Szuperérzékeny-e a gyermekem?

2017. május, 28. írta

Mirk Zsófia

„Ahhoz, hogy a gyermeked rendkívüli legyen, fogadd el örömmel, hogy a gyermeked rendkívüli.” (Elaine N. Aron)

Pszichológusként végzett munkám során sok olyan szülővel találkoztam, akik szuperérzékeny gyermekük kapcsán fordultak hozzám. Úgy, hogy általában tudatában sem voltak ennek a nagyon fontos és megtisztelő pszichológiai minőségnek. Honnan is tudhatták volna, hiszen a pszichológia tudományán belül is csak alig pár évtizede van, kutatási eredményeken alapuló irodalma a témának. Annak ellenére, hogy az emberek 15-20 százaléka sorolható ebbe a kategóriába.

Azért, hogy minél többen megismerjék ezt a jellemvonást, lássuk, hogy milyen tulajdonságokkal bírnak általában a szuperérzékeny gyerekek.

Nagy valószínűséggel az átlagnál jóval érzékenyebbek a fizikai ingerekre (pl.: erős fény, szúrós ruha vagy nagy hangzavar). Érzelmileg is szenzitívebbek, mint egy átlagos gyermek. Mielőtt cselekednének, előtte inkább fontolóra veszik a dolgot. Így lassabbnak, óvatosnak tűnhetnek bizonyos helyzetekben. A felnőttek, vagy a kortársaik sokszor félénknek gondolhatják őket, pedig náluk korántsem erről van szó. Egyszerűen csak kivárnak; megfigyelnek, ezáltal információt gyűjtenek és amikor már biztosak a dolgukban, akkor cselekszenek.

Amikor idősebbek lesznek olyan tulajdonságaikkal tűnhetnek ki, mint az átlagnál magasabb intelligenciájuk vagy lelkiismeretességük. Jellemző lehet még rájuk a fokozott intuíció, a maximalizmus és az, hogy a korukhoz képest mintha érettebbek lennének érzelmileg. Ugyanis ők már egészen kicsi koruk óta igen fejlett empátiás készséggel rendelkeznek.

A szuperérzékeny gyerekek a szigorú szabályokat általában nehezen viselik, gondot okozhat a beilleszkedés egy új közösségbe és a változások is jobban megviselhetik őket. Már kicsi koruktól fogva többet érzékelnek a környezetükből mint kevésbé érzékeny társaik, anélkül, hogy érzékszerveik jobban működnének az átlagosnál (Aron,1999). Ezért fordulhat elő velük gyakran, hogy túlingerlődnek, azaz frusztrálttá válhatnak, ha idegrendszerük „megtelt” ingerekkel.

Hogy mi ennek az oka? Mindennek a háttere az idegrendszeri működésükben, az agyban keresendő. A szuperérzékeny emberek agya több ingert dolgoz fel, mint a kevésbé érzékenyeké. Így a túlingerlés náluk hamarabb létrejöhet. (Erről részletesebben egy korábbi írásomban olvashat: Szuperérzékenység, áldás vagy ellenség?)

Mielőtt azt gondolnánk, hogy mindez egyfajta hátrány számukra: hadd mondjam el, hogy éppen ellenkezőleg! Ha tudatában vagyunk ennek az idegrendszeri működésmódnak és jellemvonásoknak, jobban segíthetjük gyermekünket egy olyan életvitel kialakításában ami által kibontakozhat a tehetsége. Ugyanis legtöbbször ezek a gyermekek valamiben kimondottan tehetségesek. A hagyományos iskolarendszer, illetve a nyugati társadalmunk értékei (gondolok itt a fokozott teljesítményorientáltságra) nem kifejezetten kedveznek a szuperérzékeny gyermekeknek, sőt a felnőtteknek sem. De a megfelelő nevelési stílussal segíthetjük gyermekünket, hogy megismerje önmagát és egészséges felnőtt váljék belőle.

Az alábbiakban négy szorosan összefüggő területet szeretnék kiemelni, amire ha egy szülő odafigyel, érzékeny gyermekét boldogabb élethez segítheti:

Az önbizalom, az egy kulcstényező egy ilyen gyermeknél. Mivel érzékenységük miatt hajlamosak túlzottan átélni mások érzelmi állapotát, így elbizonytalanodhatnak saját érzéseikben, énhatárukban. Ha egy negatív érzelmi állapotban sokáig benne maradnak az rossz hatással lehet a társas helyzetükre és az önbizalmukra is. Szülőként megvan a lehetőségünk, hogy megkeressük azt amiben ők tehetségesek (pl.: foci, kézművesség, rajz, lovaglás stb.) és ebben kiemelkednek a társaik közül. E mentén építhetjük fel az önbizalmukat.
Beszélgessünk sokat az érzéseikről, ezzel fejlesztve az érzelmi tudatosságukat és azt a képességet, miszerint az érzelmeinket irányítani, szabályozni tudjuk.
Ne fegyelmezzük „kemény módszerekkel” szuperérzékeny csemeténket. Többnyire elég őket négyszemközt, szelíd formában az általunk elvárt viselkedés felé terelni. De ha ez nem működne, alkalmazhatunk játékos feladatokat (pl.: apró jutalom, ha jól viselkedik), ahhoz, hogy elérjük a kívánt viselkedést. A kemény szavak és a szigorú büntetés még inkább rossz hatással lehetnek a szülő-gyermek kapcsolatra, mint egy kevésbé érzékeny gyermek esetében.
Nagyon fontosnak tartom, hogy az optimális ingerlési szintről is szót ejtsek. Tanítsuk meg gyermekünket felismerni ha feszült, mert túlingerlődött és magyarázzuk el neki, hogy ilyenkor pihenésre van szüksége. Ez többféle módon lehetséges: alvással, csendes pihenővel, mesés relaxációval vagy akár színezéssel, gyurmázással a szobájában. A lényeg, hogy együtt keressük meg azokat a tevékenységeket, amik a gyermekünket pihentetik és segítségére vannak, amikor idegrendszere elárasztódott a túl sok ingerrel.

Minél jobban ismerjük gyermekünket, annál inkább képesek leszünk az ő valódi igényeire válaszolni. Így egészségesebb és boldogabb gyermekkora lehet.