Talán hallott már ennek a módszernek a létezéséről. Sőt már lehet el is ment egy ilyen csoportba. De vajon jó helyen járt?

Napjainkban egyre többféle módszerről, segítségről hallhat az ember azzal kapcsolatban, hova fordulhat, ha problémája akad. Éppen emiatt nehéz lehet kiválasztani a legideálisabbat.

A családállítás módszere azért lehet megosztó, mert bár tényleg nagyon hatékony módszer, nem jelent mindenre megoldást, ráadásul van olyan része, amely tudományosan nem magyarázható, és ez sokak számára ijesztő lehet. Szeretném megosztani a tényeket, és eloszlatni a kételyeket a módszerrel kapcsolatban.

Mi benne a tudományos és mi nem az?

Alapvetően a családállítás az Ön eredendő családját vizsgálja, olyan szempontból, hogy van-e esetleg olyan trauma, nehézség a családban, amelyet átvehetett, "megörökölhetett" érzésben, viselkedésben, akár sorsban is, anélkül, hogy tudna róla. Ebből a gondolatból tapasztalati úton kikísérletezett módon alakult ki a klasszikus családállítás.

A klasszikus családállítás elméleti alapjai olyan pszichológiai irányzatok által megfogalmazott és leírt működési módokon nyugszik, mint a családterápia, pszichoanalízis és a szociálpszichológia.

A családállítás alapja a rendszerszemlélet, ami azt jelenti, hogy minden, ami rendszerben működik, megjeleníthető és változtatható a megfelelő szabályok tiszteletben tartásával.

Például rá lehet nézni egy munkahelyi rendszerre: mitől, hogyan működhetne jobban? A választásait is meg lehet könnyíteni akképpen, ha megnézi, hogy a rendszerében hogyan jelennek meg a választható pontok, mint ahogy akár egy személygépkocsi rendszerében is meg lehet állapítani állítás segítségével, hogy melyik alkatrész a hibás. Mivel a család is rendszer, bele lehet nézni a család mélylélek-szintű mozgásába, feltárva ezáltal azokat a családi traumákat, amelyek generációkon keresztül problémát okozhatnak.

A családállítás során a családtagokat, tehát a rendszerelemeket a csoporttagok „képviselik”, ami azt jelenti, hogy ők képezik le magát a rendszert.

Bárki alkalmas arra, hogy bármilyen rendszerelemet megjelenítsen, tehát a családállítás csoportokon ismeretlen emberek segítenek egymásnak „megmutatni” a családi rendszert. Fontos, hogy nem eljátsszák a családtagok szerepét, mint a pszichodrámában, hanem csak képviselnek. Amikor valaki családállításra megy, egy témával, megfogalmazott problémával szoktunk dolgozni, aminek a gyökerét keressük.

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy Ön elmondja az állításvezetőnek a hozott témáját, majd beszélgetünk a családjáról. Ezután megkérem, hogy válasszon képviselőket a csoporttagok közül saját magának és a családtagjainak. A képviselők elhelyezkednek a helyiségben, és beszámolnak testi érzéseikről, amely alapján, valamint az Ön érzelmi reakcióinak megerősítésével feltárjuk a családi dinamikát. A rendszerben új rendet teremteni úgy lehet, ha megfogalmazásra és kimondásra kerül a valóság, ami valójában a mélyben rejtőzik. Ezeket nevezzük „gyógyító mondatoknak”, segítségükkel lehet rituális módon letenni a családból hozott terheket, nem saját érzéseket, megéléseket. Gyakran fontos felismeréseket adnak, akár katarzishoz is vezethetnek. Ezáltal tud megindulni a gyógyulás folyamata.

Kvantumfizikusok azt állítják, nem tudják sem megerősíteni, sem cáfolni, hogy létezhet ez a jelenség, mely szerint idegen emberek képesek megélni mások családtagjainak az érzéseit. Ugyanakkor rengeteg olyan elmélet született már, amely egyre inkább alátámasztja a családállítási történések létjogosultságát. Rupert Sheldrake volt az, aki vizsgálta az összetartozó lények, az állatcsoportok tagjai, az állat és a gazdája, és az egymással kötődésben élő emberek között is létező láthatatlan összeköttetéseket – az ő elmélete szerint létezik egy energiamező, ún. morfogenetikus mező –, melynek köszönhetően az egyedek a távolból is tudnak egymásról. 2003-ban a Wieslochban tartott Első Nemzetközi Család- és Rendszerfelállító Konferencián Bert Hellinger, a családállítás „megtalálója”, és Sheldrake egyetértettek abban, hogy ugyanazzal a jelenséggel dolgoznak.

A transzgenerációs öröklés témájában pedig az epigenetikus szemlélet megtalálói fedeznek fel egyre több egyezőséget, amely összecseng a családállítás által tapasztaltakkal.

Arról is hallani, hogy van, aki ezoterikus nézetekkel ötvözve használja a családállítást, asztrológiai fogalmakkal egybekötve, vagy akár előző életek feltárására. Pszichológusként azt javaslom, hogyha elakadt az életében, vagy mindig ugyanabban a szituációban találja magát, esetleg van egy olyan dolog, amit már sokféleképpen próbált megoldani, de nem ment, akkor érdemes első körben klasszikus családállítással ránézni a probléma gyökerére.

Összefoglalásképp azt lehet mondani, hogy a családállítás egy olyan hatékony problémamegoldó módszer, amely pszichológiai gyökereken nyugszik, és bár van tudományosan még nem magyarázható, tapasztalatokon alapuló része, változást hozhat a problémájában. Erős módszer, ami ad egy löketet, azonban előfordulhat, hogy önmagában nem elég a megoldáshoz. Ilyen esetben érdemes más módszerekhez is nyúlni. Ha több alkalom után sem lát változást, tapasztalataim alapján valamilyen fajta pszichoterápiát javaslok a problémája mélyebb átdolgozására.  Mivel a családállítás főleg a családi hatásokat vizsgálja, a személyes élete megélésére kevésbé kerül hangsúly. A pszichoterápia jó módja annak, hogy eltakaríthassa a saját életében felhalmozott nehézségek porát.