a baráti lojalitásnak, de szimpátiánkat, empátiánkat, és rejtett én üzeneteinket is megfogalmazhatjuk vele. Tehát mindenképpen, mint egy visszajelzésként kell tekintenünk, aminek azonban számos oldala van- a küldő és a fogadó féltől függően is. Fogadó félként ugyanis könnyen egybemosódik azzal az érzéssel, ahogy a kibertérben az online személyiségünkre reflektálnak. Jól leírja ezt a jelenséget a napjainkban (általában inkább pejoratív jelzőként) használt lájkvadász kifejezés. A lájkok gyűjtése egy-egy posztunk, képünk, megosztásunk alatt gyakran azt az illúziót adja, hogy a dicséret nekünk szól, az elmaradt kedvelések például egy szelfi esetében pedig erősen visszavethetik az önbizalmunkat. Végső soron a pozitív környezeti reakciók fényében vagyunk képesek önmagunkat is pozitívnak látni.

Pszichológia

Szuperérzékenység, áldás vagy ellenség?     

2016.10.24. • By

Sokszor úgy érzed, hogy bizonyos ingerek által telítődsz? Könnyen átveszed más emberek hangulatát, legyen az pozitív vagy akár negatív? Nagy társaságban úgy érzed, hogy bárcsak egy pár perce egyedül lehetnél? Fokozottan empatikus vagy? Ha ezekre a kérdésekre igennel feleltél érdemes kitöltened a cikk végén lévő kérdőívet. Azonban ajánlom, hogy előbb olvasd el az írásomat, hogy többet megtudhass önmagadról!

photo-1467615089689-3ee02096e0f7

A szuperérzékenység egy olyan jellemvonás, amelyet először egy amerikai kutatónő, Dr. Elaine Aron írt le, – aki bevallása szerint maga is szuperérzékeny. Ez a vonás nem keverendő össze az extraverzió-introverzió dimenzió, introvertáltság fogalmával. Azonban a két fogalom között van némi átfedés, ugyanis a szuperérzékeny egyének körülbelül 70 százaléka, feltehetően introvertált is.

Munkapszichológia

Munkafüggőség és ami mögötte van…

2016.10.21. • By

A munka rabjává válni nem újkeletű dolog, mégis az utóbbi húsz évben ismerték el a szakemberek komoly kórként.

Magyarországon először 1919-ben Ferenczi Sándor pszichoanalitikus jegyezte le a „vasárnapi neurózist”. A munkaszüneti napokon az elvonási tünetektől szenvedők fejfájásra, hányingerre, ingerlékenységre, kedvtelenségre panaszkodtak és nem tudtak mit kezdeni magukkal szabadidejükben. Az amerikai Wayne Oates ’71-ben használta először a „workaholism” kifejezést. A magyar köznyelvben elterjedt kifejezések a munkafüggőség, munkamánia, munkaholizmus.

Bár a workaholism világszerte elterjedt kifejezés, de még nem hivatalos pszichológiai, pszichiátriai szakkifejezés. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság még nem fogalmazta meg a diagnózis felállításához, kezeléshez szükséges anyagot (nem szerepel a DSM-5-ben). Ennek ellenére számos definíciót találhatunk az állapot leírására.

Bryan Robinson elmélete szerint a család összeomlása vagy rendellenes működése hajtja bele leggyakrabban az egyént munkafüggő állapotba. Meghatározása alapján munkaholizmus, mikor az egyén túlzottan belemerül a munkába, maximalistává válik, önértékelését a munkából meríti. Veszélybe sodorva saját egészségét, kapcsolatait szeretteivel, kizárva életéből a gyermeknevelést, egy ördögi körbe kerül (Robinson, 2007).

Sok pszichológiai zavar, köztük a munkafüggőség kialakulásának egyik leggyakoribb oka a zaklatott gyermekkor. Különböző helyzeteket képzelhetünk el, például: a szülők veszekednek, nem törődnek gyermekükkel, aki mindeközben szorong a család megbomlása miatt. Elvált anyuka fiát emeli fel családfői pozícióba, minden döntéshez kikéri véleményét, tanácsot kér tőle, mindent megoszt vele privát életéről.
Vagy alkoholista szülők gyermeke magától kezdi el intézni a családi ügyeket: befizeti a számlákat, háztartást vezet, gondoskodik mindenkiről.
Persze a fentiekhez hasonló családi környezetből sem feltétlenül nő ki a munkafüggőség, másféle problémák, betegségek is adódhatnak vagy egyszerűen egészséges életet fog élni a személy, mert sikerült megküzdési technikákat találnia.

A változatos családi háttér, társadalmi státusz ellenére mindegyik esetben közös a bizonytalan, stresszel teli légkör, amit a gyermek meg akar szüntetni. A legáltalánosabb láncreakció szerint először elönti a vágy, hogy kontrollálhassa saját életét, majd igyekszik a maga lábára állva megerősödni. Képes lesz elválasztani magát érzelmileg a stresszel telt környezetétől, belemenekülve az eredmények hajszolásába, az öngondoskodás elérésébe. Az elhatárolódás folyamatával eljön az érzelmi izoláltság, függetlenség, és elkezdi objektíven szemlélni maga körül az eseményeket, megtanulja, hogy csak magára számíthat. Ez az elszigeteltség a függő felnőttkorára is megmarad, és a saját családjában is magányos lesz. A rossz családi környezet őt nem teszi tönkre, sőt motiváló erőként hat rá, karrieristává válik.

A munkafüggőség felnőtt korban is kialakulhat, ha valaki a családban adódó gondokat nem megoldani próbálja, hanem a munkába menekül előlük. Esetleg a vállalat hajtja bele az egyént ebbe az állapotba, ami szétrombolja a családot. Elképzelhető életút az is, hogy valaki korábbi veszélyesebb függőségét enyhíti munkaholizmussal.

Gondoljuk végig, a cégeknek megéri-e munkaholistákat alkalmazni? Tiszta haszonnak tűnhet egy ember, aki csak a munkájának él éjjel-nappal a hét minden napján. Lelkesedik érte, magas szinten teljesít – hiszen maximalista – fellendíti és magával húzza a munkahelyi közösséget. A valóságban azonban az ilyen ember csak a munkának él, nem törődik munkatársaival sem, nem tud együttműködni, csapatban dolgozni, mert maga akarja kézben tartani a gyeplőt. Nem bízik más munkájában, úgy érzi, hogy csak magára számíthat. A munka élteti, ez az adrenalin forrás, örömforrás. Mivel a munkamániás is szeretne boldog ember lenni – más addikciókhoz hasonlóan – egyre többet akar a munkából. Ez azonban elindíthat egy ördögi kört. Legsúlyosabb esetben emberünk túlhajtja magát, nem képes pihenni, a nyaraláson is csak a teendőkkel foglalkozik, egy percre sem lazít. Így nem képes soha feltöltődni, elszakadni a munkától. Kimerül, feledékeny, szétszórt lesz. Továbbra is egyre többet akar dolgozni, de semmit nem képes 100%-on teljesíteni, örökké időhiányban szenved ettől ingerlékennyé válik. Kiveszik belőle a kreativitás. Mindezt tagadja, megszállottan a munka rabja, már nem is ő irányítja életét. Önértékelése zavaros, hisz nem kap vagy veszi észre a kívülről érkező visszajelzéseket, kizárólag a teljesítménye által határozza meg önmagát. Az emberek viszont jellemzően egymással való kommunikációjukból vagy más impulzusok, érzéseik alapján határozzák meg önmagukat. Nem minden munkaholista produkálja a fent leírt tüneteket illetve nem minden ember munkaholista, akinél észrevehető 1-2 tünet a felsoroltakból. Elképzelhető a tünetek különböző kombinációja valamint előfordulnak enyhébb és súlyosabb esetek egyaránt. A munka ugyanakkor jelenthet kikapcsolódást is, nem feltétlen válik kórossá.

Néha nehéz megkülönböztetni a munkaholistákat (workaholic) a keményen dolgozóktól (hard working). Bryan Robinson kutatásai alapján a keményen dolgozó ember számára a munka csupán egy elvégzendő feladat, egy hétköznapi cselekvés, melynek határokat szab, nem viszi haza, tud rá nemet mondani és időt szentelni családjára. A függő számára a munka biztonságot jelent, adrenalinforrás, eluralkodik élete felett, szabadidejében is csak a munka körül jár minden gondolata.

Az egyik legveszélyesebb pontja a munkaholizmusnak, a túlzott kimerültség. Ezt emberünk észleli és a pihenés, kikapcsolódás helyett különféle serkentőszerekhez nyúlhat. Alkohol, amfetamin, és egyéb szerhasználattal egy másik addikció is kialakulhat.

Kevesen gondolnák, hogy a munkaholizmusnak halálos kimenetele is lehet. Azonban a japánoknak már egy kifejezése is van arra, ha valaki a szó szoros értelmében halálra dolgozta magát. Karoshi. Japánban a probléma annyira súlyos, hogy a kormány külön programot dolgozott ki a munkafüggőségből adódó halálesetek visszaszorítására. Korlátozták a túlórák maximális számát, hangsúlyozzák a pihenés és családdal töltött idő fontosságát.

A munkaholistákat pszichológusok/pszichiáterek egyénileg kezelik, vagy csoportterápiába járnak. Amerikában az anonim alkoholisták mintájára alapítottak csoportot munkafüggők számára. A közösségbe férfiak és nők járnak azzal a vággyal, hogy józanok maradjanak. Megosztják tapasztalataikat, segítik egymást a felépüléshez vezető 12 lépésből álló úton (Wokaholics Anonymus, 2005).

Remélem érződik a fentiekből, hogy azok az emberek, akik szeretik a munkájukat, boldogan végzik azt, lelkesek tudnak maradni, képesek megtalálni benne a feltöltődést, flow élményt élnek át közben stb. nem munkafüggők. Ők a szerencsés emberek, akik megtalálták azt a tevékenységet, ami örömmel tölti el őket és még fizetést is kapnak érte. Ők tudnak egyensúlyozni a magánéletük, az élet más területei és a munkájuk között, a munka nem egyedüli örömforrás a számukra.

Ambrózi Kata

13340336_576397272541194_4279952213172685669_opszichológus

Honlapja: https://ambrozikata.blog.hu/

FIGYELEM! Korhatáros tartalom!

Olyan elemeket tartalmazhat, amelyek a hatályos jogszabályok kategóriái szerint kiskorúakra károsak lehetnek. Ha azt szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz erről a számítógépről kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!  Ha elmúltál 18 éves, az "Elmúltam 18 éves" gombra kattinthatsz és a tartalom a számodra elérhető lesz. Ha nem múltál el 18 éves, kattints a "Nem múltam el 18 éves" gombra; ez a tartalom a számodra nem lesz elérhető.