Napjainkban egyre több családot érint akár közvetlenül, akár közvetetten a függőség kérdésköre, sok nehézséget, konfliktust és tehetetlenség érzését hozva ezzel életükbe. Ahogy azt Demetrovics Zsolt tollából is olvashatjuk, amikor függőségről beszélünk, meg kell különböztetnünk egymástól a kémiai és a viselkedési függőséget.

Míg a kémiai függőségek esetében, mint ahogy azt az elnevezés is mutatja, valamilyen kémiai anyag – például az alkohol vagy drog - „fogyasztása” válik a függőség tárgyává, addig a viselkedési függőségek esetében egy rendszeresen ismétlődő cselekvés, viselkedés rabjává válik az egyén. Ez a viselkedés a teljesség igénye nélkül lehet például állandó vásárlási kényszer, határtalan szerencsejátékozás, vagy állandó interneten való lógás, vagy éppen munkamánia, kényszeres lopás, vagy kapcsolati függőség, amikor mindegy, hogy ki, csak valaki legyen mellettünk. Egy biztos: legyen szó akár kémiai, akár viselkedési szenvedélybetegségről, mindkettő mind a függő életében, mind annak környezetében káros és romboló hatású, sokszor emberéletet sem kímélő ördögi kör.

Mégis, melyek azok a tényezők, amelyek szerepet játszhatnak a függőségek kialakulásában?

Sokunkban merülhet fel az a kérdés, hogy vajon mitől függ az, hogy az egyik ember kipróbálja a szert vagy nem? Függővé válik vagy sem? Hiszen az is előfordulhat, hogy valaki kipróbálja ugyan a szert, de nem válik függővé, meg tudja tartani azt a bizonyos mértéket vagy még kellő időben segítséget kaphat, vagy szerencsésebb esetben saját maga felméri a helyzetét és van ereje változtatni. Rácz József: A drogkérdésről őszintén című könyvében az alábbi 4 tényezőt említi meg, mint az egyéni drogkarrier kialakulásában legfontosabbakat.

• Drogok sajátosságai (drogoktól elvárt hatás, drogok elérhetősége, beszerezhetősége, ára)
• Drogfogyasztó jellemzői (az egyén genetikai, biológiai és pszichológiai tényezői)
• Családi háttér (szülői háttér, érzelmi kapcsolatok, korábbi függőségek és traumák a családban)
• Társadalmi, környezeti hatások (társadalom és média hatása, kortársak befolyásoló hatása)
  

Az előbbiekben felsorolt 4 tényező közül most a drogfogyasztó pszichológiai jellemzőit és a család szerepét emelném ki részletesebben. Önkéntes rádiós munkám során több interjút is készítettem terápián lévő szenvedélybetegekkel, mentoraikkal, volt függőkkel és addiktológusokkal. Ezek a beszélgetések legtöbbször egy irányba mutattak: az egyéni függőségi történetek hátterében általában valamilyen feldolgozatlan trauma és/vagy hiányérzés állt. Ez a trauma lehetett például a szülők válása, egy családi tragédia, valamilyen függő családtag jelenléte a családban, vagy akár az, hogy a gyermekre fiatalként nem jutott elegendő figyelem. Ahogyan azt Rácz József is írja: „Minél kielégítőbbnek ítéli a fiatal a szülőkkel való kapcsolatát, annál kisebb a drogfogyasztás előfordulási aránya.”

Jogosan merülhet fel az a kérdés is, hogy valójában mikortól tekinthető valaki függőnek?

A függőség kialakulása egy folyamat, mely során több jel is utal a jelentkező veszélyre. Egyfajta vészharangként értelmezhető a tolerancia kialakulása, amely azt jelenti, hogy ugyanolyan mértékű „élmény” eléréséhez egyre nagyobb „adagra” van szüksége az egyénnek. Egyre inkább növelnie kell az elfogyasztott mennyiséget ahhoz, hogy ugyanazt a szintű élvezeti hatást adja a szer fogyasztása vagy az adott cselekvés elvégzése. A tolerancia mellett fontos vészjelző faktor még a kontrollvesztés is, amit leginkább az egyén időhöz, anyagiakhoz és az emberekhez való viszonyulásának megváltozásában figyelhetünk meg. Kezdi elhanyagolni a korábbi fontos tevékenységeit, emberi kapcsolatai kezdenek megromlani és egyre több kétes ügybe keveredik lopás vagy egyéb szabálysértési ügyei miatt, amit leginkább a függőségére költött pénzszerzés céljából követ el.

Összességében tehát elmondható, hogy nagyon fontos, hogy egy gyerek milyen családban nő fel. Életét erősen meghatározza az, hogy szüleitől és a tágabb családtól milyen mintákat tud elsajátítani. Ahogyan azt Demetrovics Zsolt is írja „a családi tényezők szerepe nem hangsúlyozható eléggé a pszichoaktívszer-függőség kialakulásában és fennmaradásában.” Természetesen ez nem jelenti ok okozati összefüggésként, hogy a diszfunkcionális családok gyermekei valamilyen függőségi problémával fogják szembe találni magukat. Az ideálistól eltérő családi háttér viszont jelző értékű lehet arra vonatkozóan, hogy az ilyen családokban felcseperedett fiatalok nagyobb kockázatnak vannak kitéve, mint az egészséges családokban szocializálódott társaik. Hoyer Mária könyvében olvashatjuk azt a megállapítást, mely szerint a nemzetközi és hazai kutatási eredmények alapján is a súlyos és hosszan tartó droghasználat szinte a legtöbb esetben diszfunkcionális családi működés révén alakul ki. Törekedjünk tehát arra, hogy szülőként vagy leendő szülőként olyan kapcsolatot építsünk ki gyermekünkkel, gyermekeinkkel, amelyben ők bármikor bizalommal fordulhatnak hozzánk és tudják, hogy ott vagyunk nekik és nincsenek egyedül. Legyen fontos a családban a kommunikáció és legyen időnk egymásra, családtagokra. Minden családban vannak és lesznek is nehézségek és konfliktusok, de törekedjünk ezek megoldására és ne a szőnyeg alá söpörjük a problémákat. Ha azt érzékeljük, hogy gond van, beszéljünk róla és ne féljünk segítséget kérni, mert attól nem leszünk kevesebbek. Sőt! Egy nagy lépést teszünk a családért! Sosem késő elkezdeni változtatni, sosem késő elkezdeni változni. Hajrá!

Felhasznált irodalom:

Demetrovics, Zs. –Komáromi, Éva. (2009). Az addiktológia alapjai III., Elte Eötvös Kiadó.
Dr. Rácz, J.és munkatársai (2000). A drogkérdésről-őszintén. Lap és Könyvkiadó Kft.
Hoyer, M. (2010). Sóvárgás és szenvedés. Budapest: L’Harmattan.