A szüleink életünkre gyakorolt hatása eltagadhatatlan. Az, hogy ők hogyan bántak velünk gyermekkorunkban, mekkora biztonságot nyújtottak, hogyan szerettek, mennyire következetesen reagáltak a szükségleteinkre, jelentősen befolyásolja a jövőnket. Mindez hat többek között az énképünkre, az önértékelésünkre, a magabiztosságunkra, és a kötődésünkre is.
Kötődés
A kötődésünk lehet biztonságos, vagy bizonytalan: elkerülő, ambivalens vagy dezorganizált. A bizonytalan kötődésünk annak eredménye, ha a szülő érzelmileg elérhetetlen, kiszámíthatatlan, vagy abuzív. Ezek mind elhanyagoló viselkedésmódok.
Elhanyagolás
Elhanyagolásról beszélhetünk fizikai és lélektani értelemben egyaránt. Sajnos előfordul, hogy a gyermek nem kapja meg a fejlődéséhez szükséges táplálékot, szülői jelenlétet, tetőt a feje fölé, kellő figyelmet, érintést. Tehát akkor, ha érzelmileg nem reagálunk a gyerekre, a fontossági lista végére soroljuk, akkor elhanyagoljuk őt.
Tehát akkor, ha érzelmileg nem reagálunk a gyerekre, a fontossági lista végére soroljuk, akkor elhanyagoljuk őt.
Hatások
Az is megtörténhet, hogy ez a fajta kiszolgáltatottság, amit a gyermek megél arra fogja őt ösztökélni, hogy minél erősebb kontrollt ragadjon később a kezébe, így a nárcisztikus vonásai felerősödhetnek. Annak érdekében, hogy biztonságban érezze magát mások elnyomásáig is elmehet.
Előfordulhat ezek mellett az is, hogy, ha a szülők verbális vagy fizikai abúzussal fenyegetik őt vagy akár egymást, akkor ezt a működésmódot eltanulhatja és továbbviheti a felnőtt életébe.
Feloldozás
Kiutat jelenthet, ha vannak olyan rokonok a családban, akik figyelnek a gyerekre. Vagy ha olyan közösségekbe kerül, ahol barátok által megtanulhatja, hogy felé lehet őszinte szeretettel és törődéssel fordulni. Hogy bízhat egy másik emberben. Lehetnek olyan tanárai, akik valamilyen szinten jóváírhatják a káros szülői mintát.
A szüleink elkísérnek minket életünk történetében, akarjuk, vagy sem. Viszont nem dől el minden gyermekkorban, hiszen az életünket alakítják, formálják későbbi tapasztalataink: a minket körülvevő emberek, a könyvek, amiket elolvasunk, az információ, amit beengedünk.
Ha elhanyagolt gyerkőcöt sodor az utatokba az élet, karoljátok fel, adjátok meg neki a hitet, hogy nem minden ember cserbenhagyó. Kiskorunkban a szüleink a világunk, ezért hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy mindenki olyan, mint ők. Ez az illúzió egy idő után leomlik. Ha valakinek elhanyagolóak a szülei, akkor legyetek ti az illúzió-lerombolók és segítsetek azoknak, akik értéktelennek érzik magukat. Éreztessétek velük, hogy számítanak. Hogy nincsenek egyedül.
