Csalódás, harag, düh, megbántottság, megalázottság. Mind-mind olyan negatív érzések, melyeket gyakran érezünk, ha igazságtalanság ér minket. Hosszabb távon azonban önmagunknak okozhatunk súlyos, akár egészségügyi károkat is, ha a múlt sebeit begyógyulatlanul tátongani hagyjuk.

Tudta, hogy a harag többek között olyan állapotot eredményez, mintha állandó stresszhatásnak lenne kitéve a szervezete? Ennek következtében pedig emelkedik a szív és érrendszeri problémák, daganatos vagy autoimmun megbetegedések valószínűsége. A megbocsátás hatására azonban csökken a stressz, feszültség, depresszió, mely eredményeképpen pozitív irányú változás indul el.

Hogyan is bocsássunk meg?

A megbocsátás alatt nem azt értjük, hogy a sérelmet elfelejtjük, elnyomjuk a tudattalanba, igazolni próbáljuk, vagy nagylelkű feloldozást adunk haragosunknak.

Az esemény által kiváltott egyéni érzések jogosságát senki nem kérdőjelezheti meg. A felszabaduláshoz elengedhetetlen, hogy tudatosítsuk, kifejezzük és átéljük a feltörő érzéseket. Az elkendőzött és elnyomott, bennünk munkáló érzések ugyanis idővel rejtett formában felszínre törnek, és tudattalanul is hatást gyakorolnak kapcsolatainkra és boldogulásunkra. Ám vigyázzunk, hogy egészséges érzelemmegélésből ne csússzunk át az önsajnáló magatartásba.

Átélés után viszont el kell engedni az érzéseket és a múlt fájdalmait, mivel a megtörtént eseményeken változtatni nem tudunk, maximum új nézőpontból szemlélve átkeretezni azokat. 

A továbblépés feltétele, hogy ne azon rágódjunk folyton, mit kellett volna másképp tennünk, hanem tudatosítsuk a jelenlegi helyzetünket, mi van most, és hogyan tudjuk innen folytatni életutunkat.

Az igazi megbocsátás egy olyan folyamat, mely nem egyik pillanatról a másikra következik be, ám hasznunkra lehet néhány, az érzelmek megélését és a megbocsátási folyamatot elősegítő gyakorlat.

Nézzünk ezek közül egyet: Írjunk levelet annak a személynek, akinek nem sikerült ezidáig megbocsátanunk (ez a személy lehet már nem élő személy, és természetesen önmagunk is). A megírt levelet nem kell eljuttatnunk a sérelmet okozó személynek, hanem arra szolgál, hogy őszintén megfogalmazzunk a sérelem által kiváltott érzelmeket, melyek bennünk keletkeztek, hiszen az érzelmek tudatosítása és megélése segíthet az élmény feldolgozásában. Ne az eseményt állítsuk a fókuszba, hanem azt: Mit érzünk? Kifejezhetjük magunknak a megbocsátás szándékát, ezek után léphet életbe az elengedés és továbblépés felszabadító érzése.

Honnan tudjuk, hogy sikerült-e már valóban,szívből megbocsátanunkaz ellenünk vétkezőknek?

Ha felidézed az adott eseményt, és heves indulatokat vált ki belőled, düh és feszültség esetleg megtorlási vágy uralkodik el rajtad, akkor bizonyára még nem sikerült feldolgoznod és elengedned az adott személyt és sérelmet. Ha igazán sikerül megbocsátanod, és múlt időbe helyezned a múltad, képessé válsz minden jót kívánni a személynek, aki megbántott, és felszabadultan tudod jelenedet és jövődet megélni. Sokszor képtelenek vagyunk egy régmúlt esemény miatt felszabadultan megélni a jelent, és a nyitva hagyott sebekkel a saját boldogságunkat szabotáljuk. A megbocsátás és a terhek elhagyása tehát saját jóllétünk miatt szükséges.