Egy korábbi cikkünkben körbejártuk a pszichopátiás személyiség jellemzőit, működésmódjait, és kialakulásának feltételezett okait, melyek akár számos kérdést vethetnek fel büntethetőséggel, moralitással, tetteik értékelésével kapcsolatban.
Jelen cikkünkben egy, a témához kapcsolódó, gyakran felmerülő fogalmi zavar tisztázására teszünk kísérletet: mi a különbség – ha van – pszichopátia és szociopátia között? Hol kerülhet képbe az antiszociális személyiségzavar (a továbbiakban ASPD) fogalma, mely – a fentiekkel ellentétben –a pszichológia és pszichiátria által használt, a Mentális rendellenességek kórmeghatározó és statisztikai kézikönyvében (DSM) szerepel és gyakran szintén a fenti zavarok szinonimájaként használják?
Alapvetően két – noha csak részben – eltérő álláspont létezik pszichopátia és szociopátia kapcsolatáról. A kutatók egy tábora szerint a kettő közötti különbség mindenekelőtt a zavar kialakulása mögött álló, feltételezett tényezőkben jelenik meg. Ekként Lykkens (1995) kiemeli, hogy
a szociopátia gyakran környezeti tényezők eredményeként alakul ki (ilyen lehet pl. gyermekkori fizikai vagy érzelmi bántalmazás, egyéb trauma, vagy a részben ezek következményeként is előforduló „rossz” társasághoz való csatlakozás), tehát elsősorban a nem megfelelő szocializációból fakad.
Ezzel szemben a pszichopátia hátterében (ahogy láttuk az előző tanulmányban is), sokszor biológiailag adott, akár veleszületett faktorok állnak (ez persze nem jelenti, hogy környezeti tényezők – pl. egy gyermekkori trauma – nem játszik ugyanúgy szerepet a kialakulásában; Grohol, 2015).
Ugyanakkor, az eredetükön túl, további fontos különbségek is fennállnak a két zavar között. Míg a szociopátiával ill. pszichopátiával jellemezhető személyek számos ponton mutatnak hasonlóságokat pl. a diagnosztizálást segítő Psychopathy Checklisten (PCL-R, Hare és mtsai, 1990; ilyen lehet mások biztonságának és jogainak semmibevétele vagy a csalásra és a manipulációra való hajlam), a pszichopatákkal ellentétben, a szociopaták átélhetnek bűntudatot vagy megbánást a tetteik miatt, még ha ez gyakran csak a szorosabb családi- vagy csoport (pl. banda) kapcsolataikra szorítkozik is (Perez, 2012). Ezen felül, a szociopaták viselkedése általában sokkal impulzívabb, nem annyira kiszámított, és hidegen megtervezett, mint a pszichopatáké, emiatt a róluk kialakított benyomás is gyakran ellentéte a pszichopatákra olykor jellemző megnyerő, elbűvölő képnek (Grohol, 2015).
A szociopaták ritkán képesek hosszútávon megtartani egy munkát, vagy fenntartani egy látszólag jól működő kapcsolatot – az ő viselkedésükben sokkal jobban átüt a személyiségük zavara (hasonlítsuk össze gondolatban Anthony Hopkins Hannibal Lecterét Heath Ledger Jokerével!).
Ami tehát mindkét zavar megjelenésében közös – és itt jön képbe a diagnosztikai kategóriaként kezelt antiszociális személyiségzavar – az az antiszociális viselkedés.
A DSM-V (2013) meghatározása szerint ASPD-ről beszélhetünk, ha a 3 vagy több jellemző fennáll a következőkből: a törvények rendszeres áthágása; csalási hajlam és ismétlődő hazudozás; impulzivitás és az előrelátás hiánya; ismétlődő ingerlékenység és agresszivitás; saját és/vagy mások biztonságának semmibevétele; felelőtlenség a pénzügyek és a munkavégzés terén; lelkifurdalás és bűntudat hiánya.
Ha tehát egy megfelelően, és objektíven diagnosztizálható zavarról akarunk beszélni, akkor a pszichológia és a pszichiátria által elfogadott antiszociális személyiségzavarról (ld. viselkedésről) beszélhetünk. Azonban a kérdés, hogy e viselkedéses jegyek mögött áll-e és ha igen, milyen jellegű problémás személyiségműködés (pl. pszichopátia vagy szociopátia), az már más jellegű és jóval nehezebben megragadható megközelítésmódot és vizsgálódást igényel.