Jobban szeretsz otthon maradni, mint társaságba menni, így az évek során a kifogások nagymesterévé váltál? Tiszta szívből gyűlölőd a felszínes bájcsevegéseket? Az ismerőseid jobban aggódnak a szociális életed miatt, mint te magad? Van egy hírem a számodra: jó eséllyel, ahogy az emberiség nagyjából egyharmada, te is introvertált vagy.

Ez lényegében annyit jelent, hogy az agyad alap ingereltségi szintje magas, így kevesebb külső ingerre van szükséged az optimális ingereltség eléréséhez. Túl nagy külső ingerlés könnyen leterhel, unatkozni viszont nem nagyon tudsz, az agyad mindig talál rá módot, hogy elszórakoztassa saját magát. Ez a kisebb mértékű ingerigény a gyakorlatban jellegzetes szociális működést tud produkálni; az introvertáltakat csendesnek, elmélkedőnek, kívülállónak, sőt gyakran akár félénknek, furcsának vagy barátságtalannak is láthatják a más szociális igényű extrovertáltak.

A társadalom, amiben élünk jobban kedvez a társas helyzetekhez kiválóan alkalmazkodó extrovertáltaknak, ezzel szemben az önállóbb, visszafogottabb introvertáltakat gyakran kihívások elé állítja.

Néhány apró dolgot figyelembe véve viszont introvertáltként is sokkal gördülékenyebbé tudod tenni a mindennapjaidat:

- Egy kis színház. Ha nagyon őszinték akarunk lenni, általában az extrovertáltak a jobb kommunikátorok. Hangosan beszélnek, erősen gesztikulálnak, több érzelmet fejeznek ki. Ez azért lényeges, mert amikor előadsz valamit, az emberek figyelmét az általad közvetített érzelmekkel tudod igazán megragadni. Mielőtt megpróbálnál elmagyarázni valamit, gondold végig, hogy téged miért lelkesít a téma, és hogy milyen konkrét példákon keresztül tudod személyessé tenni és érzelemmel megtölteni. Éld bele magad és próbáld meg kicsit el is játszani a mondanivalódat.

- Kommunikáció, kommunikáció, kommunikáció. Introvertáltként nyilván ismerős számodra az a szituáció, amikor hirtelen beáll a kínos csönd. Szokatlanul reagáltál le valamit, vagy épp kifogytál a mondanivalóból, mindenesetre most csak állsz és riadtan nézel, kevésbé szerencsés esetben a körülötted levők pedig téged néznek, hasonló tanácstalansággal. Bár élesben ez egy patthelyzetnek tűnhet, azonban már-már bosszantóan egyszerű, hogy mit kell ilyenkor tenni ahhoz, hogy jól gyere ki belőle: Mondj valamit! Bármit. Lehet ez akármennyire improvizált, vagy meglepő dolog, azzal hogy megszólalsz, máris oldod azt a feszültséget, ami a szociális folyamat megakadása miatt jött létre. Mivel az emberek általában nem szeretik a feszültségeket, jó eséllyel bármilyen témát támogatóan fogadnak majd.

- Csak kreatívan! Az introvertáltak jellemzően önállók, kevésbé függnek mások visszajelzéseitől, így hajlamosak egészen eredeti látásmódot kialakítani, ami profi problémamegoldóvá teheti őket. A kreativitásodra bármikor bátran alapozhatsz, ne riadj vissza az új megközelítésektől és a bejáratott módszerek mellőzésétől.

- Pszichoedukáció! Nincs olyan terület az életben, amit ne tenne jobbá az önismeret. Ha megismerkedsz néhány személyiségelmélettel és megtanulsz pár alapelvet az emberek társas viselkedéséről, az keretet tud adni a saját viselkedésed megfigyeléséhez és értelmezéséhez. Miközben egyre többet tanulsz a saját működésedről, próbáld meg a hozzád közel állókat is beavatni, hogy megértsék, mit miért csinálsz, és ne észleljék például elutasításként az alacsonyabb szociális igényedet.

- Légy, aki lennél. A kultúránk hajlamos az extraverziót ideálisnak tekinteni. A médiában felülreprezentáltak az extrovertáltak, a filmekben az izgalmas jelzőt is általában az ilyen személyiségű karakterekhez kapcsolják. A nagy társadalmi nyomás hatására sok introvertált úgy érezheti, hogy meg kell változnia és ezért hajlamos lesz olyan döntéseket hozni, amik nem a személyiségével állnak összhangban, hanem vélt vagy valós elvárásokra reagálnak. Ez azért szomorú, mert nem csak arról van szó, hogy sokkal jobban tudsz kibontakozni, akkor, ha a személyiségednek tényleg megfelelő területet választasz, de a környezeted is többet profitál ez utóbbi módon abból, aki vagy.