A szólás szerint egy kép többet mond ezer szónál. Így aztán természetes, hogy a Facebookon, mint online életünk színterén szó szerint a legjobb képet akarjuk magunkról lefesteni.

A médiumok fejlődésével párhuzamosan identitásunk megítélése és az énképünk is megváltozott, hiszen lépten-nyomon beleakadunk az ideális kinézetbe: karcsú, modell alkatú nőkbe és kockás hasú, kisportolt férfiakba. Természetesen, mióta világ a világ, mindig is létezett egy szépségideál, minden korszaknak megvolt a maga követendő példája, ám az idő múlásával ezek az ideálok egyre távolabb estek a teljesíthető normáktól. Hiszen ma már a plakátokon látható modellek sem feltétlenül úgy néznek ki, mint ahogy mi látjuk őket, bizony nekik is vannak hibáik, amiket kizárólag számítógépes utómunkával, és csak az adott képről lehet eltüntetni. Ennek ellenére az „aki szép, az sikeres, és aki sikeres, az szép” elvet követve olyan hamis bálványokhoz próbálunk felzárkózni, amilyenek a valóságban egyáltalán nem léteznek. De hiába vagyunk tisztában a torzítással, ha a reklámok és a média a tudattalanunkba sulykolja ezeknek a képeknek a kötelező követését és ideálként állítja be a követhetetlen mintákat.

A közösségi oldalakon pedig úton-útfélen belebotlunk ezekbe a termékként elkészített szereplőkbe. Az önprezentálás alkalmával természetesen ezt az eszményt szeretnénk tükrözni, próbálunk hozzá hasonlóvá válni, amennyire lehetséges. Ez pedig az igazi 22-es csapdája: olyanná akarunk válni, amilyenek sosem lehetünk, ezért egyre jobban próbáljuk, ami által egyre messzebb kerülünk – saját magunktól. A szelfi tehát nem más, mint egy saját magunkról alkotott kép, amellyel egy mások által mutatott mintát követünk.

A visszajelzéseket pedig likeok formájában kaphatjuk, amik ebben az esetben sokkal hangsúlyosabbak, mint egy megosztott cikk vagy videó alatt. A saját magunkról közzétett fénykép ugyanis csak rólunk szól, így a visszajelzések kifejezetten a saját önképünket és önértékelésünket építik vagy rombolják. A szelfi célközönsége az ismerőseink köre, funkciója pedig népszerűségünk tesztelése. Megfigyelhetjük, hogy azok, akik ily módon, külső megerősítéstől teszik függővé önértékelésüket, intenzívebben is használják a Facebookot, több megosztással és profilfrissítéssel rendelkeznek, illetve profilképüket is gyakrabban váltogatják, hiszen minél jobban szeretnének kitűnni a többiek közül, és folyamatos visszajelzésre van szükségük. Ezt a viselkedést illetik divatosan a lájkvadász kifejezéssel, ami jól leírja a jelenséget: minden Facebookon tett megnyilvánulásuk lényege a visszajelzés, vagyis a likeok gyűjtése.

A folyamatos feedback igénye viszont könnyen vezethet az „oversharing” jelenséghez, ami gyakorlatilag a „túlosztást” jelenti. Tehát, ha valaki túl sokat, vagy túl személyes dolgokat posztol, és ezzel környezetét folyamatosan terheli. Veszélye nem csak az, hogy mások számára unalmassá, vagy éppen túlzottan sokká válik, de ezzel a magatartással a felhasználó lebontja azt a privát szférát maga körül, amelybe csak a közeli ismerőseit kellene beengednie. Túl személyeskedő posztjai egy idő után személytelenné és kiüresedetté válnak. Ezáltal a visszajelzés is kevesebb lesz, amit az oversharer felhasználó személyes elutasításnak, és saját maga negatív megítélésének hajlamos értelmezni. A „túl posztolók” érzékenyebben reagálnak a visszautasításra, önmagukban bizonytalanabbak, a való életben kevesebb önbizalommal és gyengébb önértékeléssel rendelkeznek.

Ebből kiindulva a túlzott szelfizést egy segélykiáltásnak is vehetjük, ahol a felhasználó a sok önfotó segítségével próbálja magára felhívni a figyelmet. Hosszú távú veszélye, főleg tinédzser korban, hogy az önértékelést külső visszajelzésekhez kötjük, és ha ez a folyamat fixálódik, az negatív hatással lesz önképünkre, önbizalmunkra, személyiségünkre és kötődésünkre, belső szorongást és frusztrációt generál. A szorongásos és hangulati zavarok hátterében nagyon gyakran kimutathatóak komoly önértékelési és önelfogadási problémák. Pszichés működésmódunk alapja, hogy milyen képünk van önmagunkról, amely ha negatív, akkor az az élet minden területét befolyásolhatja.