Hétköznapok pszichológiája

Függőségek árnyékában

2018.11.04. • By

Napjainkban egyre több családot érint akár közvetlenül, akár közvetetten a függőség kérdésköre, sok nehézséget, konfliktust és tehetetlenség érzését hozva ezzel életükbe. Ahogy azt Demetrovics Zsolt tollából is olvashatjuk, amikor függőségről beszélünk, meg kell különböztetnünk egymástól a kémiai és a viselkedési függőséget. Míg a kémiai függőségek esetében, mint ahogy azt az elnevezés is mutatja, valamilyen kémiai anyag – például az alkohol vagy drog – „fogyasztása” válik a függőség tárgyává, addig a viselkedési függőségek esetében egy rendszeresen ismétlődő cselekvés, viselkedés rabjává válik az egyén. Ez a viselkedés a teljesség igénye nélkül lehet például állandó vásárlási kényszer, határtalan szerencsejátékozás, vagy állandó interneten való lógás, vagy éppen munkamánia, kényszeres lopás, vagy kapcsolati függőség, amikor mindegy, hogy ki, csak valaki legyen mellettünk. Egy biztos: legyen szó akár kémiai, akár viselkedési szenvedélybetegségről, mindkettő mind a függő életében, mind annak környezetében káros és romboló hatású, sokszor emberéletet sem kímélő ördögi kör.

Mégis, melyek azok a tényezők, amelyek szerepet játszhatnak a függőségek kialakulásában?

Sokunkban merülhet fel az a kérdés, hogy vajon mitől függ az, hogy az egyik ember kipróbálja a szert vagy nem? Függővé válik vagy sem? Hiszen az is előfordulhat, hogy valaki kipróbálja ugyan a szert, de nem válik függővé, meg tudja tartani azt a bizonyos mértéket vagy még kellő időben segítséget kaphat, vagy szerencsésebb esetben saját maga felméri a helyzetét és van ereje változtatni. Rácz József: A drogkérdésről őszintén című könyvében az alábbi 4 tényezőt említi meg, mint az egyéni drogkarrier kialakulásában legfontosabbakat.

  • Drogok sajátosságai (drogoktól elvárt hatás, drogok elérhetősége, beszerezhetősége, ára)
  • Drogfogyasztó jellemzői (az egyén genetikai, biológiai és pszichológiai tényezői)
  • Családi háttér (szülői háttér, érzelmi kapcsolatok, korábbi függőségek és traumák a családban)
  • Társadalmi, környezeti hatások (társadalom és média hatása, kortársak befolyásoló hatása)

Az előbbiekben felsorolt 4 tényező közül most a drogfogyasztó pszichológiai jellemzőit és a család szerepét emelném ki részletesebben. Önkéntes rádiós munkám során több interjút is készítettem terápián lévő szenvedélybetegekkel, mentoraikkal, volt függőkkel és addiktológusokkal. Ezek a beszélgetések legtöbbször egy irányba mutattak: az egyéni függőségi történetek hátterében általában valamilyen feldolgozatlan trauma és/vagy hiányérzés állt. Ez a trauma lehetett például a szülők válása, egy családi tragédia, valamilyen függő családtag jelenléte a családban, vagy akár az, hogy a gyermekre fiatalként nem jutott elegendő figyelem. Ahogyan azt Rácz József is írja: „Minél kielégítőbbnek ítéli a fiatal a szülőkkel való kapcsolatát, annál kisebb a drogfogyasztás előfordulási aránya.”

Jogosan merülhet fel az a kérdés is, hogy valójában mikortól tekinthető valaki függőnek?

A függőség kialakulása egy folyamat, mely során több jel is utal a jelentkező veszélyre. Egyfajta vészharangként értelmezhető a tolerancia kialakulása, amely azt jelenti, hogy ugyanolyan mértékű „élmény” eléréséhez egyre nagyobb „adagra” van szüksége az egyénnek. Egyre inkább növelnie kell az elfogyasztott mennyiséget ahhoz, hogy ugyanazt a szintű élvezeti hatást adja a szer fogyasztása vagy az adott cselekvés elvégzése. A tolerancia mellett fontos vészjelző faktor még a kontrollvesztés is, amit leginkább az egyén időhöz, anyagiakhoz és az emberekhez való viszonyulásának megváltozásában figyelhetünk meg. Kezdi elhanyagolni a korábbi fontos tevékenységeit, emberi kapcsolatai kezdenek megromlani és egyre több kétes ügybe keveredik lopás vagy egyéb szabálysértési ügyei miatt, amit leginkább a függőségére költött pénzszerzés céljából követ el.

Összességében tehát elmondható, hogy nagyon fontos, hogy egy gyerek milyen családban nő fel. Életét erősen meghatározza az, hogy szüleitől és a tágabb családtól milyen mintákat tud elsajátítani. Ahogyan azt Demetrovics Zsolt is írja „a családi tényezők szerepe nem hangsúlyozható eléggé a pszichoaktívszer-függőség kialakulásában és fennmaradásában.” Természetesen ez nem jelenti ok okozati összefüggésként, hogy a diszfunkcionális családok gyermekei valamilyen függőségi problémával fogják szembe találni magukat. Az ideálistól eltérő családi háttér viszont jelző értékű lehet arra vonatkozóan, hogy az ilyen családokban felcseperedett fiatalok nagyobb kockázatnak vannak kitéve, mint az egészséges családokban szocializálódott társaik. Hoyer Mária könyvében olvashatjuk azt a megállapítást, mely szerint a nemzetközi és hazai kutatási eredmények alapján is a súlyos és hosszan tartó droghasználat szinte a legtöbb esetben diszfunkcionális családi működés révén alakul ki. Törekedjünk tehát arra, hogy szülőként vagy leendő szülőként olyan kapcsolatot építsünk ki gyermekünkkel, gyermekeinkkel, amelyben ők bármikor bizalommal fordulhatnak hozzánk és tudják, hogy ott vagyunk nekik és nincsenek egyedül. Legyen fontos a családban a kommunikáció és legyen időnk egymásra, családtagokra. Minden családban vannak és lesznek is nehézségek és konfliktusok, de törekedjünk ezek megoldására és ne a szőnyeg alá söpörjük a problémákat. Ha azt érzékeljük, hogy gond van, beszéljünk róla és ne féljünk segítséget kérni, mert attól nem leszünk kevesebbek. Sőt! Egy nagy lépést teszünk a családért! Sosem késő elkezdeni változtatni, sosem késő elkezdeni változni. Hajrá!

Nagy Zsolt
Közgazdász és mentálhigiénés szakember. A gyógyszeriparban dolgozik értékesítési osztályon. Közgazdász mester diplomáját a Budapesti Gazdasági Egyetemen szerezte 2010-ben, 2018-ban pedig a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Közszolgálati Karán végzett mentálhigiénés szakemberként. Kiemelt érdeklődéssel fordul a pszichológia és a segítő hivatás felé. Pár éve nagyon fontos szerepet tölt be az életében az önkéntesség, jelenleg önkéntes műsorszerkesztő és műsorvezető egy rádióban egy fiataloknak szóló műsorban. Emellett segítő beszélgetéseket tart és csoportot vezet. Korábban angolt tanított önkéntesként egy drog rehabilitációs intézményben, jelenleg a családi diszfunkciók és a függőség kapcsolatát kutatja.


Felhasznált irodalom:

Demetrovics, Zs. –Komáromi, Éva. (2009). Az addiktológia alapjai III., Elte Eötvös Kiadó.
Dr. Rácz, J.és munkatársai (2000). A drogkérdésről-őszintén. Lap és Könyvkiadó Kft.
Hoyer, M. (2010). Sóvárgás és szenvedés. Budapest: L’Harmattan.

Hétköznapok pszichológiája

Perfekcionizmus, maximalizmus: A gyakorlás segít leküzdeni

2018.07.10. • By

Állandóan a tökéletességre törekedni nagyon megterhelő és kimerítő. A perfekcionisták és maximalisták nem tudják megfékezni igyekezetüket, és ezért sokszor nem készülnek el időben feladataikkal. Az önmagukkal és másokkal szembeni teljesíthetetlen elvárásaik miatt állandóan elégedetlenek.

A perfekcionisták nagyon érzékenyek a legapróbb eltérésekre is, és mindig találnak valamit, amit nem éreznek elég jónak, úgy érzik, javítaniuk kell.

„A perfekcionizmus alapvetően egy pozitív tulajdonság. Gondoljunk csak az orvosokra! Az ő szakmájukban a tökéletességre törekvés egy nagyon fontos erény.” – mondja Dr. Karin Joder, a Kieli Klinika pszichológusa. „Ez a tehetség azonban nem mindenkiben van meg.” – hangsúlyozza a pszichológusnő.

A perfekcionizmus alapvető jellemzője, hogy a perfekcionistának önmagával szemben sokkal nagyobb elvárásai vannak, mint amit mások elvárnak tőle. „Ha például egy perfekcionista a saját teljesítményét 80 százalékosra értékeli, meglehet, hogy mások úgy látják, hogy 120 százalákosan végezte a feladatát.” – magyarázza Joder. Szintén fontos jellemzője a perfekcionistáknak és maximalistáknak, hogy rengeteg energiát fektetnek abba, hogy egy majdnem tökéletes dolgot még jobbá tegyenek. Ez egy idő után nagyon terhessé válik, és rengeteg idejét és energiáját emészti fel a perfekcionista embernek.

Mi jelenthet megoldást?

Ez esetben is érvényes a 80:20 szabály. Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy egy feladatot 80 százalékosan teljesítsünk, valójában elég 20 százalékot teljesíteni. Az elv szerint a lényeg a teljes feladat 20 százalékában van.

Ennek könnyebb megértése végett lássunk egy példát: Ha elolvasunk egy regényt betűről-betűre, vagy ha csak a leglényegesebb 20 százalékot, ugyanolyan jól vizsgázhatunk belőle, ha el kell mesélnünk a tartalmát. A könyv lényegének 80 százaléka benne van ebben a 20 százalékban. A maradék 80 százalékban pedig a lényeg 20 százaléka, tehát ahhoz hogy a tartalom 80 százalékát el tudjuk mondani, elég a 20 százalékát elolvasni, persze csak ha nem a saját szórakoztatásunkra vesszük kezünkbe a könyvet.

Egy munkahelyen és a mindennapi életben azonban nem jut idő rá, hogy folyton a tökéletességre törekedjünk, ezért meg kell tanulni feloldani a késztetést. A lényeg, hogy elérjük, hogy képesek legyünk megérezni azt a pontot, ahol már elég jó, amit teljesítettünk. Tudni kell eldönteni teljesen tudatosan, hogy milyen helyzetben fontos valóban a tökéletességre törekedni, és mikor jelent pusztán kényszert, és valójában semmi szükség rá. Utóbbi esetben tudni kell leállni.

„Nehéz, de meg kell próbálni, hogy a következő alkalommal, amikor nincs szükség 100 százalékos teljesítményre, de Ön elvárja magától, hagyja abba az adott feladatot, mielőtt 100 százalékra teljesítené.” – tanácsolja Joder. Ezt gyakorolja minél többször, ne engedjen a kínzó belső késztetésnek, ami hajszolja, idővel egyre könnyebb lesz, higgadtabbá válik, az idő szorítása egyre kevésbé fogja zavarni, és az apró „szépséghibák” se nyomasztják majd.

Forrás: Webbeteg

 

Hétköznapok pszichológiája

Életünk gyermekkori kötődéseink tükrében

2018.07.10. • By

Talán nem is gondolnánk, hogy mennyire meghatározza felnőttkorunk éveit az az időszak, amit a fogantatásunktól kezdődően a születésünk utáni első pár éven keresztül az édesanyánkkal töltünk. Ennek a korai kapcsolatnak, kötődésnek mind a pozitív, mind a negatív hatásai egyfajta lenyomatként kísérnek végig bennünket életünk különböző szakaszaiban, kapcsolatainkban.

Hétköznapok pszichológiája

Önbecsülésünk kapcsolataink függvénye?

2018.05.06. • By

Gyakran találkozhatunk azzal a megközelítéssel, miszerint is, saját magunknak kellene tartós, stabil és erős önbecsülésre szert tennünk, mert, ha ez sikerül, onnantól mindegy, ki mit mondd nekünk, hogyan próbál bánni velünk, nem lesz ránk negatív hatással. Ennek a felfogásnak a szöges ellentétjét képviseli az, aki teljesen a környezetének szolgáltatja ki magát és aszerint ingadozik hangulata, ahogy  mások épp értékelik vagy viszonyulnak hozzá. Ezt a magatartást szoktuk társfüggőségnek címkézni, mely lehetetlenné teszi az egyenlőségen alapuló emberi kapcsolatok létesítését.

Hétköznapok pszichológiája

Evészavarok fogságában

2018.04.10. • By

Az evés, az étkezés életünk szerves része. Szervezetünknek tápanyagokra, vitaminokra, ásványi sókra és nyomelemekre van szüksége ahhoz, hogy egészséges legyen és megfelelően működhessen. Az evés azonban több a puszta táplálékfelvételnél. Gondoljuk csak végig, például az ünnepi étkezések vagy akár egy közös hétvégi családi ebéd mennyivel inkább szól a közös tevékenységről, az együtt eltöltött minőségi időről, mint konkrétan az elfogyasztott fogásokról. Azonban nem mindenkinek ilyen (vagy hasonlóan pozitív) a viszonya az étellel, az étkezéssel. Különösen nem az evészavarral jellemezhető egyéneknek, akiknek számuk az elmúlt évek, évtizedek alatt jelentősen növekedett.

Pszichiátria

Kleptománia, avagy a lopási kényszer

2018.04.03. • By

Az utóbbi években nagyon felkapott, szinte divatos betegséggé vált a kleptománia, más néven lopási kényszer. Számos cikk jelenik meg hazai és külföldi sztárokról, akik érthetetlen lopási ügyekbe keverednek (pl.: Winona Ryder, Lindsay Lohan), másrészt egyre többen próbálnak ezzel a betegséggel takarózni is, ha lopáson kapják őket, sok esetben nem könnyű tisztázni a tényleges betegség határait.