Szabad-e orvost választani Magyarországon?

Az ember szabadon választhatja meg, hogy melyik boltban vásárol, melyik szabóval varrajta a ruháját. Egykoron az orvosi szakma sem az állami társadalombiztosítás keretein belül nyújtotta szolgáltatását. A mai rendszerben vajon teljesen szabadon választhatjuk-e meg, hogy a kötelező befizetéseinkért járó egészségügyi szolgáltatást konkrétan mely orvosnál vesszük igénybe?

Az egészségügyi törvény[1] a szabad orvosválasztás elvét fogalmazza meg, azonban egyben számos kivételt is magában foglal. További kivételeket tartalmaz a 1997. évi LXXXIII. törvény, 217/1997. (XII. 1.) kormányrendelet is.

Mely esetekben nem érvényesül a szabad orvosválasztás joga?

  1. Nem érvényesül a szabad orvosválasztás joga, ha a páciens egészségi állapota orvos-szakmailag más orvost kíván meg, mint akit választani kíván. Hiába választja a beteg a szomszédjában lakó megbízható és nagy reményű rezidenst, aki önállóan hasi műtét végzésére nem hivatott. Hiába választja a családi rokon gyermeksebészt az édesanya, ha gyermekének panaszai idegrendszeri eredetűek, így gyermek-neurológusra van szükség.
  1. Nem érvényesül a szabad orvosválasztás joga, ha a páciens állapota a progresszivitási szinteket (alapellátás, járóbeteg szakellátás, fekvőbeteg szakellátás, országos intézetek) figyelembe véve más szintű ellátást kíván meg, mint ahonnan ő orvost kíván választani. Hiába választja a beteg a szeretett háziorvosát, ha a cukorbetegség kezelésére használatos gyógyszer beállítása fekvőbeteg szakellátásban dolgozó orvosok hozzáértését igényli.
  1. Nem érvényesül a szabad orvosválasztás joga, ha a páciens választásával az orvos nem ért egyet. Hiába választja tehát a médiából ismert plasztikai sebészt az égési sérüléseinek nyomait az állami rendszerben megműttetni szándékozó beteg, ha a választásával az adott orvos nem ért egyet, mert egy szabad perce sincs új betegeket ellátni, éjjel-nappal magán egészségügyi ellátás keretében műt.
  1. Nem érvényesül a szabad orvosválasztás joga, ha a páciensnek sürgős egészségügyi ellátására van szüksége. A beteg ebben az esetben tipikusan nincs is abban a helyzetben, hogy orvost válasszon, örül, hogy megmentik az életét.
  1. Nem érvényesül a szabad orvosválasztás joga, ha az egészségügyi ellátás alapjául szolgáló jogviszony ezt kizárja. Hiába választja a cég dolgozója az üzemorvosi ellátására a véleménye szerint hippokráteszi magasságokba emelkedő belgyógyászt, ha az illető orvos nem végez üzemorvosi tevékenységet az adott cég kötelékében.
  1. Nem érvényesül a szabad orvosválasztás joga, ha az egészségügyi szolgáltató működési rendje (ügyeletek, műszakok) szerint a választani kívánt orvos nem áll rendelkezésre. Hiába választja tehát a beteg a város legjobb nevű idegsebészét, ha az éppen pihenőnapját tölti vagy nyaral.
  1. Nem érvényesül a szabad orvosválasztás joga, ha más egészségügyi intézményből kíván orvost választani, mint ahova járóbeteg ellátásra beutalták. Hiába választja a beteg az adott település városi kórházában dolgozó traumatológust, ha a háziorvosa által adott beutalója ugyanezen település egyetemi klinikájára szól.
  1. Nem érvényesül a szabad orvosválasztás joga, ha a részleges térítési díjat a szabad orvosválasztásért a beteg nem fizeti meg. Főszabály szerint ugyanis a szabad orvosválasztás joga a beteget ugyan megilleti, de ez nem azt jelenti, hogy ez a lehetőség számára ellenszolgáltatás nélkül járna (mégis ingyenes azonban a terhesgondozás és a szülészeti ellátás esetében).
  1. Nem érvényesül a szabad orvosválasztás joga a büntetés-végrehajtás intézetekben sem.

Mely esetekben érvényesül a szabad orvosválasztás joga?

A szabad orvosválasztás tipikusan a várandósgondozás és a szülészeti ellátás körében jellemző, amikor az édesanya választásával egyetértő szülész-nőgyógyász szakorvos, nem sürgősségi ellátás keretében, részleges térítési díj megfizetése nélkül bábáskodik a gyermek világrahozatala körül.

A szabad orvosválasztás a fenti – és más hasonló – kivételekkel nem érintett esetekben is lehetséges, legfeljebb nem jellemző.

Dr. jur. et med. Varga-Orvos Zoltán L.L.M.

orvos-jogász és egészségügyi szakjogász

Dr. Varga-Orvos Zoltán a Szegedi Tudományegyetemen 2004-ben orvosi, majd 2014-ben jogi diplomát szerzett. Egészségügyi szakjogász képesítéssel rendelkezik. Jogi egyetemi diplomamunkáját az orvosi műhibaperek témakörében készítette. Végzettségein túlmenően egy családjában előfordult eset, valamint édesanyja gyógypedagógia iskolában töltött évtizedei motiválták abban, hogy az orvosi műhibaperekkel foglalkozzon, a károsultak családjának segítsen.

[1] Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 8. §