Hervey M. Cleckley 1941-ben jelentette meg „Az egészség álarca” (The Mask of Sanity) című könyvét, amely a pszichopátiának egyik legjelentősebb és mára klasszikusnak számító klinikai leírása lett. Cleckley szerint a pszichopátiás beteg a normális ember tökéletes másolata, aki egy épelméjűséget imitáló álarccal rejti el belső hiányosságait.

images

Cleckley a pszichopátiát tartós személyiségtulajdonságnak tekintette, melynek része a felületes báj és jó intellektus, ugyanakkor a megbízhatatlanság és az őszinteség hiánya. A pszichopaták nem félnek tetteik következményeitől, nem tanúsítanak megbánást, és teljességgel hiányzik belőlük az empátia a másik személy iránt. A társas- társadalmi normákat szándékosan és általában szórakozásból szegik meg, és képtelenek a saját hibáikból tanulni. Mindezek mellett kóros egoizmus és érzelmi sivárság jellemzi őket, mely a szeretetre való teljes képtelenséggel párosul.

A pszichopátiának nem csak a klinikai pszichológiában és pszichiátriában van relevanciája. Könnyen beláthatjuk a fent leírt tulajdonságok alapján, hogy „ha a munkaköri leírás a bűnözés, akkor a pszichopata a tökéletes jelentkező”. A pszichopaták ugyanis „előhuzalozottságuk” folytán nagyon gyakran, ha nem a leggyakrabban (legalábbis a mentális betegségben szenvedők közül) kerülnek összetűzésbe a törvénnyel – akár az igazságszolgáltatás írott, akár az etika, a morál íratlan törvényeiről beszélünk.

Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy nem minden pszichopátiás személy kerül börtönbe, valamint, hogy a pszichopaták különböznek abban, hogy milyen súlyosságú és mennyire tetten érhető bűnöket követnek el.