Az ember szabadon választhatja meg, hogy melyik boltban vásárol, melyik szabóval varrajta a ruháját. Egykoron az orvosi szakma sem az állami társadalombiztosítás keretein belül nyújtotta szolgáltatását. A mai rendszerben vajon teljesen szabadon választhatjuk-e meg, hogy a kötelező befizetéseinkért járó egészségügyi szolgáltatást konkrétan mely orvosnál vesszük igénybe?
Az egészségügyi törvény[1] a szabad orvosválasztás elvét fogalmazza meg, azonban egyben számos kivételt is magában foglal. További kivételeket tartalmaz a 1997. évi LXXXIII. törvény, 217/1997. (XII. 1.) kormányrendelet is.
Mely esetekben nem érvényesül a szabad orvosválasztás joga?
- Nem érvényesül a szabad orvosválasztás joga, ha a páciens egészségi állapota orvos-szakmailag más orvost kíván meg, mint akit választani kíván. Hiába választja a beteg a szomszédjában lakó megbízható és nagy reményű rezidenst, aki önállóan hasi műtét végzésére nem hivatott. Hiába választja a családi rokon gyermeksebészt az édesanya, ha gyermekének panaszai idegrendszeri eredetűek, így gyermek-neurológusra van szükség.
- Nem érvényesül a szabad orvosválasztás joga, ha a páciens állapota a progresszivitási szinteket (alapellátás, járóbeteg szakellátás, fekvőbeteg szakellátás, országos intézetek) figyelembe véve más szintű ellátást kíván meg, mint ahonnan ő orvost kíván választani. Hiába választja a beteg a szeretett háziorvosát, ha a cukorbetegség kezelésére használatos gyógyszer beállítása fekvőbeteg szakellátásban dolgozó orvosok hozzáértését igényli.
- Nem érvényesül a szabad orvosválasztás joga, ha a páciens választásával az orvos nem ért egyet. Hiába választja tehát a médiából ismert plasztikai sebészt az égési sérüléseinek nyomait az állami rendszerben megműttetni szándékozó beteg, ha a választásával az adott orvos nem ért egyet, mert egy szabad perce sincs új betegeket ellátni, éjjel-nappal magán egészségügyi ellátás keretében műt.
- Nem érvényesül a szabad orvosválasztás joga, ha a páciensnek sürgős egészségügyi ellátására van szüksége. A beteg ebben az esetben tipikusan nincs is abban a helyzetben, hogy orvost válasszon, örül, hogy megmentik az életét.
- Nem érvényesül a szabad orvosválasztás joga, ha az egészségügyi ellátás alapjául szolgáló jogviszony ezt kizárja. Hiába választja a cég dolgozója az üzemorvosi ellátására a véleménye szerint hippokráteszi magasságokba emelkedő belgyógyászt, ha az illető orvos nem végez üzemorvosi tevékenységet az adott cég kötelékében.
- Nem érvényesül a szabad orvosválasztás joga, ha az egészségügyi szolgáltató működési rendje (ügyeletek, műszakok) szerint a választani kívánt orvos nem áll rendelkezésre. Hiába választja tehát a beteg a város legjobb nevű idegsebészét, ha az éppen pihenőnapját tölti vagy nyaral.
- Nem érvényesül a szabad orvosválasztás joga, ha más egészségügyi intézményből kíván orvost választani, mint ahova járóbeteg ellátásra beutalták. Hiába választja a beteg az adott település városi kórházában dolgozó traumatológust, ha a háziorvosa által adott beutalója ugyanezen település egyetemi klinikájára szól.
- Nem érvényesül a szabad orvosválasztás joga, ha a részleges térítési díjat a szabad orvosválasztásért a beteg nem fizeti meg. Főszabály szerint ugyanis a szabad orvosválasztás joga a beteget ugyan megilleti, de ez nem azt jelenti, hogy ez a lehetőség számára ellenszolgáltatás nélkül járna (mégis ingyenes azonban a terhesgondozás és a szülészeti ellátás esetében).
- Nem érvényesül a szabad orvosválasztás joga a büntetés-végrehajtás intézetekben sem.
Mely esetekben érvényesül a szabad orvosválasztás joga?
A szabad orvosválasztás tipikusan a várandósgondozás és a szülészeti ellátás körében jellemző, amikor az édesanya választásával egyetértő szülész-nőgyógyász szakorvos, nem sürgősségi ellátás keretében, részleges térítési díj megfizetése nélkül bábáskodik a gyermek világrahozatala körül.
A szabad orvosválasztás a fenti – és más hasonló – kivételekkel nem érintett esetekben is lehetséges, legfeljebb nem jellemző.
[1] Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 8. §