Pszichológia

Munkapszichológia

Munkafüggőség és ami mögötte van…

2016.10.21. • By

A munka rabjává válni nem újkeletű dolog, mégis az utóbbi húsz évben ismerték el a szakemberek komoly kórként.

Magyarországon először 1919-ben Ferenczi Sándor pszichoanalitikus jegyezte le a „vasárnapi neurózist”. A munkaszüneti napokon az elvonási tünetektől szenvedők fejfájásra, hányingerre, ingerlékenységre, kedvtelenségre panaszkodtak és nem tudtak mit kezdeni magukkal szabadidejükben. Az amerikai Wayne Oates ’71-ben használta először a „workaholism” kifejezést. A magyar köznyelvben elterjedt kifejezések a munkafüggőség, munkamánia, munkaholizmus.

Bár a workaholism világszerte elterjedt kifejezés, de még nem hivatalos pszichológiai, pszichiátriai szakkifejezés. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság még nem fogalmazta meg a diagnózis felállításához, kezeléshez szükséges anyagot (nem szerepel a DSM-5-ben). Ennek ellenére számos definíciót találhatunk az állapot leírására.

Bryan Robinson elmélete szerint a család összeomlása vagy rendellenes működése hajtja bele leggyakrabban az egyént munkafüggő állapotba. Meghatározása alapján munkaholizmus, mikor az egyén túlzottan belemerül a munkába, maximalistává válik, önértékelését a munkából meríti. Veszélybe sodorva saját egészségét, kapcsolatait szeretteivel, kizárva életéből a gyermeknevelést, egy ördögi körbe kerül (Robinson, 2007).

Sok pszichológiai zavar, köztük a munkafüggőség kialakulásának egyik leggyakoribb oka a zaklatott gyermekkor. Különböző helyzeteket képzelhetünk el, például: a szülők veszekednek, nem törődnek gyermekükkel, aki mindeközben szorong a család megbomlása miatt. Elvált anyuka fiát emeli fel családfői pozícióba, minden döntéshez kikéri véleményét, tanácsot kér tőle, mindent megoszt vele privát életéről.
Vagy alkoholista szülők gyermeke magától kezdi el intézni a családi ügyeket: befizeti a számlákat, háztartást vezet, gondoskodik mindenkiről.
Persze a fentiekhez hasonló családi környezetből sem feltétlenül nő ki a munkafüggőség, másféle problémák, betegségek is adódhatnak vagy egyszerűen egészséges életet fog élni a személy, mert sikerült megküzdési technikákat találnia.

A változatos családi háttér, társadalmi státusz ellenére mindegyik esetben közös a bizonytalan, stresszel teli légkör, amit a gyermek meg akar szüntetni. A legáltalánosabb láncreakció szerint először elönti a vágy, hogy kontrollálhassa saját életét, majd igyekszik a maga lábára állva megerősödni. Képes lesz elválasztani magát érzelmileg a stresszel telt környezetétől, belemenekülve az eredmények hajszolásába, az öngondoskodás elérésébe. Az elhatárolódás folyamatával eljön az érzelmi izoláltság, függetlenség, és elkezdi objektíven szemlélni maga körül az eseményeket, megtanulja, hogy csak magára számíthat. Ez az elszigeteltség a függő felnőttkorára is megmarad, és a saját családjában is magányos lesz. A rossz családi környezet őt nem teszi tönkre, sőt motiváló erőként hat rá, karrieristává válik.

A munkafüggőség felnőtt korban is kialakulhat, ha valaki a családban adódó gondokat nem megoldani próbálja, hanem a munkába menekül előlük. Esetleg a vállalat hajtja bele az egyént ebbe az állapotba, ami szétrombolja a családot. Elképzelhető életút az is, hogy valaki korábbi veszélyesebb függőségét enyhíti munkaholizmussal.

Gondoljuk végig, a cégeknek megéri-e munkaholistákat alkalmazni? Tiszta haszonnak tűnhet egy ember, aki csak a munkájának él éjjel-nappal a hét minden napján. Lelkesedik érte, magas szinten teljesít – hiszen maximalista – fellendíti és magával húzza a munkahelyi közösséget. A valóságban azonban az ilyen ember csak a munkának él, nem törődik munkatársaival sem, nem tud együttműködni, csapatban dolgozni, mert maga akarja kézben tartani a gyeplőt. Nem bízik más munkájában, úgy érzi, hogy csak magára számíthat. A munka élteti, ez az adrenalin forrás, örömforrás. Mivel a munkamániás is szeretne boldog ember lenni – más addikciókhoz hasonlóan – egyre többet akar a munkából. Ez azonban elindíthat egy ördögi kört. Legsúlyosabb esetben emberünk túlhajtja magát, nem képes pihenni, a nyaraláson is csak a teendőkkel foglalkozik, egy percre sem lazít. Így nem képes soha feltöltődni, elszakadni a munkától. Kimerül, feledékeny, szétszórt lesz. Továbbra is egyre többet akar dolgozni, de semmit nem képes 100%-on teljesíteni, örökké időhiányban szenved ettől ingerlékennyé válik. Kiveszik belőle a kreativitás. Mindezt tagadja, megszállottan a munka rabja, már nem is ő irányítja életét. Önértékelése zavaros, hisz nem kap vagy veszi észre a kívülről érkező visszajelzéseket, kizárólag a teljesítménye által határozza meg önmagát. Az emberek viszont jellemzően egymással való kommunikációjukból vagy más impulzusok, érzéseik alapján határozzák meg önmagukat. Nem minden munkaholista produkálja a fent leírt tüneteket illetve nem minden ember munkaholista, akinél észrevehető 1-2 tünet a felsoroltakból. Elképzelhető a tünetek különböző kombinációja valamint előfordulnak enyhébb és súlyosabb esetek egyaránt. A munka ugyanakkor jelenthet kikapcsolódást is, nem feltétlen válik kórossá.

Néha nehéz megkülönböztetni a munkaholistákat (workaholic) a keményen dolgozóktól (hard working). Bryan Robinson kutatásai alapján a keményen dolgozó ember számára a munka csupán egy elvégzendő feladat, egy hétköznapi cselekvés, melynek határokat szab, nem viszi haza, tud rá nemet mondani és időt szentelni családjára. A függő számára a munka biztonságot jelent, adrenalinforrás, eluralkodik élete felett, szabadidejében is csak a munka körül jár minden gondolata.

Az egyik legveszélyesebb pontja a munkaholizmusnak, a túlzott kimerültség. Ezt emberünk észleli és a pihenés, kikapcsolódás helyett különféle serkentőszerekhez nyúlhat. Alkohol, amfetamin, és egyéb szerhasználattal egy másik addikció is kialakulhat.

Kevesen gondolnák, hogy a munkaholizmusnak halálos kimenetele is lehet. Azonban a japánoknak már egy kifejezése is van arra, ha valaki a szó szoros értelmében halálra dolgozta magát. Karoshi. Japánban a probléma annyira súlyos, hogy a kormány külön programot dolgozott ki a munkafüggőségből adódó halálesetek visszaszorítására. Korlátozták a túlórák maximális számát, hangsúlyozzák a pihenés és családdal töltött idő fontosságát.

A munkaholistákat pszichológusok/pszichiáterek egyénileg kezelik, vagy csoportterápiába járnak. Amerikában az anonim alkoholisták mintájára alapítottak csoportot munkafüggők számára. A közösségbe férfiak és nők járnak azzal a vággyal, hogy józanok maradjanak. Megosztják tapasztalataikat, segítik egymást a felépüléshez vezető 12 lépésből álló úton (Wokaholics Anonymus, 2005).

Remélem érződik a fentiekből, hogy azok az emberek, akik szeretik a munkájukat, boldogan végzik azt, lelkesek tudnak maradni, képesek megtalálni benne a feltöltődést, flow élményt élnek át közben stb. nem munkafüggők. Ők a szerencsés emberek, akik megtalálták azt a tevékenységet, ami örömmel tölti el őket és még fizetést is kapnak érte. Ők tudnak egyensúlyozni a magánéletük, az élet más területei és a munkájuk között, a munka nem egyedüli örömforrás a számukra.

Ambrózi Kata

13340336_576397272541194_4279952213172685669_opszichológus

Honlapja: https://ambrozikata.blog.hu/

Pszichológia

Hogyan mondjuk meg a gyereknek, hogy el fogunk válni?

2016.10.20. • By

Válni akarunk, de a gyerek még nem tud róla. Hogyan mondjuk el úgy, hogy a legkevésbé sérüljön a lelke? Biztosan sérülni fog a válás miatt? Együtt vagy külön-külön beszéljünk vele? Mondjuk el a teljes igazságot? Mi lesz, ha kiborul? És ha én is elsírom magam?

válás2.jpgSokszor kérdezték már tőlem, meg kell-e egyáltalán mondani a gyereknek, hogy elválnak a szülők. Van, aki úgy tervezi, hogy lefekvés után megy el csak otthonról, hátha így fel sem tűnik senkinek, hogy már nem élnek párkapcsolatban. Más szülők a kezdetektől beavatják a gyerekeket a részletekbe, és nyíltan beszélnek velük párkapcsolati krízisükről. A jó megoldást illetően ebben a helyzetben sem lehet egyértelműen állást foglalni, hiszen nincs két egyforma család. Egy biztos, ha egy kapcsolatban válásra kerül a sor, és gyermek van a családban, ő is részese a történéseknek, tehát joga van tudni, mire számíthat.

A családi titkok, ki nem mondott érzések szörnyű nyomást gyakorolnak a családtagokra. A gyerekeknek különös képességeik vannak, és könnyen ráéreznek a tabutémára. Senkinek ne legyen az az illúziója, hogy fontos kérdésekben becsaphatja a gyereket. Ha konkrétan nem is, az érzések szintjén tudják, hogy valami titok lappang körülöttük.

Pszichológia

Hogyan tartsuk fenn a szenvedélyt a párkapcsolatunkban?

2016.10.13. • By

A legnagyobb baj a szexszel, hogy annyira teljesítményorientált lett a mai társadalomban, hogy könnyebb tőle elfordulni, mint tenni érte – vallja, Mocselini Éva szexuálpszichológus, hypnoterapeuta, a Best-Work Pszichológiai Felnőttképzés Kft. oktatója, az International Hypnosis Association tagja. Évával arról beszélgettem, hogy milyen praktikákkal tartható fenn hosszú távon a szenvedély egy párkapcsolatban.

eva-1

Pszichológia

Sorsismétlődések

2016.10.13. • By

Az előző számban láttuk, hogy a családállítás egyik feladata kideríteni, hogy a család tagjai a saját sorsukat élik-e, vagy belevonódtak valaki más sorsába. A vizsgálódáshoz azt kell tudnunk, hogy mi számít ebben a rendszerben nehéz sorsnak, és ki mindenki tartozik bele a családba. Van, hogy van adatunk, van, hogy nincs – de előre mondjuk, hogy a módszer lehetővé teszi, hogy kiderüljön a sorsátvállalás ténye akkor is, ha semmit nem tudtunk annak az embernek a létezéséről, akinek a keresztjét tudattalanul magunkra vettük.

capture23Az életbevágóan nehéz sors

Sokszor nehéz sorsúnak tartunk valakit, aki nehéz körülmények között konfliktusokkal terhelt kapcsolatokban él, ám ez ebben a rendszerben mégsem számít életbevágóan nehéznek. Életbevágóan nehéz sors az, ha valaki nem tudott megszületni, vagy megszületett, de a 21. életéve előtt meghalt. Ha valaki korán elveszíti a szüleit, a párját, vagy olyan betegsége illetve fogyatékossága van, aminek következtében nem élhet teljes jó életet. Az is nehéz, ha valaki benne volt egy balesetben, természeti katasztrófában vagy üldöztetésben, és ő túlélte ugyan, de volt, aki odaveszett. Nehéz sorsa van annak is, aki olyan bűnt követett el, ami másnak az életébe vagy testi-lelki épségébe, egzisztenciájába került. Nehéz sorsnak számít az is, ha valakit kitagadtak vagy töröltek a családi köztudatból, illetve elvették a tisztességét, és fekete bárányt csináltak belőle.

Kik tartoznak a klánba, azaz a családi lélekbe?

A testvéreink – mindegyik, akivel az egyik szülőnk közös. A szüleink és az ő testvéreik, a nagyszülők és a testvéreik, és a dédszülők. Minél közelebb áll egy nehéz sorsú családtag az emberhez, annál nagyobb erővel vonódhat bele a sorsába.

Pszichológia

„Hogy nem vettem eddig észre, hogy milyen ember a párom?”

2016.10.13. • By

Talán evidensnek tűnő szempont, hogy utólag nem érdemes azon rágódni, hogy a múltban „hogyan kellett volna” másképp döntenünk, ugyanis ezen nem áll módunkban változtatni. Ha szeretnénk, hogy a „depresszivitás” elhatalmasodjon rajtunk, akkor célravezető lehet, minél többször olyan elvárásokat támasztani magunkkal szemben, ami a korábbi tetteink megváltoztatására irányul és jó alapot szolgáltat az önvádhoz.

photo-1468272240963-b147baaa2076

Pszichológia

A túlélők bűntudata – Interjú Feldmár Andrással

2016.10.09. • By

Előző cikkünkben szóba kerültek a közelmúlt terrorcselekményei, valamint arról beszélgettünk Andrással, hogy mi állhat a hátterében annak, hogy valaki inkább pusztít, mint épít. Beszélgetésünk következő részében a tragikus események túlélőivel foglalkoztunk, és engem főleg az érdekelt, hogy hogyan tud valaki megküzdeni azzal a helyzettel, amikor „túlél” másokat, azaz hogyan tudja feloldani a „túlélők bűntudatát”?

feldmar-andras-2

Pszichológia

Menni vagy maradni? A külföld kérdése kicsit másképp

2016.10.09. • By

Népszerű téma mostanában a menni vagy maradni kérdése. Sokféle nézőpontból fejtegetik, konkrétan milyen okok állnak amögött, hogy a fiatalok zöme külföldön is kipróbálja magát, vagy adott esetben kint is marad.

Mint minden emberi jelenségnek, ennek is húzódik a hátterében lelki ok, ami tudat alatt arra késztetheti az embert, hogy hazáját hátrahagyva máshol próbáljon szerencsét.

1

Pszichológia

Kinek az élete?

2016.10.04. • By

Van, hogy jóval nagyobb energiával reagál az ember valamire, mint amekkora arányban lenne a kiváltó eseménnyel.  Van, hogy sorra kudarcot vall a munkájában, pedig okos, tehetséges, szorgalmas.  Vagy egymás után romlanak el a kapcsolatai, holott minden adottsága meglenne hozzá, hogy boldog legyen. Depressziós, és nem érteni, miért. Vagy évek óta nem sikerül teherbe esnie, pedig ennek semmilyen fizikai oka nincs. Daganatos betegséget kap, pedig élete és lénye maga a harmónia. Akárhogy is nézzük az élettörténeteket, nem találjuk a kiváltó okokat.  Mintha nem is a saját életüket élnék…

 A gyógyító szakmákban pedig ismert jelenség, hogy bármit is teszünk, egyeseknél makacsul tartja magát a testi vagy a lelki tünet illetve betegség.  Elkezd ugyan javulni a beteg, ám amikor már majdnem jól van, hirtelen ismét rosszabbul lesz –még rosszabbul, mint volt. Miért?

15894503823_8414ceb504_b

Pszichológia

8 tipp egy boldog párkapcsolathoz

2016.09.29. • By

Mindannyiunk életének egyik – talán legfontosabb – szegmense, hogy megtaláljuk párunkat, akivel megoszthatjuk mindennapjainkat, és megélhetjük az intimitást. Azonban gyakran követünk el olyan hibákat, amik idővel veszélyeztethetik az áhított kapcsolatot, és akár a végét is jelenthetik. Ezért lássunk néhány egyszerű trükköt, amivel feldobhatja szerelmi életét! Mert ki ne szeretne egy boldogabb párkapcsolatot?

1. Törődés

Megmutatnia a párjának, hogy törődik vele, olyan egyszerű, mint kinyitni egy ajtót vagy megfőzni az ebédet, de ezen kívül mindezt szavakba is kell öntenie! Néhány ember sosem mondja ki azt a szót, hogy „szeretlek”, ami rosszul érintheti a másikat, ezért próbálja megtalálni a módját annak, hogyan tudathatja párjával, hogy szereti. Számíthasson Önre gyakrabban, és alkalomtól függetlenül kedveskedjen neki! Ez igazán nem kerül nagy erőfeszítésbe. Ha társaságban vannak, mindig érezze egy-egy pillantásból, mozdulatból, hogy figyel rá, még akkor is, amikor nagy a nyüzsgés.

c5cjbc9srjkpysmtzfbj_dsc_7452