Bizonyára mindenki hallott már olyan rosszindulatú pletykákat akár munkahelyen vagy tanulmányaik során, melyek azt bizonygatják, hogy egyes emberek sikereiket nem teljesítményüknek, hanem egyszerűen fizikai vonzerejüknek köszönhetik. Emellett mindenki ismeri azt a mondást, hogy szépnek áll a világ. Ennek értelmében, akinek megjelenése vonzóbb, nagyobb eséllyel érhet el sikereket. A szociálpszichológusok fejében már régen szöget ütött a kérdés, hogy vajon mekkora igazságtartalma lehet az ilyen kijelentéseknek? Tényleg lehet találni összefüggéseket a területen, vagy csak az irigyeknek köszönhetőek az erre vonatkozó anekdotáink, közmondásaink?
A válasz, még ha nehezen megemészthető is, bizony abba az irányba mutat, hogy egy igenis egy létező jelenséggel van dolgunk!
A szociálpszichológiai kutatások írták le az „ami szép az jó is” sztereotípiáját, amelyet a személyészlelés kontextusában holdudvar-hatásnak neveztek el. A holdudvar effektus olyan tudattalan kognitív torzítás, amikor valamely személy pozitív vagy negatív jellemvonását kiterjesztik személyiségének más területeire is. Jelen esetben a vonzó fizikai megjelenésből kiindulva azt feltételezik valakiről, hogy kedves, segítőkész és intelligens.
Dion és kollégái klasszikusnak tekinthető kísérletükben a vizsgálati személyeknek eltérő vonzerejű arcképeket mutattak, akiknek el kellett döntenie a látott képek alapján, hogy vajon a fotókon szereplő emberek milyen személyiségjegyekkel rendelkeznek, első benyomás alapján. A résztvevők úgy ítélték meg, hogy a vonzóbb arcvonásokkal rendelkező személyek kedvezőbb személyiségvonásokkal rendelkeznek, és az élet különböző területein (boldog házasság, sikeres karrier) is eredményesebbek lesznek. Ezt követően számtalan vizsgálat született, amelyek látványosan szemléltették, hogy ez a típusú részrehajlás mennyire befolyásolja a személyészlelésünket. Ezek szerint többek között azt feltételezzük a vonzóbb emberekről, hogy megbízhatóbbak, kevesebbet hibáznak, és jobban kezelik a társas helyzeteket[1]. Ebbe az irányba mutat Eagly és munkatársainak eredményei is, miszerint a vonzerő szorosabban összefonódik a szociális ügyességgel, ami együtt jár a fokozottabb társas hajlammal, a személyközi kapcsolatokban való jártassággal. Ennek a társas készségnek az eredménye pedig akár megnövekedett népszerűség is lehet.
Mindebből milyen következtetéseket vonhatunk le? Elsősorban azt kell kiemelni, hogy a külső megjelenés és a belső tulajdonságok között tudattalanul kapcsolatot feltételezünk[2]. Az első benyomások kialakításakor alapvetően sémákban gondolkozunk, a célszemélyről adott pillanatban rendelkezésre álló információk alapján szeretnénk a lehető legtöbbet megtudni, így viszont könnyen eshetünk a „skatulyázás” hibájába, amikor implicit ítéleteink alapján már olyan dolgokat is feltételezünk az illetőről, amiről egy rövid találkozás alapján fogalmunk sem lehet.
Mi a tanulság?
Az első benyomás tudományosan bizonyított jelentőséggel bír, így érdemes foglalkozni vele, de senkinek sem kell kétségbeesnie, ha éppen nem egy szupermodell adottságaival rendelkezik! Az ápolt megjelenés és a bizalomgerjesztő, széles mosoly mindenki számára vonzó tulajdonságok.
[1] Cash, T.F., Gillen, B., & Burns, D.S. (1977). Sexism and “beautyism” in personnel consultant decision making. Journal of Applied Psychology, 62, 301-31
[2] Eagly, A. H., Ashmore, R. D., Makhijani, M. G., & Longo, L. C. (1991). What is beautiful is good but . . .: A metaanalytic review of research on the physical attractiveness stereotype. Psychological Bulletin, 110, 109-128.