Gyűlölet, remény, manipuláció, tehetség, erőszak, szeretet. A helyszín Pongrácbánya. Látszólag az Isten háta mögött járunk, valójában fájdalmasan közel.

kep3

Czető Bernát László Veszettek című regénye égető társadalmi problémákat feszeget. A szerző szavaival élve írása fikció, de a mai magyar valóság tükröződik benne. Nem egyszerű történetmesélésről van tehát szó, sokkal inkább egy olyan írásról, melynek érdemes olvasni a sorai között is.

A Veszettekben egy csapat olyan jobb sorsra érdemes fiatal radikalizálódását követhetjük nyomon, akiknek semmilyen életkilátása nincsen. A társadalom peremén élő fiatalok számára nagyjából két út kínálkozik: a kriminalizálódás és a halál. Ilyen a történet középpontjában álló Madarász testvérpár is. Míg ők túlélni szeretnének, addig mások hatalomra kerülni bármi áron, még attól sem megriadva, hogy élősködjenek vagy átgázoljanak másokon.

A szívességet szívességért elvén működő világban ugyanakkor semmi sem fekete vagy fehér, csakúgy, mint a valóságban. A bűnelkövető maga is áldozat: a korrupció, az igazságtalanság, a kor áldozata. A koré, amelybe született, s azé a közegé, amely esélyt sem adott számára.

Ebben a frusztrációval átitatott világban egy kis sütnivaló – némi hatalomvággyal és elfojtott agresszióval fűszerezve – elegendő ahhoz, hogy valaki a horda élére kerüljön, annak vezérévé váljon, így kaparva ki magának a gesztenyét a szemétdombon. Ács János rendőrszázados a regény legelején úgy érkezik meg a poros kisvárosba, mint egy megváltó, akinek célja a káosz megszüntetése, a közbiztonság helyreállítása. Egy darabig el is hisszük ezt, mert el szeretnénk hinni, hogy a kallódó fiatalok pótapjaként ő az, akire szüksége van a lakosságnak, s egyedül csak ő teremthet békét. De a vér és az erőszak sosem hozhat nyugalmat, jól(l)étet.