Közeleg az év vége? Kimondottan nagy a hajtás a munkahelyeden? Előre tudod, hogy nem tudod kivenni a tárgyévi szabadságod? Átvinnéd a következő évre? Mutatjuk, hogyan lehet!


A foglalkoztatottak hosszabb távú regenerálódását biztosítani hivatott éves rendes szabadságot főszabály szerint az esedékességének évében kell kiadni, amelyről a munkáltató köteles gondoskodni. Számtalan olyan körülmény adódhat azonban a foglalkoztatás során, amely miatt a szabadság tárgyévben való felhasználása akadályba ütközhet. Fontos tudni, hogy a tárgyévben ki nem adott szabadságnapokat a munkáltató nem válthatja meg pénzben, ezzel nem lehet úgymond mínuszolni az egyenleget, és következő évben tiszta lappal indítani. Alternatív megoldások azonban így is akadnak szép számmal arra vonatkozóan, hogy az éves rendes szabadságunk egy részét az újévre halasszuk.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) alapján az éves rendes szabadság alap- és pótszabadságból áll [Mt. 115. § (1) bek.]. Az az alapszabadság, amely minden munkavállalót megillet 20 nap. Ehhez jön hozzá a 25. életévtől az életkor alapján járó pótszabadság.

A munkavállalónak

25. életévétől 1,
– 28. életévtől 2,
– 31. életévtől 3,
– 33. életévtől 4,
-35. életévtől 5,
– 37. életévtől 6,
– 39. életévtől 7,
– 41. életévtől 8,
– 43. életévtől 9,
– 45. életévtől 10

munkanap pótszabadság jár az életkora alapján.

A jogszabály lehetővé tesz azt, hogy a munkavállaló életkora alapján megállapított pótszabadságát átvigye a következő évre. Ennek feltétele, hogy a munkáltató és a munkavállaló között naptári évre vonatkozó megállapodás szülessen erről [Mt. 123. § (6) bek.]. Hátránya, hogy a 25 év alatti munkavállaló esetén ez az opció a szabadságok átvitelére fel sem merülhet, hiszen nekik eleve nem jár pótszabadság ezen a jogcímen.

Egyszerűbb a helyzet, amennyiben a felek közötti munkaviszony tárgyév október elseje vagy azt követően létesült. Maga a jogszabály biztosítja ugyanis a lehetőséget, hogy ilyen esetben a munkavállaló részére megállapított arányos szabadság tárgyévet követő év március 31. napjáig felhasználható legyen [Mt. 123. § (2) bek.].

Átvihető a fel nem használt szabadság a következő évre akkor is, ha annak kiadása még a tárgyévben megkezdődik, és a következő évre maximum 5 nap nyúlik át. [Mt. 123. § (4) bek.]. Így példának okáért, ha a munkavállalónak 6 nap szabadsága ragadt benn 2017-es évre vonatkozóan és a munkáltató ennek kiadását még 2017. december 28. napján megkezdi, a folytonosságot megteremtve a 2018-os évre csupán 4 munkanap szabadság nyúlik át, így ez a megoldás jogszerűnek minősül.

Nyilvánvalóan a munkáltató működése folytán megannyi fontos gazdasági körülmény – pl. egy kiemelt, rövid határidejű tender elnyerése – merülhet fel, amely miatt nem tudja nélkülözni a munkavállalót, emiatt pedig a tárgyévre járó szabadság kiadása nem lehetséges az esedékesség évében. Ilyen esetben legfeljebb a tárgyévre megállapított szabadság egynegyede átvihető a következő év március 31. napjáig. Ez a lehetőség viszont csak azon munkáltatók számára áll nyitva, akik kollektív szerződés hatálya alatt állnak [Mt. 123. § (5) bek. c) pont].

De nemcsak a munkáltató, hanem a munkavállaló oldalán is állhat fenn olyan körülmény, amely miatt az éves szabadságot részére a munkáltató nem tudja kiadni. Ilyen körülmény lehet például az, ha a munkavállaló hosszabb időszakban keresőképtelen vagy fizetés nélküli szabadságon van. A munkáltatónak ilyenkor az akadály megszűnésétől számított 60 napon belül kell kiadni az esedékesség évében felhalmozott szabadságot [Mt. 123. § (3) bek.].

Amikor már előre lehet számolni, hogy az év zárása beláthatatlan mennyiségű teendőt szül a munkahelyünkön és konstatálnunk kell azt, hogy a decemberre tervezett, jól megérdemelt szabadságunk terve hirtelen köddé válik, mindenképpen megéri fenti lehetőségekkel számolni. Kérdés, hogy érdemes-e a probléma elé menni, és kérni a munkáltatótól, hogy a ki nem vett szabadságnapokat a követező évre csoportosítsa át? Véleményem szerint igen, hiszen egyfelől a feleknek a jogviszony alatt szoros együttműködési kötelezettségük van, másfelől ne felejtsük el, hogy a szabadság kiadása a munkáltató feladata, végső soron az ő érdeke is, hogy a helyzet törvényes keretek között kezelve legyen.

2017.12.06

dr. Rédl Petra

Jogász-politológus. Politológus alapdiplomáját 2010-ben szerezte az ELTE Állam- és Jogtudományi karán, majd 2012-ben ugyanitt közpolitika szakirányon mesterképzéses diplomát szerzett. Jogi tanulmányokat 2009-től a Pázmány Péter Jog-és Államtudományi karán folytatott, ahol 2014-ben diplomázott. Az egyetemi éveiben kiemelt érdeklődéssel fordult a munkajog felé, azon belül is a foglalkoztatáspolitika dilemmái ragadták meg leginkább. Dolgozata a XXXII. OTDK kollektív munkajogi szekciójában 3. helyezést ért el. A szerző jelenleg a Miniszterelnökség Humánpolitikai Főosztályának munkajogásza.

Felhívjuk a tisztelt olvasók figyelmét, hogy jelen írás kizárólag a közzététel idején hatályos jogi szabályozást mutatja be, tartalma időközben elavulttá válhat.