A pszichodráma Magyarországon talán a legelterjedtebb csoportos módszer, amelynek különlegessége, hogy a verbalitáson túl, az egyén spontaneitását és kreativitását segítségül hívva, cselekvéses formában jeleníti meg, és ezáltal teszi láthatóvá az egyén számára konfliktust okozó külső, és belső történéseket, illetve lehetőséget kínál a vágyak, és a jövőbeli alternatívák kipróbálására a pszichodráma színpadán. A pszichodramatikus módszer kidolgozása Moreno nevéhez fűződik.

images

Moreno az egyénre, mint szerepek összességére tekint, és konfliktusait, vágyait is a környezetével való kölcsönhatásban vizsgálja.

Mit is jelent ez? Az ember élete során folyamatos, szoros és kölcsönös interakcióban él környezetével. A közvetlen interakciók tapasztalatai (szocializáció, elvárások), illetve az egyént érő szociokulturális (társadalmi normák, kulturális hatások, vallás) hatások mentén mindenkiben kialakul egy egyedi viszonyulás az őt körülvevő világhoz, amely viszonyulás tükrében az egyén bizonyos viselkedésmintázatok mentén kezd el működni. A környezettel kapcsolatos tapasztalatok, és a hozzájuk fűződő működésmódok szerepek formájában sűrűsödnek. Ezek a szerepek (pl. nő vagyok, feleség vagyok, szerető vagyok, apa vagyok, tűzoltó vagyok, beosztott vagyok) ideális esetben harmonikusan tudnak egymással párhuzamosan működni, a valóságban azonban gyakran összeütközésbe kerülnek egymással („hogyan legyek odaadó feleség, mikor anyaként gyermekemnek szentelném figyelmem javát ”), ami külső, illetve belső konfliktusok formájában jelenik meg.  A csoportba belépve az egyén teljes szereprepertoárját, illetve szerepkonfliktusait hozza magával.