A családi konfliktusok, megromlott kapcsolatok rendezésének legmegfelelőbb, „szelíd” módjának pedig a családi mediációt tekinthetjük.[i]

Mit jelent a kapcsolattartási jog?

A Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban Ptk.) alapján a gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével, illetve a kapcsolattartásra jogosultakkal[ii] személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn, a gyermeket nevelő szülőnek (gondozó szülő) vagy más személynek pedig kötelessége a zavartalan kapcsolattartás biztosítása.[iii]

Amikor a szülők elválnak, gyermekükkel való kapcsolattartásról legtöbb esetben a bíróság hoz döntést, meghatározva annak időpontját, időtartamát, helyét. A bírósági ítéletnek sok esetben a különélő szülő a gyakorlatban mégsem tud érvényt szerezni. Azért, mert például a gyermek éppen a kapcsolattartás időpontjában betegszik meg, vagy pont arra az időpontra esik egy halaszthatatlan és váratlan program. Akár az is előfordulhat, hogy először ritkulnak a kapcsolattartások, később pedig teljesen megszűnnek. Így megszakad a gyermek kapcsolata a külön élő szülővel és annak családjával. Előfordulnak olyan esetek is, amikor vannak ugyan láthatások, de állandó viszályok, indulatok kíséretében.

A családoknak ilyenkor segítségre van szükségük problémáik, konfliktusaik megoldására, a szülő-gyermek közötti kapcsolat ápolására, amelyekre megoldást nyújthat a kapcsolatügyeleti mediáció.[iv] A távollévő szülő kapcsolattartásának körülményeit ilyen esetben mediációs ülés keretében rendezhetik az érintettek. Ez azt jelenti, hogy egyeztetik a gyermekkel való találkozás idejét, helyét, megegyeznek a jelenlévők személyében, és minden egyéb szükséges kérdésben. Hazánkban a kapcsolatügyeletek nagy része a Gyermekjóléti Szolgálatban működik, állami és önkormányzati támogatással, ezeken kívül pedig egy-két nevelési tanácsadó és civil szervezet működtet kapcsolatügyeletet.

A kapcsolatügyelet

A kapcsolatügyeletek célja a gyermek és a kapcsolattartásra jogosultak számára  a találkozásra, együttlétre alkalmas semleges hely, gyermekvédelmi közvetítői eljárás biztosítása, valamint önálló szakmai módszertani programmal rendelkező kapcsolatügyeleti szolgáltatás nyújtása.[v] A kapcsolatügyeleti mediáció alatt a közvetítő törekszik a felek közötti kapcsolat kiépítésére, javítására, ápolására.

Akkor sikeres a közvetítői tevékenység, ha a mediátor eléri azt, hogy a gyermek a szülőtől, nagyszülőtől, testvértől való fizikai elszakadása ellenére sem távolodik el lelkileg, és így nem támad olyan érzelmi hiányérzete, amely megzavarná személyiségfejlődését, és egészséges felnőtté válását.

A kapcsolatügyeleti mediáció jellemzői

A kapcsolatügyeleti mediáció egy gyermekvédelmi célú szolgáltatás, amely a gyermekek jogait juttatja érvényre. Ebből következik, hogy a mediátornak gyermekvédelmi szakembernek kell lennie, aki nyíltan gyermekpárti fél a szülők konfliktusában. A mediáció általános szabályai itt is érvényesülnek azzal, hogy e speciális forma mutat némi eltérést a közvetítői eljárás általános gyakorlatához képest. Az első ilyen szembetűnő különbség, az a gyermek elsődleges érdeke.

A mediátor nem lehet semleges résztvevője ezen eljárásnak,
a gyermek érdekeit kell képviselnie minden esetben.

Ennek következtében a szülők közötti megállapodást csak akkor írja alá, ha az megfelel a gyermek érdekének.[vi] További lényeges eltérés, hogy a kapcsolatügyelet során a közvetítő segítséget nyújt a megállapodásban foglaltak megvalósulásához, ami azt jelenti, hogy  a megállapodás megkötése után a kapcsolatügyeleti eljárás továbbfolytatódik, hiszen a mediátor a kapcsolatügyeleti megállapodás létrehozásán túl kontrollálja a szülő-gyermek találkozásokat is.[vii]

Általában páros és sétáló mediációban folynak a tárgyalások, amelyekben a mediátor nemcsak a folyamatot tartja kézben, hanem témákat is meghatároz, amely témák megtárgyalásától nem tekinthet el.

Amit mindenképp meg kell határozni, ami a hatósági határozatban is szerepel, az a kapcsolattartás helye, időtartama, gyakorisága, a kapcsolattartás résztvevői, az elmaradt kapcsolattartás pótlásának módja. Ezeken felül a kapcsolatügyelet módszerével kapcsolatos témákat is rögzíteni kell: beszoktatás, zsilipelés, az átadás-visszaadás módja, visszajelzés a visszaadásról, visszajelzés az átadás - átvételről, rendkívüli tárgyalás, legközelebbi tárgyalás időpontja, kapcsolattartás módja, ajándék, ételek, tartásdíj. Természetesen ezen témákon felül a felek egyéb témákat is hozhatnak, azonban minden témánál a gyermek mindenek feletti érdeke kell, hogy szem előtt legyen.[viii]

A családi mediáció során, ha csak lehet, akkor mellőzni kell a tanácsadókat (rokonok, ügyvéd), mivel legtöbbször csak tovább súlyosbítják a konfliktust. A tanácsadók részvétele csak akkor megengedett az eljárásban, ha az a gyermek érdekében áll, és segíti a szülők közötti megállapodást.

A kapcsolatügyeleti mediáció a kapcsolattartás rendezésének azon módja, amit véleményem szerint kár lenne „veszni hagyni”. A házassági bontó- és általában a családjogi perek egyik legérzékenyebb pontja és egyben egyik legnehezebb döntése a kapcsolattartás kérdése, amit sok esetben a felek nem tudnak békésen rendezni. Egy dolgot azonban a szülők nem felejthetnek el, annak érdekében, hogy a gyermekük mindkét szülőjét maga mellett tudhassa, a gyermek kapcsolattartási jogának minden esetben érvényesülnie kell.

[i] BARINKAI Zsuzsanna: Családi mediáció. in: SÁRINÉ SIMKÓ Ágnes (szerk.): Mediáció. Közvetítő eljárások. Budapest, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, 2012. 161. o.
[ii] Ptk. 4:179. § (1)
[iii] Ptk. 4:178. §
[iv] Marta BLANCO CARRASCO: Los puntos de encuentro familiar y el derecho de los menores a mantener una relación con sus progenitores, in: Cuadernos de Trabajo Social Vol. 21 (2008)
[v] SOMFAI Balázs: Közvetítés a gyermek érdekében. Családi jog 2009/1. 15 - 17. o.
[vi] Inmaculada PRESAS GARCÍA: La mediación familiar. Una alternatíva en el proceso judicial de separación y divorcio. Madrid, LA LEY, 2009. 345. o.
[vii] NAGY Márta: Bírósági mediáció. Szeged, Bába Kiadó, 2011. 91. o.
[viii] KARDOS Ferenc: Gyermekközpontú közvetítés, Kapcsolatügyeleti mediáció. Budapest, Kapcsolat 2000 Pszichológiai Betéti Társaság, 2011. 104 -105. o.