A munkabér „megvámolása”, azaz mikor és mennyi vonható le a munkabérből?

A legtöbb munkavállalónak a munkabére az egyetlen rendszeres bevételi forrása, így egyedül a munkabér összege áll rendelkezésre, hogy fedezze a mindennapi betevőt, a gyerekek iskoláztatását, a közüzemi számlákat. És hosszasan sorolni lehetne még a rendszeres, valamint az ad hoc jelleggel felmerülő kiadásokat. Ezért nem mindegy, hogy a munkáltató milyen esetekben és milyen garanciális szabályok betartása mellett rendelkezhet a munkavállaló munkabére felett.

Milyen esetekben lehet levonni a munkabérből?

A Munka Törvénykönyve a munkabér levonásnak 4 jogcíméről rendelkezik. Így a munkáltató a munkabérből levonhat

  1. a munkavállaló hozzájárulása alapján,
  2. a munkavállalónak nyújtott munkabérelőleg visszakövetelése esetén.[1]

A munkáltató köteles levonni a munkabérből

  1. jogszabály előírása,
  2. végrehajtható határozat alapján.

Mikor kerül sor levonásra jogszabály alapján?

Ha elővesszük a fizetési jegyzékünket, akkor azon láthatjuk, hogy a munkáltató a munkabér kifizetése előtt számos adót, például nyugdíjjárulékot, egészségbiztosítási járulékot, munkaerő-piaci járulékot, illetve személyi jövedelemadó előleget von le. Ezt a műveletet fejezi ki a bruttó és a nettó munkabér elnevezés, mivel a bruttó munkabérből a közterhek levonásával kapjuk meg a nettó munkabért. A munkáltató mindezeket jogszabályi előírás alapján köteles levonni.

Mikor kerül sor levonásra végrehajtható határozat alapján?

Ha a banknak nem tudjuk tovább fizetni a hitel törlesztő részleteit, és a bank megindítja a végrehajtási eljárást, akkor a végrehajtó felhívására a munkáltató köteles a munkabérből levonást végrehajtani. De végrehajtható határozat alapján vonja le a munkáltató a bíróság által megállapított gyermektartásdíjat is.  A végrehajtható határozat alapján történő levonásnak szigorú, a munkavállaló egzisztenciáját védő szabályai vannak, amelynek részleteit következő írásunkban ismertetjük.

Mikor kerül sor levonásra a munkavállaló hozzájárulása alapján?

A munkáltató saját követelését munkabérből levonás útján is érvényesítheti, azonban kizárólag abban az esetben, ha ehhez a munkavállaló szabad akaratából hozzájárult. Így például ha a munkavállaló a munkavégzésre vonatkozó előírásokat figyelmetlenségből megszegi, és ezzel a munkáltatónak kárt okoz, akkor a munkáltató kárigényével jogszerűen lép fel a munkavállalóval szemben. Ilyen esetekben tehát, amikor nem vitatott a munkáltató követelésének jogszerűsége, az igényérvényesítés gyors módja lehet, ha a munkavállaló hozzájárul a követelés munkabéréből történő levonásához. Ha a munkavállaló nem adja hozzájárulását a levonáshoz, akkor a munkáltató csak egyéb jogi úton érvényesítheti követelését (fizetési felszólítás, fizetési meghagyás, munkaügyi per).

Fontos azonban kiemelni, hogy a munkáltató kizárólag saját követelését érvényesítheti ilyen módon. Ha például a munkavállaló korábbi munkáltatója keresi meg az aktuális munkáltatót, hogy vonja le a munkavállaló munkabéréből azon követelését, amelyet korábban elfelejtett érvényesíteni, a levonás még abban az esetben sem hajtható végre, ha ahhoz a munkavállaló hozzájárul, hiszen nem az aktuális munkáltató követeléséről van szó. A szakszervezeti tagdíj esetén azonban maga a törvény írja elő a munkáltatónak, hogy amennyiben a munkavállaló írásban kéri, vonja le és a munkavállaló által megjelölt szervezet számára utalja át a munkavállaló által meghatározott összegben a szakszervezeti tagdíjat.[2] A munkáltató a szakszervezeti tagdíj levonásáért és a szakszervezet részére történő átutalásáért ellenértéket nem követelhet.

A munkavállaló hozzájárulása alapján történő levonásnak másik fontos garanciális szabálya, hogy a levonás csak a levonásmentes munkabérrész erejéig történhet. Nem kerülhet tehát sor arra, hogy a munkavállaló teljes munkabére levonásához járuljon hozzá.

Hogyan történik a munkabérelőleg levonása?

Ha a munkáltató a munkavállaló részére munkabérelőleget fizetett, azt a munkavállaló hozzájárulása nélkül, a levonásmentes munkabérrészre tekintet nélkül levonhatja. A munkáltató tehát akár a teljes munkabért is visszatarthatja, ha a munkabérelőlegre vonatkozó követelésének összege eléri a munkabér összegét.

2016.12.01.

Dr. Jónás Tünde

Munkajogi ügyvéd. Jogi diplomáját 2010-ben szerezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karán, summa cum laude minősítéssel. Egyetemi évei alatt fokozott érdeklődéssel fordult a munkajog iránt, évfolyam-és szakdolgozatát is munkajogi témában írta. A diploma megszerzését követően ügyvédjelöltként dolgozott, amely során elsődlegesen munkajogi ügyekkel foglalkozott, egy év kivételével, amely alatt általános polgári jogi gyakorlatot is szerzett. 2012-ben elvégezte a Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kara által szervezett munkajogi szakjogász képzést. Az ügyvédi szakvizsgák teljesítését követően 2014. októbere óta egyéni ügyvédként dolgozik, amely során elsősorban munkajogi ügyekkel foglalkozik.

[1] a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 161. § (1)-(2) bekezdés

[2] a munkavállalói érdekképviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről szóló 1991. évi XXIX. törvény 1. §