Mennyire sérül a gyerek váláskor? Hogyan mondjuk meg neki, hogy mostantól anya és apa külön fog élni? Mit mondjunk neki és milyen mélységben a válás okáról?

Amikor válásról beszélünk, az a párkapcsolati szinten két felnőtt ember párkapcsolatának a végét jelenti. Ilyen értelemben egyéni kérdés, trauma, krízis. Viszont ha a kapcsolatból gyermek is született, az ő sorsáról a szülőknek a leginkább körültekintően kell gondoskodni. Hiszen a gyermek a történteket érdemben nem tudja befolyásolni, a válás mellet nem ő döntött. Mondhatjuk azt is, hogy a helyzet áldozata. Miért írom ezt le, holott magától értetődőnek tűnik? Sajnos a tapasztalatok azt mutatják, hogy nem minden esetben. Ezért is fontos rögtön a legelején tisztázni, hogy válás esetén a történések két szinten zajlanak:

 párkapcsolati és családi szinten.

Ez azt jelenti, hogy vannak dolgok, melyek a felnőttekre tartoznak. Ilyennek például a kapcsolat megromlásához vezető esetleges kínos, botrányos részletek vagy a másikkal szemben érzett gyűlölet. A gyermeket nem szabad a felnőttek megoldatlan konfliktusaival terhelni, még akkor sem, ha már kamasz és úgy tűnik, hogy partner a problémák kezelésében. Becsapós a helyzet! A gyerekek alaptermészetükből kifolyólag vágynak a szülők figyelmére. Megtiszteltetésnek érzik, ha a szülő „barátai” lehetnek, de valójában nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Bárki ismerhet olyan felnőtt embert a környezetében, aki gyerekként aktív részese volt a szülők torzsalkodásának. Kérdezze meg tőle, milyen érzés volt ezt megélni?

crying