A depresszióról a pszichiáter szemével
2016. szeptember, 26. írta
A depresszióról a pszichiáter szemével
Jog és Pszichológia Tanácsadó Bt., dr. Kundrák Villő

Mi tulajdonképpen a depresszió? Betegség-e vagy indokolt szomorúság? Gyógyítható egyáltalán? Ilyen és hasonló kérdések sokakban felmerülnek, hiszen erről a szinte mindannyiunkat érintő témáról még mindig keveset tud a közvélemény. Sokan egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a depresszió fogalmával, nem tudják, hogy a hangulat megváltozása betegséget jelenthet, amivel éppúgy orvoshoz kellene fordulnunk, mint amikor például fáj a fogunk, és a legtermészetesebb módon megyünk vele a fogorvoshoz. Sok esetben az információhiány vagy a téves információk és sokszor a környezetünk reakciói gátolják meg a segítségkérést. Hiszen sokszor hallhatjuk azt, hogy a depressziós emberről, aki körül látszólag minden rendben van, azt gondolják “csak össze kéne szednie kicsit magát” vagy “már megint hisztizik” esetleg “jó dolgában már nem tudja mit csináljon” . A valóságban a depressziós ember beteg, nem hisztizik, és éppen az a legfőbb baja, hogy nem képes “összeszedni magát”, és sokszor valóban nem tudja mit is csináljon, van-e értelme bárminek.


Gyógyult depressziós betegek, akik más testi betegségeken is átestek, a depressziót az őket ért legnagyobb szenvedésként írták le, amihez képest eltörpül az a fájdalom, amit például egy veseköves roham vagy más testi tünetek okozhatnak.

Mit tart a mai orvostudomány depressziónak?

A depresszió a hangulatzavarok közé tartozó pszichiátriai betegség. Az élet szinte minden területére hatással van: károsítja családi és más emberi kapcsolatainkat, mindennapi tevékenységünket és munkahelyi teljesítményünket.

A depresszió sokkal gyakoribb betegség, mint azt sokan gondolják. Magyarországon a felnőtt lakosság több mint 20%-a élete folyamán átél legalább egy depressziós időszakot.

Leggyakoribb tünetei: nyomott, depressziós hangulat, az érdeklődés és örömérzés elvesztése, döntésképtelenség, állandó fáradtság, a gondolkodás meglassulása, önvádlás, bűntudat, értéktelenség érzése, halállal kapcsolatos, súlyosabb esetben öngyilkossági gondolatok, étvágytalanság és fogyás (ritkábban hízás), álmatlanság (ritkábban aluszékonyság).

Orvosilag akkor mondható ki a depresszió diagnózisa, ha a felsorolt tünetek közül 5 legalább két hétig fennáll. Megnehezítheti a depresszió felismerését, hogy a betegség egyes esetekben elsősorban más betegséggel nem magyarázható testi – pl. szív, gyomor, mozgásszervi – tünetek, fájdalmak formájában is jelentkezhet, de a háttérben általában ekkor is megtalálhatók a lelki tünetek is. A depresszió kezelése minden esetben indokolt, érdemes panaszainkat a háziorvosnak vagy pszichiáter szakorvosnak őszintén elmondani. Ha hozzátartozóinknál észlelünk a tüneteket, segítsünk abban, hogy minél előbb szakemberhez forduljon!

A depresszió az esetek túlnyomó többségében ma már eredményesen gyógyítható.


Következő olvasása
A skizofrénia hátterében