1. Vehetek-e ki szabadságot a próbaidő alatt?

A próbaidő a munkaszerződésben meghatározott olyan időszak, amelynek célja, hogy a felek kölcsönösen kipróbálhassák egymást és amennyiben nem váltják be az egymáshoz fűzött reményüket, még indokolás nélkül, azonnali hatállyal felmondhatják a jogviszonyt. Épp ezért merülhet fel kérdésként, hogy elmehet-e a munkavállaló szabadságra a próbaidő alatt, hiszen így nyilvánvalóan lerövidül az effektíven, tényleges munkavégzési kötelezettséggel járó ideje. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) szerint a munkáltató köteles évi 7 nap szabadságot a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kiadni, ez azonban nem eshet a munkaviszony első három hónapjára[i]. Tehát egyáltalán nem tilos a próbaidő alatt szabadságot kivenni, amennyiben azonban az a munkavállaló kezdeményezésére történik, úgy a munkáltató beleegyezése is szükséges a pihenéshez.

2. Nem tudom hány nap szabadságot használtam fel az évben. Mit tegyek?

Mivel a hatályos jogszabály értelmében a szabadság kiadása a munkáltató alapvető kötelezettsége, ezért neki is kell nyilvántartania azt, hogy konkrétan mely munkanapokra esett[ii]. Ha a munkáltató jogszerűen járt el és eleget tett ezen adminisztrációs kötelezettségeinek az év során, munkavállalói kérésre könnyedén vissza tudja keresni, hogy hány nap szabadságot használt már fel az érintett. Fontos leszögezni, hogy a munkáltató nem tagadhatja meg a válaszadást, ugyanis az Mt. általános rendelkezései alapján tájékoztatási kötelezettsége van minden olyan tény, adat vagy körülmény vonatkozásában, amely a munkavállaló jogának gyakorlása szempontjából lényegesnek számít.[iii]

3. Visszahívhat-e a munkáltató a már megkezdett szabadságról?

Igen, de csak szűk körben van erre lehetősége, alapos indok fennállása mellett. A munkáltató csak kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén szakíthatja meg a munkavállaló megkezdett szabadságát.[iv] Ilyen eset lehet pl. egy, az iparágat érintő gazdasági krízis; egy nagyobb volumenű, rövid határidejű tender elnyerése vagy éppen egy vis maior esemény, amely feltétlen indokolja a munkavállaló személyes jelenlétét a munkahelyén. A visszautazás költségei miatt nem kell fájnia a fejünknek, ugyanis a munkáltató minden ilyen esetben köteles a munkavállalónak okozott teljes kárt megtéríteni.[v]

4. Mikor kell szólnom, hogy szabadságot szeretnék kivenni?

A munkavállalónak a szabadságra vonatkozó igényét legalább 15 nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie.[vi] Álláspontom szerint elegendő szóban jelezni a munkáltatói jogkör gyakorlója felé a szabadság kivételére irányuló szándékunkat. Tehát amennyiben 2016. augusztus 1-jén szeretnénk megkezdeni a nyaralásunkat, úgy legkésőbb 2016. július 15-én, az általános munkarend szerinti utolsó heti, pénteki munkanapon kell tájékoztatnunk erről a munkáltatót ahhoz, hogy eleget tegyünk a törvényi követelményeknek. Fontos, hogy ez arra a 7 nap szabadságra vonatkozó szabály, amelyet a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kötelesek kiadni legfeljebb két részletben. A munkavállaló többi szabadságnapjainak kiadásáról a munkáltató egyoldalúan jogosult dönteni.

5. Nem enged szabadságra a főnököm. Mit tehetek?

A munkavállaló regenerációját biztosító szabadságot a munkáltató adja ki, de ezt megelőzően köteles meghallgatni a munkavállalót is.[vii] Ilyenkor érdemes a munkáltató tudomására hozni minden olyan lényeges személyes és családi körülményt, amely miatt a szabadság kiadása számunkra meghatározott időszakra elengedhetetlen. Pl. nyári szüneten lévő gyermekek, akiknek a felügyelete közelben élő nagyszülők hiányában nem biztosított; fél évvel korábban befizetett külföldi nyaralás vagy éppen tartósan beteg hozzátartozó ápolása. A munkáltatónak ugyanis, amikor a szabadság kiadásának időpontját meghatározza, a munkavállaló érdekeit méltányos mérleges alapján kell figyelembe vennie, vagyis nem okozhat számunkra aránytalanul nagyobb érdeksérelmet, mint ami őt érné akkor, ha a szabadságot nem adná ki az általunk kért időpontban.[viii]

2016.08.13

Felhívjuk a tisztelt olvasók figyelmét, hogy jelen írás kizárólag a közzététel idején hatályos jogi szabályozást mutatja be, tartalma időközben elavulttá válhat. 

IMG_20150307_110907dr. Rédl Petra

Jogász-politológus. Politológus alapdiplomáját 2010-ben szerezte az ELTE Állam- és Jogtudományi karán, majd 2012-ben ugyanitt közpolitika szakirányon mesterképzéses diplomát szerzett. Jogi tanulmányokat 2009-től a Pázmány Péter Jog-és Államtudományi karán folytatott, ahol 2014-ben diplomázott. Az egyetemi éveiben kiemelt érdeklődéssel fordult a munkajog felé, azon belül is a foglalkoztatáspolitika dilemmái ragadták meg leginkább. Dolgozata a XXXII. OTDK kollektív munkajogi szekciójában 3. helyezést ért el. A szerző jelenleg a Miniszterelnökség Humánpolitikai Főosztályának munkajogásza.

[i] Mt. 122. § (2) bek.

[ii] Mt. 122. § (1) bekezdése, 134. § c) pont

[iii] Mt. 6. § (4) bek.

[iv] Mt. 123. § (5) bek.

[v] Mt. 123. § (7) bek.

[vi] Mt. 122. § (2) bek.

[vii] Mt. 122. § (1) bek.

[viii] Mt. 6. § (3) bek.