“Ha én ördög lennék, és kapnék egy megbízást egy még nagyobb ördögtől, hogy tegyem tönkre az Isten által teremtett világot, pontosan azt csinálnám, amit most az ember: siettetnék.”- ezzel a Popper Péter idézettel indult Horváth Ágnes mindfulness oktató előadása a 2017-es Pszinapszis előadássorozaton. Végig rohanjuk az életünket, miközben ébren töltött időnk 47%-ában nem vagyunk tudatában annak, amit csinálunk, berögzült automatizmusok irányítanak minket. A folyamatos időhiány okozta stressz csökkentésére léteznek bevett módszerek, de vajon elérhetünk-e tartós eredményt szemléletváltás nélkül?

Siker vagy boldogság?

Kutatások során két fajta hozzáállást különítettek el: a sikerorientált embereket, akik fókuszában mindig egy elérendő cél áll és a boldogságukat hajlamosak késleltetni annak érdekében, hogy elérjék ezt a bizonyos célt. Ezzel szemben vannak, akiknek az elsődleges szempont a saját boldogságuk és ezzel összhangban alakítják ki céljaikat és az odáig vezető utat. A mi kultúránkban olyannyira az előbbi hozzáállás jellemző, hogy hajlamosak vagyunk a boldogságunkat az újabb és újabb elérendő célokhoz kötni, ezzel pedig háttérbe szorul az elégedettség megélése. Így a sikerhez sokkal inkább a stressz kapcsolódik a mi fogalmaink szerint, mint a boldogság.

Hogyan reagálunk a stresszre?

Két főbb agyterület két nagyon különböző választ tud adni egy stresszhelyzetre: a prefrontális kéreg lehetővé teszi, hogy átgondoljuk, kielemezzük a szituációt, megoldási lehetőségeket keressünk. Ez általában időigényes folyamat, ráadásul a prefrontális kéreg-pont az alapos feldolgozás és az erős érzelmi reakciók kontroll alatt tartása miatt- könnyen kifárad. A másik fajta reakcióért egy sokkal ősibb terület, a limbikus rendszer felel. Itt nincs alapos elemzés, ez a terület gyors és automatikus, válaszokat ad, ami életmentő tud lenni, amikor egyszerűen nincs időnk kiértékelni a szituációt, csak el kell ugranunk a felénk száguldó autó elől. Bonyolultabb stresszhelyzeteket viszont jobb, ha nem ezek az automatizmusok irányítanak. Ennek ellenére a prefrontális kéreg kimerülésével hajlamosakká válunk pánikreakciók irányítása alatt végezni a fontos feladatainkat is.

Mindfulness - a tudatos jelenlét

A mindfulness irányzata alapvetően a buddhista filozófiának az alapelveit igyekszik bevezetni a pszichológiába. Elsődleges törekvése, hogy spiritualitástól mentesen és a nyugati ember számára is fogyasztható módon átadja azt a keleti bölcsességet, hogy fontos megélni az életünket és megfigyelni, befogadni minden pillanatot. A szemlélet fókuszában soha nem az adott probléma megoldása, hanem annak megfigyelése és megértése van. Egyik alapmódszere a meditáció, aminek célja a jelenlét tudatosítása és ezzel együtt annak a megélése, hogy mi magunk irányítjuk az életünket és nem a berögzült automatikus válaszaink. A meditáció során a stresszt is lehet tudatosítani, hogy hogyan tapasztaljuk, a megfigyelés pedig már egy lépés a megfelelő válasz kialakítása felé. A mindfulness életfelfogás, módszer és napi rutin is egyben és működik, mert az agyunk képes változni. Ez a „szuperszámítógép” a fejünkben folyamatosan tanul és újra strukturálja magát annak függvényében, hogy milyen ingereknek tesszük ki: hogyan gondolkodunk és hogy éljük az életünket. Rá tudjuk szoktatni arra, hogy több mindent tudatosítson, jobban megértse saját működését és így bölcsebb válaszokat adjon a rögzült, automatikus reakciók helyett. A hozzáállásunk megváltoztatásával nem csak hatékonyabban tudjuk megoldani a problémáinkat, de az általános közérzetünk is javul.