Teártális, eltúlzott fellépések, csábító, szexualitástól fűtött magatartás, labilis érzelmi élet, folyamatos figyelem iránti igény. Íme néhány a hisztrinokusok jellemzői közül.
A személyiségzavarok általános ismérve, hogy az adott zavarra jellemző specifikus magatartásbeli-és élménymintázat már fiatal felnőttkorban megmutatkozik és az élet számos területére, tehát a munkára, a teljesítményre, a szociális funkciókra, valamint a családi, baráti és párkapcsolatokra is kihat. A hisztrionikus személyiségzavarban szenvedők a többi személyiségzavarhoz hasonlóan a legtöbb esetben alacsony betegségbelátással rendelkeznek – tehát számukra természetes többek között a feltűnő viselkedés és az élményeiknek, érzelmeiknek felfokozott módon történő, drámai előadása.
Igyekeznek felhívni magukra a figyelmet és élvezik, hogyha a középpontban lehetnek, ezzel a viselkedésükkel pedig könnyen beszippantják a körülöttük levőket a saját világukba.
Ha nem rájuk irányul minden figyelem, kényelmetlenül érzik magukat és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy ők képezzék a környezetük centrumát. Szeretik, ha zajlik körülöttük az élet, sohasem unatkoznak, hiszen mindig új impulzusokat keresnek és felettébb extrovertáltak is, tehát a külvilág ingerei iránti nyitottság jellemzi őket. Ez a nyitottság szélsőséges, hiszen sokszor gátlástalanságba, azonnali szükségletkielégítésbe, veszélyes magatartásba torkollik. Annak ellenére, hogy szívesen beszélnek az érzelmeikről, igazából sekélyesek, nehezen élnek meg igazán bensőséges emóciókat. Bár magabiztosnak mutatkoznak, belül törékenyek, sérülékenyek, instabilak és félnek az egyedülléttől. Nagyon hamar hiszik azt, hogy kapcsolataik szorosak és komolyak, ám ha úgy élik meg, hogy a partnerük vagy barátjuk nem osztozik az érzelmeikben, a másik hibáztatása mellett továbbállnak.
Ebből is látható, hogy ezek a személyek én-központúak és kapcsolataik elképzeléseikkel szemben sokkal inkább felszínesek és helyzetfüggőek, mint mélyek. Emellett viselkedésük egyik fontos, meghatározó aspektusa a csábító, szexualitástól fűtött magatartás: a betegség gyakoribb a nők körében és a hisztrionikus személyiségzavarral küzdők provokatívak, incselkedőek, szívesen flörtölnek a másik nemmel. Ugyanakkor, ha csábításuk válaszra talál, frigiden viselkedhetnek, ami példázza, hogy igazából félnek saját szexualitásuktól és ezzel a viselkedéssel csupán a vágyott, gyermekkorban meg nem kapott közelséget szeretnék kicsikarni.
Kialakulásához gyermekkori tényezők járulnak hozzá. A pszichodinamikus elmélet szerint a hisztrionikus személyiségzavar alapja az anyai ráhangolódás hiánya: az anya csecsemőkorban nem tudta kielégíteni a gyermek közelségre vonatkozó szükségleteit, ezért a gyermek közelségkeresés céljából az apjához fordul, akinél a bűbájos, kedves viselkedés elegendő a figyelem felkeltésére. Így tehát megtanulja, hogy a kacérkodás által a középpontba kerülhet és ezt viszi tovább a későbbi kapcsolataira. Míg a viselkedési és érzelmi dinamika fennmarad, ennek okát a személy magában elfojtja. Az elfojtáson kívül másik vezető elhárításuk a konverzió és a szomatizáció, amely során a nem kifejeződhető, szorongató érzelmek testi tünetek, fájdalmak formájában törnek utat maguknak.
A hisztrionikus személyiségzavar az egyik legjobb színvonalú személyiségzavar. Terápiára alkalmasak, hiszen legtöbbször képesek és hajlandóak az önfeltárásra és a terapeutával való kapcsolat kialakítására. Tipikus a terapeutával szembeni szexuális áttétel, ami a páciens korai kapcsolataiban kialakuló érzelmeknek a terapeutára vetítését jelenti. A csoportterápia is hasznos lehet számukra, hiszen aktív résztvevői lehetnek a körnek.