A tériszony vagy magasságiszony - latinul akrofóbia - magaslattól, magas helyektől való félelmet jelent. Elnevezése a görög ’Akra’ szóból származik, ami sziklát, csúcsot jelent. Pszichiátriai szempontból az agorafóbiákhoz soroljuk, mivel a térben elfoglalt helyzettel kapcsolatos, irracionális félelmet fejez ki. Erről a típusú természeti fóbiáról akkor beszélünk, ha az egyént magas emeletre, hegycsúcsra érve, kilátón, toronyban, vagy egy gangos épület emeleti keskeny folyosóján szédülés fogja el, úgy érzi, nem kap levegőt, remegni, izzadni kezd, szívverése felgyorsul, hányinger kerülgeti, elfogja a „lehúz a mélység“- érzet.
Tériszony a mindennapokban, avagy mennyire van hatással az életünkre?
Vannak, akik már hétköznapi esetekben; erkélyre kilépve, vagy létrára mászáskor tapasztalják ezeket a szorongásos tüneteket. A magasságfóbia elég gyakori, egyes becslések szerint a lakosság 3-5 százalékát érinti. Az emberek többségének csak a fenti, speciális helyzetekben jelentkeznek panaszai, azonban vannak olyanok is, akiknek ez a jellegű félelem súlyosan megnehezíti a mindennapjaikat. Egyesek beszámolói szerint, bár nincsenek öngyilkossági gondolataik, mégis egyfajta késztetés hatalmasodik el rajtuk, hogy leugorjanak, belevessék magukat a mélybe. E fóbia tehát nem csak az életminőséget ronthatja, nem csak élményeket vonhat meg tőlünk, hanem akár a testi épségünkre is veszélyes lehet. Mások életében azonban egyáltalán nincs jelen a magasságtól való félelem. Többnyire utóbbiak közül kerülnek ki a magasban végzendő munkák szakemberei: darukezelők, tetőfedők, ipari alpinisták, vagy gondoljunk csak a nemrégiben moziban sugárzott Kötéltánc című filmben megelevenített Philippe Petit francia kötéltáncosra. Utóbbi vetítése során egyébként sok nézőnél már csupán a látványtól jelentkezett a jellegzetes szédüléses, gyomorszorító rosszullét.
Ősi védelmező ösztön vagy átok?
Evolúciós pszichológusok szerint a magasságfóbiát a génjeikben hordozzuk, és az alkalmazkodás, az adaptáció kialakulásában van elvitathatatlan szerepe. Természetes módon segít minket a veszélyes helyzetek elkerülésében. Történelmi szempontból érdemes megemlíteni a szikláról, magas pontokról való mélybelökést, mint régi kivégzési módszert.
A kutatások szerint kialakulásában a genetikai megalapozottság mellett tanulási folyamat is szerepet játszik, valamint a korai tapasztalatoknak, a személyiségnek, a modellkövetésnek, traumatikus eseményeknek is jelentősége van. Utóbbira jó példa, Alfred Hitchcock Vertigo, azaz Szédülés című filmje. Akik látták, talán emlékeznek rá, hogy a főszereplő John "Scottie" Ferguson pont azért kényszerül kilépni a rendőrség kötelékéből, mert egy balesetet követően nála kialakult magasságtól való rettegése miatt nem tudja tovább ellátni munkáját.
A tériszonyos embernek torzul az érzékelése a magasban, a távolságokat, mélységeket nagyobbnak becsüli. Fontos tudni, hogy ehhez hasonló megváltozott észlelést és következményes szorongásos tüneteket egyes testi betegségek, eltérések is előidézhetnek. Ide tartoznak egyes szembetegségek, mint például a fénytörési zavarok, szemtengelyferdülés, illetve a belső fülben található egyensúlyozó szerv eltérései.
Egy életen át elkísér vagy létezik megoldás?
Segítségért legtöbbször azok fordulnak, akiknek a tünetek a mindennapjaikat vagy munkavégzésüket megnehezítik, életterüket jelentősen beszűkítik.
Az akrofóbia pszichoterápiájában többféle megközelítés létezik. Az egyik, a kognitív-viselkedésterápia esetén abból indulunk ki, hogy amit egyszer „rosszul” megtanultunk, azt szintén tanulási folyamattal korrigálni lehet. Nagyon eredményes az ún. deszenzitizálás. Ennek során először relaxálni tanítjuk meg a klienst. Ha ezt elsajátította, akkor ellazult állapotban a szorongást kiváltó helyzetet először csak gondolatban képzeltetjük el vele, majd, ha ez már jól megy, akkor ezt fokozatosan a valóságban is megvalósítjuk. Manapság egyre több ember számára elérhetővé válik a virtuális valóság-laboratórium, ami hazánkban a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikáján található meg. Itt más jellegű fóbiákat is kezelnek virtuális valóság-technikával. A kezelés ebben az esetben is a fokozatosságon alapul, és relaxációs gyakorlatokkal indul.
A pszichoterápiás módszer mellett létezik gyógyszeres terápia is, amely szorongásoldó és antidepresszívum szedését jelenti. Az antidepresszívumok esetében ez legalább fél éves kezelést igényel pszichiátriai ellenőrzés mellett.